Fekete szemű démon vagyok, így csupán alapképességekkel rendelkezem.

342 évnyi unalom

Igen, én a pokol szülötte vagyok, egy démon. Mulgren a valódi nevem, aki nem sok vizet kavar mások életében. De először is, milyen a pokol? Azon kívül, hogy meleg hely, egyáltalán nincs itt szeretet. Káosz van! Sivárság az egész, ahol nincs más, mint szenvedés. Itt túl kell élni minden egyes napot, a fájdalmakat. Itt sosincs csend, itt mindig történik valami rémisztő. A pokolba került emberek folytonos jajgatása, sikolyai és hasonlók. Meg lehet szokni, s egy idő múltán rájönni, hogy a káoszban szintén van rendszer. Fekete démonként feladatokat adtak nekem magasabb rendűek, hogy mit csináljak. Ez egy időre az unalmam elűzte, azonban az évek során egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem iránta. Persze nem ellenkeztem a parancsnak, hiszen ki vagyok én, hogy szembeszálljak a nagyobb erőkkel? Egy senki, egy fekete szemű démon alapképességekkel, amit természetesen próbáltam csiszolni, ahogy lehetett. Voltak e irigykedő, vagy nekem támadó társaim? Természetesen. Ez egy ilyen világ! Vagy felemelkedsz, vagy maradsz a sárban, akit nyomnak vissza a gyengeségbe. Szerencse, tényleg létezik ilyen a pokolban? Fogalmam sincs. A küzdelmek során megedződtem, mint harcos és a fekete szeműek között egyre ismertebbé vált a nevem. S ez mit eredményezett? Folytonos harcokat, vereséget, keserűséget és dühöt. Megelégeltem 342 év után, belefáradtam az egészbe. Lényem kapzsin sóvárgott, sőt könyörgött valami újdonság után. Kaptam a lehetőségen, mert azon nyomban a felszínre, az emberek világába jöttem.


1 év újdonság

Este volt, mikor felértem. Mindenre rácsodálkoztam először, mint az új kapura a tehén. Merőben más volt az egész! Legelőször csak figyeltem, hogy egyes emberek mit csinálnak nap mint nap. Mohón meg akartam ismerni az emberek világát. Végül csak felfigyeltem egy férfire, akit Brent Owinnak neveztek. Egészen, hmm egészséges életmódot folytatott és semmi rosszat nem tett. Volt egy barátnője, de azzal sem csinált semmit. Összességében mégis kiegyensúlyozott életük volt. Kezdtem megunni, sőt egy szép estén megszálltam ezt 28 éves jól kinéző férfit. Nem volt egyszerű, hadakozott velem, mint egy igazi gladiátor az arénában, azonban én sem voltam egy puhány démon. Elégedetten vettem át az irányítást az élete felett. Mi történt ezután? Felforgattam az életét. A jól menő állásából kirúgattam, de nem akárhogyan. Lefektettem a főnökével, aki egy babaarcú nő volt. Mikor kitudódott ez, akkor a barátnőjét szintén elvesztette. Oh igen! Én élveztem, hogy tönkretehetem, s pontosan ez tett démonná. Ezek mellett annyira megtetszett a tény, hogy a porhüvelyemre tapadnak a nők, hogy a vágykeltés képességemet eléggé erős lett. Természetesen, próbáltam nem túlságosan feltűnő lenni. Végül a többi képességem, szintén csiszoltam egy keveset.
Igen! Így állok most, s még nem sokat tapasztaltam meg az emberek világából. Egyelőre a szórakozás részt élem, de tán idővel sikerül annyira hozzászoknom az emberi munkákhoz, hogy ott szintén helytállhassak. De addig is, lazulás van.