wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Beauty and the Beast // Dario & Jewel



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

it's my own design

avatar
God
⌲ Foglalkozás :
✕ Designer, Boss of Marano Company
⌲ Tartózkodási hely :
✕ Lovely NYC
⌲ Humor :
✕ *Boom, boom, boom*



Tárgy: Beauty and the Beast // Dario & Jewel Szer. Feb. 15, 2017 7:06 pm


Dario & Jewel


Apró kis firkálmányok; üres és teli körök, mosolygós arcok halott szemekkel vagy éppen csálé szívecskék. Olyan minták, amik számomra nem jelentettek semmit sem - legalábbis ebben a pillanatban -, csupán csak unaloműzés céljából pingáltam ki velük az előttem lévő, már réges-régen lejárt üzleti szerződést. Már vagy negyed órája űztem ezt a felettébb szórakoztató tevékenységet, az idegeimet pedig lassacskán kikezdték a toll halkan, mégis őrjítően sercegő vonásai. A hatalmas főnöki irodában ezen és az óra lassú és mély kattogásán kívül nem hallatszott semmilyen más zaj, még a eladótérből sem, hiszen bőven benne voltunk a délutánban; ilyenkor csak azok vásároltak az üzletben, akiknek munkájuk ugyan nem volt - legalábbis nem olyan, ahol annyit kellett volna dolgozniuk -, pénzük viszont annál inkább. Így hát nem is nagyon morcoskodtam a gyér forgalom miatt, annál inkább azért kaptam lassan, de biztosan agybajt, hogy a telefonból - melyet lassacskán már fél órája is a fülemnél tartottam, kezem pedig kezdett egyre jobban és jobban zsibbadni -, még mindig nem jött semmilyen válasz a kérdésemre. Holott szerintem annyira azért nem voltam bonyolult, sőt, nevetségesen könnyű kérdést tettem fel annak a marhának, aki jelen pillanatban még a ruhaanyag szállításával kapcsolatban közvetítette számomra az információkat; mégpedig azt, hogy az a gyönyörű, olasz csipke, amire olyannyira vágyom, megérkezik-e valaha, vagy hiába várok rá? Nagyon bíztam abban, hogy egy számomra kecsegtető választ kapok rövid időn belül, s nem csak azért, mert mióta csak megláttam azt az anyagot, szinte a szerelmese lettem, olyan csodálatosnak találtam már az első pillanatban is... Hanem azért is - s inkább ez volt a főbb ok -, mert egyikünknek sem lett volna jó, ha egy nekem nem tetsző válasz miatt kiakadok. Egyrészt, olyankor kő kövön nem marad; tudta ezt ő is, ahogy mindenki. Amilyen kicsi voltam, olyan veszélyes, ám talán a szavaimtól jobban kellett tartani, mint a fizikai erőmtől - ugyanis egyelőre azt még nem tapasztalták meg. De ugyebár, ami késik, nem múlik. Másrészről pedig, ha elbaltázta a rá bízott feladatot, miszerint rendben, a legkisebb hiba nélkül szállíttassa el a new yorki üzletbe az árut, akkor rövid időn belül elbúcsúzhat az állásától. Márpedig gondolom azt nagyon nem szerette volna; a Marano sokat fizetett minden egyes alkalmazottjának, hiszen volt miből, s ez alól ő sem volt kivétel. Ám bár éppen ezért jutott eszembe az, hogy talán jelen pillanatban valami magyarázaton agyal, amelyet beadhat nekem, jóhiszeműen, hogy én azt majd könnyen beveszem. Mintha a halandók hazug szavai ellen nem edződtem volna már meg nagyon, nagyon régen...

Erre a gondolatra egy halvány, de cseppet sem kecsegtető mosoly kúszott ajkaimra, majd már szólaltam volna meg, amikor végre beszélni kezdett - elviselhetetlenül gyorsan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy figyeltem rá. Egyáltalán nem érdekeltek mentegetőző szavai, én csak egy egyszerű és gyors válaszra vártam, amelyet tőle úgy látszik, nem kaphattam meg; mindeközben pedig, egy halk, de annál sietősebb kopogás után belépett az első számú üzletvezetőm, arcán aggodalmas és kissé talán ijedt kifejezéssel is, így egy alapos fejmosás és fenyegetőzés helyett csak hangsúlyosan és sokkal érthetőbben mondtam el neki nyomatékos szavaimat. Tudtam, hogy ezekből megérti, hogy ne szórakozzon és hárítsa el a felmerült hibákat, különben többé nem lesz ilyen jó világa, arról én kezeskedem.
- Ne fáradj és ne fárassz engem sem. Akarom azt a kicseszett csipkés anyagot szóval most szépen megembereled magad és férfi módjára kijavítod, amit elcsesztél, vagy takarodhatsz máshova - szavaim után a telefon egy, a kelleténél talán hangosabb csattanással került vissza a helyére, mielőtt minden figyelmemet az immár előttem álló nőre emeltem volna, aki most már a kezeit is tördelve pillogott rám. Úgy látszik, az aggodalom egyre jobban kezdett elhatalmasodni rajta, mire én kíváncsian emeltem fel egyik szemöldökömet. Nem sokszor lehetett őt így látni, így azt hiszem, érthető volt az érdeklődésem. - Bökd ki, mi az!
- Miss Marano, tényleg ne haragudjon, hogy zavarom, de... De azonnal ki kell jönnie az eladótérbe! Egy férfi jött be és azt állítja, hogy maga a felesége. Mi mondtuk neki, hogy ne merészeljen ilyeneket hazudni, de hiába, a helyzet eléggé eldurvult és... És nem tágít.
Nem kicsit lepődtem meg elhadart szavain, amelyeket éppen hogy megértettem. Ujjaim közül cseppet sem elegánsan pottyant ki a toll - melyet egészen eddig csak lazán pörgettem körbe s körbe -, és halk puffanással landolt a könyöklőn. Nem voltam benne biztos, de szemeim talán el is kerekedtek, mivel az alkalmazott csak sebtében bólintott egyet-kettőt, mintha csak ki nem mondott kérdésemre válaszolt volna. "Tényleg itt van egy olyan férfi?" Az, hogy egy zakkant vagy durva alak tért be valamelyik üzletembe, sosem zavart, mindig eltudtam rendezni a dolgokat, vagy egyszerűen csak a biztonságiakra hagytam a tagot. Azonban most más volt a helyet. Sokkal másabb. Ezt a férfit nem lehetett volna olyan egyszerűen sima halandóknak eltüntetni az üzletből, sőt, még nekem sem ment volna; hiszen fényévekkel erősebb volt nálam, egy igazi szörnyeteg. Akiről őszintén szólva, nem igazán gondoltam volna, hogy egyszer felkerekedik és a keresésemre indul - mi több, meg is talál! Nagyot nyelve álltam fel; nem féltem, nem erről volt szó. Egyszerűen csak... Nem akartam ismét látni Őt, azt a szörnyű teremtményt, aki tönkretette a fiatalságomat és vele együtt az egész életemet is. Még akkor sem, ha ez a valaki éppenséggel a tulajdon férjem volt.
- Nos... Ne aggódjatok, majd én elrendezem ezt  - miután valamennyire összeszedtem magam, ismét a nőre pillantottam, majd elegánsan a vásárlói részbe vettem az irányt; ahogy egyre közeledtünk felé, úgy változtak meg a díszítések. A halvány bézs színt felváltotta az ezüst és az arany, némi bronzzal keverve, a puha plüss díszítések is kemény, mindeközben mégis gyönyörű tárgyakká váltak. Hűen tükrözték a Marano márkanevet... Ellenben azzal a valakivel, aki szinte már magából kikelve dühöngött a bolt közepén, nem kicsit halálra rémisztve az eladókat. Halkan felhorkantam a látványra. Régen volt már, hogy ilyen közel lettem volna hozzá, látványa pedig enyhe borzongást váltott ki belőlem. - Nocsak, nocsak... Kiszabadultál a rémségek cirkuszából, Dario kedvesem?  

remélem megfelelő ♥ • 963 szó •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Beauty and the Beast // Dario & Jewel Szer. Feb. 22, 2017 5:19 pm


Jewel & Dario



Hetvenöt évvel ezelőtt... megmentettem valakit. Hihetetlen, mi?

Az akkor még kölyök Aleksy elkerekedett szemekkel nézi ahogyan a természetfeletti bige telenyomja az egész családját folyékony ezüsttel, hangos morgás tör elő a mellkasa mélyéből, majd gondolkodás nélkül vetné rá magát a fekete hajú nőre, hogy éles karmaival egyszerűen kimetssze a torkát a helyéről. Csak, hogy a bigének a testőrei gond nélkül kapják el, az egyik éppen arra készülne, hogy kiharapjon egy nagy adagot a húsából mikor Ewa feltartva a jobb tenyerét megállítja őt.
- Hagyjatok magamra vele, és ezeket a tetemeket is tüntessétek el,- mikor a farkasok még mindig ácsorognak, - pracowitość - kiáltja magát morogva, és csak ezután kezdik el a dolgukat tenni. Amikor édes kettesben maradnak a kölyökkel, az érett nő közelebb lép hozzá, egyik kezével végig cirógatja az arcát, majd ujjai keményen szántanak végig a szőkés barna fürtökön, ezzel kényszerítve, hogy felszegje az állát. Aleksy szégyenérzet nélkül bámul bele a másik azúrkék íriszeibe, de egy szót sem szólal meg, egész testtartásából sugárzik a gyász, a fájdalom, és a méreg, mindez ötvözve vegyül a bosszúvággyal, a vággyal, hogy kitépje a szívét, cafatokra szedje a bársonyos bőrét, látni akarja ahogyan az ezüst ugyan úgy végezz vele, mint ahogyan a családja megmaradt tagjaival is végzett. Ez a halál még kegyes is lenne.
- Tudom mire gondolsz most cicavirág.... Hogy miért tettem...,- körmei a fiú állába vájnak, ahogy kényszeríti, hogy szembe nézzen vele, Aleksy hangosan morran fel, ahogy megpróbálja kitépni magát az idősebb bigei karmai közül, de igen kevés sikerrel jár, ami egyenlő körülbelül a nullával.
- Nos angyalom, a válasz egyszerű, nem kellenek mások, csak te és én, és az utamban álltak, ne aggódj... jó lesz, csak te és én,- azzal forró csókot nyomva a szájára, vöröslő rúzsának foltját ott hagyva. Végül elengedve őt a bárszekrényhez lépve elő kapja a legjobb vodkáját, majd azzal együtt két feles poharat is, csordultig tölti a színtelen, tiszta alkohollal, jobb kézfejével int, hogy kövesse az asztalhoz. A kölyök bátortalanul foglal helyet vele szemben, és reflexből nyúl a kis pohárért, ugyan azon mozdulattal hajtja le a vodkát, halk köhécselések nyomában.
- Nos, vázolom a helyzetet, nincs szükségem senkire, ezekre a barmokra legfőképpen, csak te és én, kettesben, világ körüli útra indulunk, és tesszük amihez kedvünk van, mit szólsz?- a nő kíváncsian vonja fel a szemöldökét, de amikor heves tiltakozásba kezdene a nem rég megárvult fiú, keményen folytatja,- nos... mielőtt ellenkeznél, közölnöm kell veled, hogy beléd is nyomathatok ezüstöt, és ennek fényében vagy felgyújtasz itt mindenkit és velem tartasz, vagy te halsz meg...- ezzel az asztal sima felületén át csúsztatja az öngyújtót. Alek elgondolkodva forgatja ujjai között a vékony, fekete színben pompázó eszközt, míg végül győz benne az élni akarás vágya, ezért felpattan, útközben kerít magának benzint. A többiek már nagy valószínűség szerint alszanak vagy egészen mással vannak elfoglalva, ezért halkan, osonva locsolja körbe őket benzinnel alaposan, mire végezz Ewa már a háta mögött áll bepakolva a csokijába néhány létfontosságú cuccot. Alek felpöcköli a gyújtót, majd eldobva azonnal hatalmas lángot kap az egész, a farkasok üvöltöznek, de nem mozdulnak, nyilván az alfájuk valamivel megmérgezte őket, illetve már nem az, mert nincs falka akinek az alfája lehetne a nőci, csak ketten vannak, ő és az elmebeteg ribanc. Vagyis ebbe a tudatba ringatta magát az exalfa, és a kölyök is, viszont ahogy fordultak meg ott álltam én. Véletlenül tévedtem arra, és megsajnáltam a fiút. Így hát szó szerint kitéptem a nő gerincét, a szívével egyetemben. Majd magamhoz vettem, és úgy neveltem fel, mintha... a fiam lenne. Ő derítette ki jewel tartozkodási helyét. Mielőtt végig gondoltam már a boltban is voltam. Az ott dolgozó idióta libának meghagytam, hogy kihez jöttem, de úgy nézem nem sok értelem szorult belé. Meg is fenygettem egy kissé, talán ez volt annyira hatásos, hogy drága, gyönyörű pöttöm pandám azonnal oda sietett elém.
-Komolyan azt hitted, hogy nem talállak meg?- sziszegem dühödten,- négyszemközt akarok beszélni veled... vagy felgyújtom ezt a porfészket....- kapok elő egy gyufát vigyorogva.

WAAAH Crazy love • xxx •


Vissza az elejére Go down

it's my own design

avatar
God
⌲ Foglalkozás :
✕ Designer, Boss of Marano Company
⌲ Tartózkodási hely :
✕ Lovely NYC
⌲ Humor :
✕ *Boom, boom, boom*



Tárgy: Re: Beauty and the Beast // Dario & Jewel Csüt. Feb. 23, 2017 9:01 pm


Dario & Jewel


Na már most, a Marano márkaboltokat a következőképpen kell elképzelni; adott egy hatalmas tér, amely a bejárat és az utca felől óriási, fényes üvegablakokkal, míg a hátsó rész felől halvány bézs színű falakkal van keretezve. S ez a hatalmas tér ad otthont mindazon gyönyörű ruhakölteményeknek és termékeknek, melyeket igényes emberek megkívánhatnak - mint például a gyönyörű, vörös-fekete csipkékkel szegélyezett hálóingek, vagy éppen az aprócska karkötők és fülbevalók, melyek jelen pillanatban ott díszelegtek a pénztár mellett, csinos kis üvegvitrinben. Mindezek mellett a bolt telis-tele volt olyan kellékekkel és kiegészítőkkel, amelyek csak még jobban otthonosabbá tették a helyet, ezzel együtt pedig kellemesebbé a vásárlást. Rendezett sorban álltak a ruhatartók, s mindegyik sor elején egy-egy, szakértők által elkészített és megmunkált tölgyfa székek álltak, talán túlságosan is kipárnázva, lúdtollal töltött, pihe-puha párnácskákkal, hogy minél kényelmesebbé tegyék a várakozást vagy akár a cipőpróbákat. Természetesen mindezek összhangban álltak a fal színével. Aztán ott voltak még az egyik sarokban elhelyezett próbafülkék, melyekhez bársonyos szőnyegút vezetett; ugyanez pedig folytatódott a kétszer két méteres, aprócska helyiségben is. És muszáj megemlítenem a falon díszelgő képeket és festményeket, melyek változatossága és kissé mélyebb tónusa adta a tökéletes kontrasztot az egész boltnak. Mi tagadás, a Marano talán nagyon is hajazott egy babaházra, és ez nem csupán csak erre a boltra volt igaz; mindegyik szinte egytől-egyig így nézett ki. Azonban pont ez volt benne a gyönyörű, ezt adta neki azt a titokzatos bájat, amiért sokan annyira imádták. Mindemellett pedig... Tükrözte a személyiségemet. Vagy leginkább a külső személyiségemet, főleg ha azt nézzük, hogy mennyire hamar fel tudtam kapni a vizet. Ebben sajnos hasonlítottam arra a bizonyos személyre, akit a férjemnek nevezhettem, s aki éppen a boltom közepén őrjöngött, teljesen tönkretéve az összképet, s a végletekig nem törődve azzal, hogy halálra rémíti az alkalmazottaimat.

Enyhén szánakozva néztem Briareószra. Ugyanolyan züllött volt, mint régen; vagy legalábbis azt az érzést keltette az őt jobban szemügyre vevő emberekben, istenekben. Rövid, fekete haja kócosan meredezett feje tetején, szemében vadállatias tűz éget, amelyekkel a nem eléggé edzett személyekre könnyű szerrel rá tudta volna hozni a frászt. Ezek mit sem változtak a külön töltött évek alatt, míg én a karrieremet építgettem olyan nagy gonddal. Ám... A ruházata. Kétségtelenül modernebb lett, amin nem igazán csodálkoztam; hiszen pontosan én voltam vele a legjobban tisztában, hogy a divat mindig változik, s csupán csak a stílus örök - ha élhetek Coco Chanel híres mondatával. Izmos mellkasán egyszerű, sötét póló feszült, amelyre egy hasonló árnyalatú bőr dzsekit vett fel. Kopottas farmerja és ocsmány bakancsa pedig csak még trehánnyá tették az egész kinézetét - már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Halványan megráztam a fejem, jelezve szörnyülködésemet, majd megengedtem magamnak egy aprócska sóhajt. Egyáltalán nem rémített meg fenyegetése, habár tisztában voltam vele, hogy habozás nélkül megtenné, amit ígért. Mégis, nekem volt egy fegyverem, melyek igazán egyszerűen eltántoríthattam őt eme céljától - és nem is voltam rest bevetni. Biccentettem a mögöttem álló, középkorú nő felé, aki egészen eddig ott szobrozott, halálra ijedve, majd lassú és magabiztos léptekkel indultam el a férfi felé. Ahogy csökkent köztünk a távolság, úgy magasodott egyre jobban felém, s mikorra már teljesen előtte voltam, árnyéka szinte majdnem teljesen betakart. Nos, igen. A magasságbeli különbségek kettőnk között mindig elképesztőek voltak. A külsőségbeli különbségek ellenére, valami furcsa, de annál taszítóbb oknál fogva belsőleg majdhogynem ugyanolyanok voltunk, hiába is akartam ezt tagadni - s hiába nem mondtam ezt neki ki soha hangosan. Mind a ketten hirtelen haragúak voltunk, kegyetlenek, ám bár míg ő a tettlegességig is elfajult, én addig legtöbbször megálltam a szóbeli bántalmazásnál. Talán ezen okok miatt adtak hozzá pont engem a testvéreim közül; nem tudhatom. De egészen biztos ez volt az oka annak, hogy egészen idáig kitartottam mellette és nem hagytam el. Mindamellett pedig... Még magamnak sem akartam bevallani, de az igencsak hosszú évek alatt, lassacskán előkerülő furcsa bizsergés, amelyet a közelében éreztem, nem hagyta, hogy csak úgy egyszerűen ott hagyjam őt. Ez pedig megijesztett; viszont még Zeusz könyörgése sem győzött volna meg arról, hogy kimutassam ezt neki.

- Remélem azért azzal tisztában vagy, hogy ha felgyújtod ezt a porfészket - hanglejtésem a tudtára adhatta, hogy mennyire nem tetszett az a szó, amellyel a boltomat illette. - azzal immáron teljesen elásod magad a szememben, és takarodhatsz arra, amerre látsz, drága, egyetlen férjecském - a gúny talán túlságosan is sok volt, ahogy lassan felemelve jobb kezemet, vettem ki vaskos ujjai közül a gyufát, majd egy kecses mozdulattal törtem ketté. Viszont egyáltalán nem érdekelt - ahogy az sem, hogy a nevetségesen apró fatörmelék lassan, de biztosan a gyönyörűen fényezett padlóra hullik, beszennyezve azt. Valamiért a gyönyörért áhítozó lelkem most nem sikítozott eme szentségsértés miatt, hiszen jelenleg sokkal fontosabb dolgom is volt, s ezt ő is jól tudta. Még pedig az, hogy mihamarabb kipenderítsem az üzletből az uramat. Ehhez azonban beszélnem kellett vele, szóval... Ismét felsóhajtottam, majd összefontam mindkét karomat a mellkasom előtt, mielőtt valami egyáltalán nem nőieset tettem volna velük. Példának okáért, dühödten képen töröltem volna Briareószt, mert habár nem mutattam, a haragom azért ott bugyogott a felszín alatt.
- Egyébként válaszolva kérdésedre... Nem hittem semmi ilyesmit. De ez úgy hangzott, mintha bujkáltam volna előled, ami, mint tudjuk, nem igaz. Remélem tudod - egy negédes mosolyt villantottam rá, majd fejemmel a hátsó ajtó felé böktem, téve arra egy lépést is, hogy tudja, ha most nem követ, akkor mostanában egészen biztosan nem fogunk kettesben beszélgetni. Vagy él az alkalommal úgy, hogy én diktálok, vagy nem, de akkor elhalasztja - igencsak hosszú időre. - Ha tényleg beszélni akarsz velem, akkor gyere, menjünk az irodámba. Ott nem rémíthetsz halálra senkit, mert ahogy látom, itt már megtetted... - jelentőségteljesen pillantottam a pénztárnál álló lányokra, akik szó nélkül, dermedten nézték a férfit. Igen. Briareósz ezt váltotta ki az átlagos halandókból.
- És ha lehet - vetettem még oda neki, immár útban a vezetői szoba felé, tudva, hogy követ, hiszen mást nem tehetett. - ne érj hozzá semmihez a mocskos kezeddel. Minden nagyon értékes.

remélem megfelelő ♥ • 970 szó •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Beauty and the Beast // Dario & Jewel Szer. Márc. 01, 2017 5:02 pm


Jewel & Dario



Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Mikor újra láthatom az én drága, pici feleségemet. Annyira bolond vagyok, bolondnak tart mindenki, az egész Olimposz. Hiszen epekedek utána, annyi év után még mindig vágyom rá. De tudom, hogy mindenki csak röhög rajtam, a hátam mögött. Hiszen csak azért lehet az istenek egyik legszebbike az enyém mert Zeusznak segítettünk nyerni. Én és a fivéreim. Ha Jewel apja nem lett volna olyan hálás, talán sosem tudhatnám a sajátomnak, a tulajdonomnak őt. Mégis úgy viselkedik, mintha egy senki lennék, mintha egy idegen lennék előtte. Úgy viselkedik, mint mások, mint mindenki aki találkozik velem. Undorodik tőlem, csak a külsőmet látja. Nem lát tovább az óránál, de miért is tenné ezt, akárkit megkaphatna, és… gondolom meg is kap. De én nem akarom ezt, így nem akarom. Szeretném, ha látná az igazi énemet, azt, hogy a szívem, az az apró ez alatt az izomzat alatt csak érte dobban minden egyes pillanatban.Azt akarom, hogy amint reggel kinyitja azokat a szép íriszeit csak én jussak eszébe. Azt akarom, hogy úgy gondoljon rám, mint a férjére, a férjére akit imád. És nem pedig úgy… ahogyan gondolom ebben a pillanatban is, ha megpillant elkapja a hányinger a tudattól, hogy hozzá érhetek. Hogy nem lesz libabőrös, az érintésemtől nem kezd el nedvesedni. Nem akarom, hogy undorodjon tőlem, éppen ellenkezőleg, azt akarom, hogy imádjon. És Zeuszra esküszöm, hogy ez meg is fog történni, és csak rajta fog múlni, hogy milyen módon fogom véghez vinni a dolgot. Szerényen vagy inkább drasztikusan. Mert ha kell képes leszek bezárni egy szobába… akár évekre is, míg rá nem ébred, hogy mostantól úgy fogunk élni mint férj és feleség. ha tetszik ez neki, ha nem, kénytelen lesz a kisasszony megbarátkozni a gondolattal. Azt hiszed, hogy én vagyok a kegyetlen? A barbár, aki nem tudja, hogyan kell kulturáltan viselkedni? Nos tévedsz, ő sokkal kegyetlenebben bánt velem, és eddig is csak azért tehette meg, mert azt hittem, hogy ennyi idősen már csak meg jön az esze. Nem akartam magam ráerőltetni, hiszen ha magától kezd el szép lassan közeledni hozzám az teljesen máshogy lenne, mint így. És eddig is már jóval többet néztem el neki, mint amennyit kellett volna, mint amennyit egy férj elnézne. De ezzel a nappal ez a magatartás meg fog szűnni, szépen ki fogom nevelni belőle. Ha kell erőszakkal, nem szeretnék olyan eszközökhöz folyamodni, de ha szükségét érzem bármiféle hezitálás nélkül meg fogom tenni, csak rajta áll. Még mindig emlékszem az esküvőnk napjára, egy gyönyörű hófehér ruhakölteményben állt az oltár előtt. Cöhh. Vicces, tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy jobb lenne ha valamiféle szurokszínű gönc lenne rajta, hiszen az a szín sokkal inkább jelképezte volna azt ami a lelkében, a szívében lapul. A szépsége, amit Zeusz neki ajándékozott egy romlott, rothadó belsőt takar, olyan belsőt ami szívtelen döggé tette. Mégis láttam szemeiben a gyűlölet morzsáit megcsillanni, oly szenvedéllyel csillogtak benne, hogy biztos voltam benne, inkább meghalna, mint hogy a tulajdonommá, az asszonyommá váljon, előbb vetné alá magát olyan dolgoknak amik egy isten számára fájdalmas lehet. Amikor ki mondtuk a boldogító igent, ami a mi esetünkben inkább ígéri a boldogtalanságot, mint azt a happy end-et amit manapság a barom íróknak titulált bolondok könyveiknek csúfolt mocskukban oly előszeretettel írogatnak. A mi házasságunk nem szólt másról mint a háláról, hálából kaptam meg, mint egy ajándékot amiért oly erős, bátor és szörnyeteg vagyok. Vicces, hogy a buta halandók kitaláltak egy ilyen nevetséges mesét, mert akár rólunk is mintázhatták volna. Csupán az a mézes szirup nélkül amilyen köntösben tálalták a sztorit, na meg azon különbséggel, hogy bizony Jewelnek hiányzik azon része, ami a történet főhősének meg van: még pedig a szíve, a szíve ami végül rádöbben, hogy a külső bizony nem minden. de hát a valóság, az élet kibaszottul nem ilyen, a valóság arról szól, hogy a szörnyetegeket mindig, mindenki annak fogja látni amik éppen: egy szörnyeteg akitől csak félni és undorodni lehet. Mégis be akarom bizonyítani neki, hogy ez alatt a zord külső mögött egy igazán jó szív lapul, ami nem dobog másért csak és kizárólag érte. mert egy idióta, barom állat akit a fejére ejtettek. Különben azok után amiket átéltem mellette miért éreznék így iránta? Egyáltalán miért érzenék ezek után. Ez a megfelelő kérdés, és a válasz azt hiszem nagyon egyszerű: mert nem vagyok más, csak egy idióta, nagy szívvel.
Egyik lábammal dobolva várom, hogy őkegyelmessége szándékozzon végre megjelenik, és jól teszi ha iparkodik, különben nem hogy a szánalmas cselédeit porrá zúzom, de a porfészkét is darabokra szedem.
Akaratlanul is végig siklik törékeny és pici asszonyom testén az íriszeim. Méz színű fürtjein, amik csak úgy csillognak ahogy a nap bársonyos, simogató sugarukkal érintik azokat. A ruha ami rajta van, csupán felesleges göncnek gondolom… még ha nagy valószínűséggel is a világ egyik világ márkája tervezhette és amiért dollárokat volt képes fizetni. Nem a csodás idomok, mik el vannak rejtve ezzel a selejtes ruhával, engem csupán azok érdekelnek, és legszívesebben megízlelném, meg érinteném a hófehér, selymes bőr alá rejtett alma formájú hátsóját, telt kebleit, megpillantanám azt az anyajegyet a popsiján amitől még aranyosabb, még ellenállhatatlanabbá válik, bele markolva a kemény fenekébe húznám magamra. De sajnos jelenleg sem a hely, sem az idő nem alkalmasra ilyen dolgokra…
Régen is imádtam benne azt a makacsságot, azt az önbizalmat és bátorságot, ami bennem is fellelhető. Bár irányomban sokkal inkább nevezném vakmerőségnek. Ha nem teszi azt amit mondok gondolkodás nélkül fogom porrá égetni ezt a hülye boltot és… az összeset ami az ő tulajdonában áll, ami azt illeti,és nem fogok érezni semmiféle bűntudatot, olyat én sosem érzek.
Végül elindul felém, ott magasodok fölötte, a vállamig ér, annyira törékenynek, aprónak tűnik, legszívesebben megvédeném őt mindentől, a világtól, és átkozom magam azért, hogy ilyen bugyuta gondolatok keringenek az agyamban amikor a közelébe kerülök ennek a kis bestiának. A külsőnk ellenére, a belsőnk nagyon is hasonlított, azzal a különbséggel, hogy én gyengéd érzéseket tápláltam irányába, olyanokat amiket ő beteges, majdhogynem perverznek gondol…
Magabiztosan vonom fel az egyik szemöldököm ahogyan megszólal, mintegy ezzel azt kifejezve, hogy honnan veszed, hogy ez érdekel, majd ahogyan lassan sötét szemeim gyönyörű, pajkos szemeibe pillantanak végre, szavakkal is tanúsítom ezt.
-Mégis miből gondolod, hogy érdekelsz még? Honnan veszed, hogy nem csak azért jöttem, hogy porrá zúzzam ezt a mocskot?- mutatok körbe a bal kezemmel, jelezve, hogy a kis boltjára gondolok, bármiféle félreértés elkerülése miatt. De mindketten tudjuk, hogy ez hazugság, hogy engem csak ő érdekel, a fenébe is.
hagyom, hogy vékony, művészi ujjai kikapják az enyémek közül a gyufás dobozt, a gúnyt amit kihallok a hangjából nem törődöm, egyik fülemen be a másikon ki, már hozzá vagyok ehhez szokva, hosszú évszázadok alatt hozzá is szokhattam. Sajnos.
-Ja, persze, igen, neked bármit elhiszek édes…- válaszolok ugyan olyan szarkazmussal, és szavaim értelme elvész a hangsúlytól, mi éppen az ellenkezőjét jelzi. tisztába vagyok azzal, hogy nem akarta, hogy megtaláljam, hogy még mindig undorodik tőlem, pont úgy mint esküvőnk napján.
Szó nélkül elkezdem követni őt, de mielőtt indulnék, egy pillanatra… csak a hecc kedvéért megmutatom a pultnál álló hölgyeknek a valódi alakom. haha.
-Csak nem te építetted?- röhögök fel, ahogy tudom még egy cérnaszálat se rakna magától máshova, minden mocskos munkát másokkal végeztet el. Ahogy beérünk az irodájába, körül se nézek, nem igazán izgat, csak egyedül ő. beteges, mi?
-Változást akarok, az életünkben, a házasságunkban, azt akarom, hogy igazi legyen, mától… közös ágy, közös ház, satöbbi. Rajtad áll, mennyire leszek kedves…. vagy erőszakos.- jelentem ki szembe fordulva vele, mintha csak nem is tudom, az aznapi meccsről dumálnék vele, oly közömbös a hangom.


WAAAH  Crazy love  • xxx •

Vissza az elejére Go down

Sponsored content
it's my own design





Tárgy: Re: Beauty and the Beast // Dario & Jewel

Vissza az elejére Go down

Beauty and the Beast // Dario & Jewel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-