wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

it's my own design

avatar
Demon
⌲ Kor :
116
⌲ Foglalkozás :
✕ The Russian Predisent's wife
⌲ Tartózkodási hely :
✕ Around the world
⌲ Humor :
✕ Killer



Tárgy: Anastasiya Popova Pént. Márc. 03, 2017 6:34 pm


 
Anastasiya Popova


 
115 ▬ Natalie Dormer ▬ Demon ▬ Házas


 
Pici idézet eleje  Személyiség
 folytatása!


 
Vannak esetek, mikor a gyűlölet maga az erő, a táptalaja mindennek, minden apró-cseprő kis tulajdonságodnak és képességednek... Az emberek a haláluk után eltávoznak, esetlegesen átlátszó, puha lelkekként kóborolnak tovább a világban, csak minimális jeleket adva magukról, arról, hogy még itt vannak, s látnak-hallanak mindent. Azonban akadnak igazán szélsőséges esetek, mikor a halál körülményei annyira keserűek és tragikusak, hogy az elhunyt nem tud eltávozni, de még bolyongó lélekként sem képes tovább élni; helyette démonként tér vissza. Képességeiket tekintve az ilyenek általában nem éppen erősek  - kivételek persze, mint máshol, itt is akadnak. Anastasiya gyűlölete hatalmas volt, el sem fért fiatal szívében, melyben e negatív érzés mellett tanyát vert a végtelen fájdalom is - s pontosan ezek azok a tényezők, melyek hatalmas, fehér szemű démonná tették őt. A démoni szamárlétrán szinte alig kellett pár lépést tennie ahhoz, hogy a rangosabbak között tartsák számon, majdhogynem azonnal Lucifer alatt. Nem voltak különleges, személyes képességei, csupán csak az átlagos hatalommal rendelkezett, mint például a halandó testek megszállása és az alakváltás, legkedveltebb időtöltése mégis - aminek szinte mindennap hódolt -, az emberek s az egész világ megrontása volt. Haragot és gyűlöletet fecskendezni a rothadó világ ereibe - ez volt az ő legnagyobb tehetsége.




 
idézet eleje Történet
 folytatása.

 

Oroszország, Jekatyerinburg
2012. Június 18.


Gyűlölte Oroszországot. Teljes szívéből megvetette minden egyes kis átkozott részét; a hosszasan elterülő, színes pusztákat, a hagyományos s a modern épületeket egyaránt, a hatalmas északi tajga erdőket, és még az embereket is - haragja és bosszúszomja mindenkire kiterjedt, akinek csak egy fikarcnyi köze is volt ehhez a világhoz. Csöppnyi szívében és lelkében - melyek még mindig egy fiatal, tizenhét éves nőé voltak, hiába az érettebb test s gondolkodás -, túlcsordultak eme negatív érzelmek. Az elmúlt több, mint száz év sem tudta feledtetni vele azt az elviselhetetlen fájdalmat és kínt, melyet akkor, azon a tragikus éjszakán érzett. Az elmúlt időszak csupán csak arra volt jó, hogy megtanulja palástolni igaz gondolatait és vágyait mindenki - még a saját férje -, elől is, máskülönben pedig a gyűlölet tüze még midig ugyanolyan vad és olthatatlan lánggal égett testében, mint legelőször. Még a legjelentéktelenebb dolgok is úgy tudták benne magasabbra és magasabbra szítani eme bosszúvágyat, mint pislákoló tábortüzet a kovakövek; csak idő kérdése volt, hogy a leghatalmasabb láng mikor is fog kicsapni és elképzelhetetlen pusztítást okozni...



Az 1900-as évek elején Oroszországban még nyoma sem volt a Szovjetunió borzongató szeleinek, ahogy az azóta minden egyes embert megrettentő diktatúrának, a kommunizmusnak sem. Egy teljesen más világ volt, melyet azóta már messze-messze fújt a jeges, orosz szellő, de emléke még mindig élt sokakban; még azokban az átkozottakban is, kik elégedetlenségükkel előidézték a cárizmus bukását, hatalomra juttatva a kegyetlen bolsevikokat. A bolsevikokat, akik kiirtották Őt és a családját... A fenséges arisztokraták, a híres Romanov család akkoriban már háromszáz éve volt hatalmon és erős, tapasztalt kezekkel irányították a népüket. Uralkodásuk habár nem volt hibátlan, s akadtak elégedetlenségről uralkodó jelek a nép részéről, ám még mindig sokkalta csodálatosabb volt, mint az azt követő, mocskos időszak - ám ezt senki sem vette észre egészen addig, míg bele nem csöppentek a kegyetlen kommunizmusba. Előkelő nemesek, gyönyörű és hatalmas paloták, melyeknek akkora termeik voltak, mikben majdhogynem egy egész várost lehetett fogadni különböző eseményekre; koronázás, nemzeti ünnep, vagy akár születésnap. Fűszeresen édes életérzés lengte be azokat az éveket, és az élet sem volt olyan sivár, mint pár évvel később. A leányok és a nők szemet gyönyörködtető ruhakölteményekben suhantak végig az utcákon, csillogó díszekkel kirakott lovaskocsik robogtak végig a köveken, hogy egyik arisztokrata otthonától a másikig szállítsák utasaikat. Divatos öltözetekbe bugyolált férfiak álldogáltak a szórakozóhelyek bejáratainál és az elmúlt hét fontosabb eseményeit tárgyalták meg, mély, öblös nevetésük pedig bizonyos időközönként bezengte közvetlen környezetüket.

Akkoriban az édesapja, II. Miklós volt a cár, minden oroszok ura. 1894-ben koronázták meg, durván hét évvel a születése előtt. Kisgyermekként még elvakultan hitt abban, hogy családjának feje egy tökéletes uralkodó, kinél jobbat keresve sem találhat szerte a világban. Hiszen a férfi apaként megállta a helyét; vaskezű volt, mégis sok szeretettel nevelte mind az öt gyermekét; Őt, Anastasiyát, nővéreit; Olgát, Tatjanát, Mariját, s egyetlen, szeretett kisöccsét, Alekszej nagyherceget is. Még életében sem jött rá arra, ami egyébként nyilvánvaló volt. A nép nem túlzottan szívlelte Miklós cárt, beosztottjai pedig ugyan udvariasnak, ám túlságosan határozatlannak ítélték meg ahhoz, hogy nyugodtan gondolhassanak arra, miszerint ez az illető irányítja szülőhazájukat. A misztikus és titokzatos pap sem vetett túl sok jó fényt az uralkodói párra. Grigorij Rasputint - a szent embert -, egy durva és kegyetlenül hideg, októberi napon, 1905-ben mutatták be a szüleinek. Akkoriban már betöltötte a negyedik életévét, aprócska leányként pedig megbabonázta őt az ismeretlen férfi. Nem csak ő volt így ezzel; szinte az egész családja, s legfőképpen az édesanyja is odavolt Rasputinért, aki enyhíteni tudta Alekszej testvérének fájdalmait, melyek súlyos betegségéből adódtak. A nép, és jó pár arisztokrata viszont már nem estek annyira hasra a paptól, s nem nézték jó szemmel sem különös varázslatait, sem pedig furcsa, talán kissé embertelen és beteges vágyait, melyekkel a nők felé közeledett, akik engedtek neki különös csábereje miatt. Mindennek ellenére a férfi néhány esztendő leforgása alatt igencsak magas címet vívott ki magának, holott származását tekintve nem volt több egyszerű parasztembernél, s ki nem mondott uralma alatt az Ördög Városának csúfolták Szentpétervárt. Mégis, csak egy szavába került, s fenséges tisztségben állókat tudott elküldetni addigi helyükről, hiszen a királyné mindent megtett volna Rasputinért, köszönetképpen annak, hogy segít imádott kisfián, a trón örökösén. Ekkoriban a világháború előszele már jelen volt Oroszországban is, dermesztő hidegével pedig rémes rettegést alkotott sokak szívében és lelkében; Anastasiya viszont azokban az években teljesen mással volt elfoglalva - egy olyan dologgal, ami habár gyönyörű volt, fájdalmas is. Márpedig azért, mert tragikus módon vesztette el a vele járó boldogságot, és tisztában volt azzal, hogy sosem kaphatja már vissza...

Tizenöt éves volt, amikor találkozott Vele. A gyönyörű, idegen férfi hirtelen tűnt fel a városban, s habár átutazóban volt csupán, első pillantásra lenyűgözte őt. Valami furcsa, ismeretlen vonzerő volt az, amely Anastasiyát annyira csábította vele kapcsolatban, s habár sosem volt egy akaratos gyermek, sőt, felettébb kis igényű, ám annál cserfesebb volt - abban a tekintetben, hogy maradásra bírja a férfit, igazán megingathatatlannak bizonyult. Elképzelhetetlenül élvezte a vele töltött időt, s hatalmas mámorában nem is törődött az országát beárnyékoló, lassacskán közeledő tragédiával. Hiszen napjai csodálatosak voltak; úgy gondolta elég, ha az apja, nővérei, s a trónörökös kisöccse foglalkoznak a búskomor dolgokkal, s neki, mint a legkisebb leánynak, igazán illik a mulatságokkal és örömökkel foglalkoznia. Elfelejtette ama kötelességét is, miszerint édesapja, a cár rendeletének értelmében egy másik ország uralkodójához kell hozzá mennie, s nem engedhet szerelmes vágyainak, hogy más férfinak adja oda magát. Nem törődött a figyelmeztetésekkel, amiket mások mondtak neki, érzelmei túlságosan elragadták; ennek az eredménye pedig egy elragadó kis élet lett, mely a pocakjában növekedett, szépen-lassan, mint egy gyönyörű kis virág, melyet izgatott kíváncsisággal várt. Ekkor már tizenhét éves volt... Megérte és túlélte mind testileg, mind pedig lelkileg az általa és családja által is annyira tisztelt Rasputin meggyilkolását, azt is, hogy a cárizmus megbukott, nekik pedig távol kellett élniük addig megszokott otthonuktól, életüktől. Már semmi sem tartotta vissza attól, hogy a törvény által is azé a férfié legyen, akit szeret, s aki megígérte neki, hogy elmegy érte és elviszi messzire, egy csodálatos helyre, ahol továbbra is hercegnőként élhet.

Aztán pedig jött a tragédia. Az emlékek folyama és annak az estének az ismételten felrémlő, elviselhetetlen fájdalmai újult erővel támadták le és szorították a földhöz, hogy mozdulni se tudjon. Mindez persze képletes volt, mégis, most, démoni létében sem tudott semmit sem tenni ellenük, csak hagyta, hogy a fájdalom vihara teljesen belepje. Fényképezkedni hívták le őket a pincébe, ám ami ott várta őket, az nem a fotós volt, hanem a saját kivégző osztaguk. Mindenre tisztán emlékezett; a puskák durrogására és a fájdalomra, ahogy a golyók a testébe hatolnak jó pár helyen. Szerencsésnek érezhette volna magát, hogy a drága ékszereknek hála, amiket felsőruházatukba varrtak, Marija nővérével és a hasában növekvő kisbabával egyetemben túlélték a leszámolást. De úgy látszik, meg volt írva, hogy senki se élhesse túl... Őket a puskatussal verték agyon. Megremegett, szemébe könnyek gyűltek, és már-már erőtlenül nyomta el a cigarettát a mellette lévő korláton, miközben szemeit nem vette le az előtte tornyosuló templomról. A Jekatyerinburgi Engesztelő Templom; földi maradványai nyughelye. S ő az egyetlen, aki tudja, hogy nem csak hét ember van örök nyugalomra helyezve ott, hanem nyolc - s számára az utolsó a legfontosabb. A kisbaba, aki már sohasem lehet az övé, ahogy az a férfi sem, aki nem tudta őt megmenteni. Vagy csak nem akarta. Pedig megtehette volna. Hiszen egy átkozott isten volt...
- Boldog születésnapot, Anastasiya Romanova....




 
User kora 18, Tapasztalat 5 év + keresett vagy saját Saját


 Š Halloween de Never Utopia

 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

it's my own design

avatar
Human
⌲ Kor :
18
⌲ Foglalkozás :
✒ student
⌲ Tartózkodási hely :
✒ nyc
⌲ Humor :
✒ sweet



Tárgy: Re: Anastasiya Popova Szomb. Márc. 04, 2017 5:35 pm

Elfogadva!
Gratulálunk!

Kedves Ana, csodás, mint mindig. Mint az arc választás, mint pedig a kategória. cuki vagyok Gondolom nm várod el, hogy az egekig magasztaljalak, hiszen tudod jól, hogy már szinte rajongód vagyok Surprised izgatott A történted tökéletes és alapos, mint azt elvárható bárkitől Surprised Imádom, hogy ennyire tökéletesen írsz csillogószemek Foglalózz, meg minden egyéb, amit tudsz már úgy is és irány, rombold le Oroszországot. cuki vagyok 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Anastasiya Popova

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Character creation :: Elfogadott karakterek :: Demon-