HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Delilah Matthews

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Delilah Matthews   Csüt. Feb. 23, 2017 10:12 pm
Delilah Matthews
„Mármost van azonban a sziréneknek egy éneküknél is borzalmasabb fegyvere, nevezetesen a hallgatásuk. Sosem történt meg, igaz, de talán elképzelhető, hogy daluktól megmenekült valaki, hallgatásuktól azonban egészen biztosan nem.” /Franz Kafka/

Lilah, Lia
23
Különleges lények

A kettőség munkál bennem, ezért egyik félhez sem tartozom igazán. Az édesanyám szirén, az édesapám halandó. Hogyan lehetséges mégis, hogy mindkettő képességet örököltem? A genetika érdekes játék. Az emberi szervezet csodálatos, főleg, ha nem is tudunk a bennünk végbemenő folyamatokról. Az édesanyám nagyon jól tudta, ha eljön a halandó életem vége, akkor az ő ajándékát fogom megkapni. Az emberi mivoltom elnyomja a természetfeletti képességeimet, de nem minden szempontból. A vadászok miatt anya óva intett, hogy énekelni kezdjek nyilvános helyen, apa lelkére kötötte, hogy kerüljük el az iskolai előadásokat, a külön órákat, és a többit. Mindig akadt kifogás, hogy ne kelljen a hangomat hallatnom. Megőriztem anyám végakaratát, és az Igazinak tartogattam ezt a különleges kiváltságot. A mindennapjaim normálisan telnek, hétköznapi lány vagyok, amíg nem üt az utolsó órám. Utána átalakulok, és édesanyám sorsára jutok..szirén lesz belőlem.
A bosszúálló, vonzó nőszemély, aki halálba csábítja a férfiakat. A víz nem lételemem egyelőre, mert nem vagyok teljesen halfarkú szörny, de ha a sorsom bevégeztetik, akkor huzamosabb ideig nem térhetek el a víztől sem…vagy mégis? Igazak lesznek rám ezek a felvetések, valóban egy kínzó gyönyörűség válik belőlem, aki irigykedve viszi halálba a Paradicsom koronázatlan királyait, vagyis a férfiakat? Nem tudom, majd kiderül.  
Madelaine Petsch
Hajadon
Heteroszexuális

Futok. Ezt teszem, ha szabadulni akarok az ártó gondolatoktól, ha valaki megmételyezi a lelkemet. Menekülök a valóság elől. A cipőm talpa puhán ér földet, aztán ismét a magasba lendül. A légzésem szaggatott, és váltakozó. Finoman fújom ki a levegőt, és apró gomolyfelhőt képzek a szám előtt. A város még alszik, a madarak fészkükben, a szárnyuk alá hajtva a fejüket pihennek. A hold ezüstös derengése uralja az eget, és pillant le az alatta elterülő metropoliszra. A Central Park szélén időzöm, a csuklómon lévő készülék két percenként pityeg. A szívverésem összeolvad az éjszakával, és a körülöttem elterülő sűrű növényzettel. A bordáim között pulzáló szerv, erősen és ritmikusan pumpálja át a vért az egyik kamrából a másikba. Az anatómia nem az én világom, de most könnyebb erre koncentrálni, mint a feje tetejére állt életemre. Az édesapám nem akar alkalmazni, mint újságírót a lapjánál, mert túl karakán, és nyers a stílusom. Mi a baj azzal, ha a világ elé tárom az igazságot? Bújtassam hamis öltözékbe a körülöttünk élők közegét, csak azért, mert így könnyebben fogadják el a realitást? Úgy szerettem volna vitába kelni vele, de talán igaza van. New York még nem érett meg Delilah Matthews írásaira. Újabb két perc telt el. A tüdőm még nem sípol, egyenletes sebességet diktálok, nem szaladok, csak kocogok. A célom, hogy kiszellőztessem a fejemet. A fene egye meg…még ott van az a beképzelt orvos is! Mit gondolt, hogy visszatarthat a tavaszi félmaratonról? Nem adok egy olyan szakember véleményére, aki szimplán „meghallgatott”, és abból vonta le a következtetést. Bajnoknak születtem, a szüleim is erre biztattak, az egyetem alatt is benne voltam a csapatban, akkor miért éppen most ütne be a krach? Hangzavarból duruzsolás lesz a hallójáratomban, a szívem is csak néha dobban meg erősebben, jelzi, hogy mellettem áll. Dr. Sharp…mint egy cápa…na mindegy, mert tévedett. Nem az a páciens vagyok, aki nyugodtan hátradől, és engedelmeskedik neki. Kemény bizonyítékok kellenek. Jövő hét? Nem megyek vissza, a versenyen leszek. Megállok egy kis szünetet tartva az egyik közeli kőhíd közepén. A hideg burkolatra simítom a tenyeremet, és lehunyva a szemhéjamat koncentrálok valami jóra. A valóság túlontúl szívfájdító. A tekintetemet sokáig nem rejti el a vékony bőrredő, nemsokára rásiklik a kis tavacskára. A felszínén ezüstösen törik meg a hold fénye. Varázslatos helyszín, ha az embernek van ideje egy kicsit megcsodálni a természetet.

- Lilah…kicsim, gyere ideje…hagy meséljek neked. – édesanyám a kis hableányra emlékeztető, dús vörös hajfürtjeivel elterül a rózsaszín ágyneműmön, és maga mellett paskolja meg az invitáló helyet.
- Ma is Arielle-ről fogsz olvasni? – csillogó, gyermeki izgatottságot sugalló pillantással szaladok felé, és bújok be az ágyba. Óvatosan karol át, és takargat be. Apa szokás szerint sokáig dolgozik, és a mama van velem. Soha nem engedi, hogy mese nélkül aludjak el.
- Nem, ma egy egészen különleges mesét fogsz hallani. – ad egy puszit a fejem búbjára, és a mellkasához húz.
- Egy egészen messzi szigetre kalauzollak el, ahol nap, mint nap több halászhajó, és tengerész kötött ki. – nem értem, hogy miért fontos ez, de nem szólok bele, mert anya mindig fantasztikus történetekkel áll elő.
- Egy görög szigetre szökkenünk el, ahol élt két kislány. – egyből mocorogni kezdek, és felnézek a zöld íriszekbe.
- Különleges kislányok voltak? – bújok közelebb hozzá, és a plüssmacimat az ölembe fektetem.
- Igen, olyan képességük volt, amire sokan áhítoztak, ráadásul istenek is. Ezek a kislányok gyönyörűen énekeltek, a lelküket égették bele a hangszálaikba. Könnyedén törtek utat a legfagyosabb szívhez is. – mosolyogva mutat a mellkasomra, és egy percre a folyosóra tekint, mintha egy árnyat látna, de csak megrázza a fejét.
- Akkor énekesnők lettek? – vigyorogva kuncogok, és megpróbálok dalra fakadni, de anya megijed, és a számra tapasztja a mutatóujját.
- Nem szabad kincsem..tudod mi az egyezségünk. Nem énekelhetsz. Ott tartottunk, hogy ezek a kislányok magányosan töltötték az idejüket, amíg a hajók oda nem értek a legénységükkel. Ekkor nagyszerű dolog történt. A lányok csendesen dúdolgatva csatlakoztak hozzájuk, hogy a mérhetetlen magányosságuk enyhüljön. Azonban a férfiak áruló módon vetettek szemet ezekre a szépségekre. Senki nem birtokolhatta őket. Tudod mik voltak ezek a kislányok? – komolyan néz rám a mamám, és végigsimítja finom tenyerét az arcélemen.
- Sellők? – kíváncsiskodom, de anya megingatja a fejét, és közelebb hajol hozzám.
- Szirének voltak. Mesebeli múzsák, akik csakis a víz közelében tudtak kiteljesedni, mint a sellők. Tudod a hableányok csak a vízben tudtak élni, de ők…ők kimehettek a szárazföldre is.


Az emlékfolyam hirtelen szakad meg, és nehezen cseppennek vissza a jelenbe. Az édesanyám nyolc évesen hagyta itt ezt az árnyvilágot. Hiányzott, ilyenkor nagyon, ha tanácstalan voltam. Egy valamit komolyan vettem, mert sohasem fakadtam dalra. Anya azt mondta, csakis a legkülönlegesebb férfinak énekeljek majd, ha eljön az ideje. Ez volt az utolsó kívánsága, hát tartottam magam ehhez…


Miss Anonim || +20 || sok van már || alone
Specific

avatar
Kor :
25
⌲ Tartózkodási hely :
NYC
⌲ Humor :
édesen halálos

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Delilah Matthews   Pént. Feb. 24, 2017 11:30 am
Elfogadva!
Kafka <3

Hátborzongató szépségű a kettősség, ami téged övez! Ahogy pedig elragadtál engem is az emlékbe, elgondolkodtam, hogy megkeresem én is a plüssmacimat. Tovább is engedlek! Te csak szegd fel a fejed! Egy nemzet annyit ér, amennyit az újságírói, te pedig értékes vagy! A dallal meg... csínján.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Character creation :: Elfogadott karakterek :: Specific-
^
ˇ