wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Xavier & Penthesileia



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Xavier & Penthesileia Csüt. Feb. 23, 2017 7:19 pm


     

It is not the lead that

makes a dog faithful.


 Szereztem egy nagyobb kést valami idiótától, könnyű volt elvennem tőle… csak orrba vágtam, igaz szegénynek kicsit eltörhetett az orra. Találnom kell valakit aki elvezet oda, ahol az amazonok vannak, ahol az a szemét nővérem van. Még mindig nem hiszem el, hogy képes volt megöletni, csak azért, hogy ő uralkodhasson. Jelenleg annyira ég bennem a bosszúvágy, komolyan olyanná kell válnom, mint Antiopé? Miért tette ezt amikor én megvédtem mindentől és mindenkitől? Hogyan tehette ezt? Azt hitte, hogy örökre halott maradok? Hogy nem kecmergek valahogy ki abból az idióta Alvilágból? Ennyire naiv és idióta lenne a nővérem? Komolyan azt hitte, hogy majd nem fogok semmit sem tenni? Ennyire uralkodni akart? Nem akartam el hinni, emlékszem a fájdalomra arra a fehéren izzóra, amikor egy kard éle átmetszi még a gerincoszlopomat is. Az amazonok közül én voltam egyik, ha nem a legjobb harcos. Mérges voltam. Dühös. Először magamra, hogy voltam annyira idióta, hogy ilyen hibát képes voltam elkövetni a csata mezőn, de harmadik testvérünk elvonta a figyelmemet, és akkor történt. Egy pillanat volt az egész. Tudtam, én tudtam a legjobban  a világon, hogy  harctéren minden apró, kis részletre oda figyelünk, és nem engedhetjük, hogy egy percre is elvonja valami a figyelmünket. De én figyelmetlen voltam. A legszomorúbb a családom, a nővéreim voltak ennek a hátterében. Mindketten nyertek valamit a halálommal, legalábbis Antiopé az uralkodást. Születési sorrendünket figyelembe véve nem nekem kellett volna még uralkodnom, ő  volt az elsőszülött közülünk. Ami azt jelentette, hogy neki kellett volna megkapnia a koronámat. De történt valami, nem tudjuk miért, vagy hogyan, de… őt megérintette a sötétség istene. Ezáltal sötét dolgokra is képes volt, olyanokra amikre mi nem, olyanokra ami veszélyes lehet mind önmagára, mind ránk nézve. Ezért én lettem aki királynőként vezette győztes háborúkba az amazonokat. Ez gondolom mind is idegesítette, de azt nem gondoltam, hogy ilyet tenne, pont velem. Ezzel a halálos ellenségem lett, Ő is tudtam, már hogyne tudná, elvégre mi vagyunk fajunk első gyermekei, hogy a vér vért kíván. Ez annyit jelent, hogy úgy állunk bosszút, hogy a bűnöst ugyanúgy kell megölni ahogy ő próbálkozott az áldozattal, majd a tetemét elégetjük. Nincs kivétel ez alól. akár halandóról, akár magáról a királynőről legyen szó. Pontosan úgy büntetjük azt is, ha valaki társadalmunkban ellenünk fordul, elárul minket és szerelembe esik. A férfiakat nem tekintjük másnak csupán eszköznek. Eszköznek, hogy fent tudjuk tartani az örökségünket, a vérvonalunkat. Ha nemzetek nekünk utódot, akkor meg kell, hogy haljanak. És az utódok, csak akkor élhetnek és élhetik túl ezt a barbár és kegyetlen világot, ha lánykánt látják meg a napvilágot. Hiszen férfiként csak rabszolga sorsra vannak ítélve. Így nőttem fel, így váltam kemény harcossá, akár egy férfi, sőt sokkal jobb vagyok, mint egy férfi katona.  Arész egyenes leszármazottjaként bármikor képes vagyok felhasználni bármit fegyverként. Királynőként sok dolgot kellett megtennem az amazonjaimért, sok olyat is ami nem volt éppen ínyemre. habár kegyetlen voltam… vagyok, mégis próbáltam igazságosan uralkodni, és megpróbáltam a többieket is erre nevelni. A harc, a csata a véremben van, imádom, de mégis arra neveltem őket, hogy vannak helyzetek amikor nem kell kardot ragadni, vannak helyzetek amikor a józan észre kell hallgatni. De tudjátok mit? Ez a szituáció nem az, most nem érzem méltó magam királynőnek, de ha az kell, hogy kiteljesítsem bosszúvágyamat, megteszem, hogy le fogok süllyedni  a nővérem szintjére. Mert nem csak simán vissza veszem tőle, hanem bosszút fogok állni, és minden egyes pillanatát élvezni fogom. Mert meg érdemli, nem érdemel kegyelmet, ki kellene tépnem a szívét a mellkasából. Persze… ezt nem tudnám megtenni, mivel sötét erők markában van, és az évszázadok alatt gondolom csak erősödött, de… akkor is megfogom tenni, nem tudom még hogyan. Először fel kell erősödnöm magamnak is, hogy egyáltalán szembe tudjak szállni vele.
Elkapom a férfi nyakát, és egy fa kérges törzséhez nyomva szorítom ujjaimat a légcsővére.
-Utoljára kérdezem!-sziszegem bele az arcába, sajnos úgy nézem hosszú évszázadok alatt megváltozott a világ, szinte le van szakadva  rólam a ruhám,  a férfi íriszeit inkább az izgatja.
-Nem… nem tudom miről beszélsz…. te bogyózol?- kérdez vissza értetlen hangon, de szemei csak a testemet kémlelik.
-Oké… elegem van  a kéjsóvár pillantásaidból, te féreg azt sem érdemled meg, hogy rám pillants,- azzal addig szorítom a nyakát míg el nem fogy a tüdejéből a levegő. Miután végzek vele, egyszerűen csak ledobom a bükkfa gyökereihez.  Ahogy megfordulok éles fájdalmat érzek  a tarkómon, majd a következő amire feleszmélek, hogy nem bírok mozogni…. meg vagyok kötözve… valamihez. Hosszú, sötét színű fürtjeim az arcomba lógnak,  a karmazsin vérnek köszönhetően az arcomhoz tapadnak. Lassan emelem fel  a fejemet. Aúcs! Egy faházban lehetek, szemben egy rozoga ágy, azon ül… egy harmincas férfi szigorú képpel. Most azt hiszi, hogy megijedek tőle?
-Két perced van, hogy elengedj…. nem tudod kivel van dolgod!-sziszegem parancsoló hangnemben, megszoktam, hogy királynőként bárki ugrál nekem. Végig kell gondolnom, segítség kell, ő egész jónak tűnik, talán elvezethet a népemhez. Húsz éves koromban gyilkoltak meg, így eléggé fiatalos az arcom, csak el kell játszanom  a bajba jutott kislányt, és rohan a segítségemre, annak idején is voltak ilyen lovagok…
-Elné… elnézést, elengednél… én nem akarok rosszat…. csak…. megölték a családomat….- pillantok rá kétségbeesve, majd elkezdek bőgni.



for Xavier  Crazy love

Imádlak cicu!



&  





Vissza az elejére Go down

Xavier & Penthesileia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-