Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.
Fekete szemű démon vagyok, így csupán alapképességekkel rendelkezem.
idézet eleje ★Történet
342 évnyi unalom
Igen, én a pokol szülötte vagyok, egy démon. Mulgren a valódi nevem, aki nem sok vizet kavar mások életében. De először is, milyen a pokol? Azon kívül, hogy meleg hely, egyáltalán nincs itt szeretet. Káosz van! Sivárság az egész, ahol nincs más, mint szenvedés. Itt túl kell élni minden egyes napot, a fájdalmakat. Itt sosincs csend, itt mindig történik valami rémisztő. A pokolba került emberek folytonos jajgatása, sikolyai és hasonlók. Meg lehet szokni, s egy idő múltán rájönni, hogy a káoszban szintén van rendszer. Fekete démonként feladatokat adtak nekem magasabb rendűek, hogy mit csináljak. Ez egy időre az unalmam elűzte, azonban az évek során egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem iránta. Persze nem ellenkeztem a parancsnak, hiszen ki vagyok én, hogy szembeszálljak a nagyobb erőkkel? Egy senki, egy fekete szemű démon alapképességekkel, amit természetesen próbáltam csiszolni, ahogy lehetett. Voltak e irigykedő, vagy nekem támadó társaim? Természetesen. Ez egy ilyen világ! Vagy felemelkedsz, vagy maradsz a sárban, akit nyomnak vissza a gyengeségbe. Szerencse, tényleg létezik ilyen a pokolban? Fogalmam sincs. A küzdelmek során megedződtem, mint harcos és a fekete szeműek között egyre ismertebbé vált a nevem. S ez mit eredményezett? Folytonos harcokat, vereséget, keserűséget és dühöt. Megelégeltem 342 év után, belefáradtam az egészbe. Lényem kapzsin sóvárgott, sőt könyörgött valami újdonság után. Kaptam a lehetőségen, mert azon nyomban a felszínre, az emberek világába jöttem.
1 év újdonság
Este volt, mikor felértem. Mindenre rácsodálkoztam először, mint az új kapura a tehén. Merőben más volt az egész! Legelőször csak figyeltem, hogy egyes emberek mit csinálnak nap mint nap. Mohón meg akartam ismerni az emberek világát. Végül csak felfigyeltem egy férfire, akit Brent Owinnak neveztek. Egészen, hmm egészséges életmódot folytatott és semmi rosszat nem tett. Volt egy barátnője, de azzal sem csinált semmit. Összességében mégis kiegyensúlyozott életük volt. Kezdtem megunni, sőt egy szép estén megszálltam ezt 28 éves jól kinéző férfit. Nem volt egyszerű, hadakozott velem, mint egy igazi gladiátor az arénában, azonban én sem voltam egy puhány démon. Elégedetten vettem át az irányítást az élete felett. Mi történt ezután? Felforgattam az életét. A jól menő állásából kirúgattam, de nem akárhogyan. Lefektettem a főnökével, aki egy babaarcú nő volt. Mikor kitudódott ez, akkor a barátnőjét szintén elvesztette. Oh igen! Én élveztem, hogy tönkretehetem, s pontosan ez tett démonná. Ezek mellett annyira megtetszett a tény, hogy a porhüvelyemre tapadnak a nők, hogy a vágykeltés képességemet eléggé erős lett. Természetesen, próbáltam nem túlságosan feltűnő lenni. Végül a többi képességem, szintén csiszoltam egy keveset. Igen! Így állok most, s még nem sokat tapasztaltam meg az emberek világából. Egyelőre a szórakozás részt élem, de tán idővel sikerül annyira hozzászoknom az emberi munkákhoz, hogy ott szintén helytállhassak. De addig is, lazulás van.
A hozzászólást Brent Owin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 19, 2017 6:58 pm-kor.
Vendég
it's my own design
Vendég
Tárgy: Re: Brent Owin Kedd Feb. 21, 2017 3:06 pm
Elfogadva!
és szia, te új husi
Először is, engedd meg, hogy hivatalosan is üdvözöljelek az oldalon. Mindig jó érzés új husikat látni és a történeteiket olvasgatni, mert ilyenkor újabb és újabb írásstílusokat ismerhetek meg. Így volt ez most is. Egyszerű volt az írásod, mégis olvastatta magát, könnyen bírtam volna még és még tovább rágni magam a sorokon - már ha lettek volna. A történet sem volt túlcifrázva; egy kis leírás, hogy hogyan élted meg az életet a Pokolban, hogy nem hagytad magad elnyomni, majd egy kis betekintés arról is, hogy milyen volt az emberek között. Szinte mint amikor a kisgyerek először meg vidámparkba - azzal a különbséggel, hogy egy picurka nem száll meg idegen férfiakat és teszi tönkre az életüket. Nem mintha ezzel baj lenne, elvégre démon vagy, és be kell vallanom, ez a rész kifejezetten tetszett szadista kis lelkemnek... Mindent összevetve, nem tudok belekötni az előtörténetedbe. Foglald le, ami kell, aztán menj, hódítsd meg a játékteret is csábos arcocskáddal és tedd tönkre még többeknek az életét!