wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Olivia & Thalassa



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Olivia & Thalassa Hétf. Feb. 13, 2017 8:27 pm


Ahrodite & Tethys



Európa, Anglia, az 1500-as évek közepe

Anglia egy valódi kincsesbánya volt, több szempontból is - legalábbis egy olyan asszony számára, aki - habár már jó pár évezrede férjnél van -, a szabadságot keresi, emiatt pedig a családi tűzhelytől távol mulattja az időt. Az ura nélkül, természetesen. Egy gyönyörű, mégis, valahol mélyen felettébb romlott főváros, mulattató emberek, kik ugyanúgy a szórakozást keresik, mint te magad, s szemet gyönyörködtető ruhák, amelyeket talán el sem tudtál volna soha képzelni. London mindezt felajánlotta azoknak a leleményeseknek, akik voltak elég bátrak ahhoz, hogy kipróbálják az angol város sötétebb élvezeteit, és őszintén szólva, ostoba lettem volna nem élni eme kihagyhatatlan lehetőséggel. Rég volt már, hogy úgy igazán elengedhettem magamat, hiszen az utóbbi jó pár évtizedben csak és kizárólag Oceanosé voltam. Szükségem volt megnyugtató közelségére, arra, hogy mellettem legyen és ismét érezhessem azt, hogy az enyém; pont úgy, ahogy én csak és kizárólag az övé vagyok. Bizonyos időközönként mindig eljátszottuk ezt a rutint: én elhagytam őt, tartva magam a nyitott házasságunkhoz, mulattam pár évet vagy évtizedet, majd mikor a hiánya már elviselhetetlenné vált és kezdett szinte fizikai fájdalmat okozni, visszatértem hozzá. Ő pedig, mintha mi sem történt volna, s csupán csak egy délutánra tűntem volna el, visszafogadott, s ugyanannyira kezelt a királynőjeként, mint előtte. Azonban valamilyen ostoba és felettébb furcsa oknál fogva mindig soknak éreztem őt egy idő után, olyankor pedig ismét mennem kellett; pontosan úgy, mint nem is olyan régen, cirka három évvel ezelőtt. Mondhatni, hogy elegem lett, fogtam magam s mint egy kegyetlen nőszemély, hagytam őt magára, szó nélkül, hogy éljen továbbra is közös, Római otthonunkban. Gonosz dolog lesz, amit mondok, de egyáltalán nem hiányzott. Legalábbis egyelőre. Túlságosan elfoglalt voltam ahhoz, hogy ilyesfajta érzelmeimnek szabad utat engedjek. Élveznem kellett a londoni nemesség és arisztokrácia csillogó, ám valamilyen szinten mégis romlott világát, amelyet még sosem volt alkalmam megtapasztalni, ám talán pontosan ezért tetszett olyannyira. Most is, ahogy ott álltam, a hatalmas bálterem szélén, körülöttem jó pár igencsak vonzó halandó férfival, miközben hallgattuk a Gróf közelgő születésnapja miatt elhangzott mulattató beszédet, le sem tudtam arcomról vakarni a hatalmas mosolyt. Néhány pillanattal ezelőtt még a táncparketten roptam, teljes eksztázisba kerülve attól, hogy az általam talán a kelleténél is jobban kedvelt Selfwood márki megpörget - most pedig csak hagytam, hogy a zengő basszus megdobogtassa mind a lelkem, mind a testem. Mindkettő elfoglaltság igencsak a kedvemre volt; hiszen a tánc ugyanúgy élvezetet adott, mint az, ahogy az engem csodáló férfiak körberajonganak és elhalmoznak bókokkal, amiktől egy halandó nő talán már a feje búbjáig pirosodott volna...

- Igencsak gyönyörű ezzel a hatalmas mosollyal az orcáján, Miss Storm.
A márki hangja zavart meg, én pedig - csak hogy még jobban örülhessen -, egy, az előzőnél is hatalmasabb, és még annál is sugárzóbb mosollyal pillantottam felé, kissé közelebb húzódva hozzá. Vállaink már összeértek, és éreztem, ahogy megrezzent; erre ajkaim közül egy apró kuncogás tört fel. A férfi hollófekete haja éles kontrasztban állt az én sápadt szőke tincseimmel, magassága mellett pedig ugyan nem törpültem el, ám egy halovány árnyékot még így is vetett rám. Kettőnk között ez a játék nem volt új keletű; a megismerkedésünk éjszakája óta játszottunk egymással, mint macska az egérrel, ám a szerepek gyakran felcserélődtek, s most sem tudtam úgy igazán, hogy melyikünk a vad és melyikünk a vadász. Ám az egész ettől volt olyan izgalmas, hiszen tippelni sem tudtam, vajon ma éjjel melyikünk hódol be a másiknak. Nekem mindkét lehetőség megfelelt volna, hogy őszinte legyek; kedveltem Selfwood márkit, és élveztem a vele való, forró alkalmakat, még annak ellenére is, hogy már megannyiszor osztoztunk meg ugyanazon az ágyon. Emellett az, hogy menyasszonya volt... Csak még szebbé és izgalmasabbá tette a helyzetet. Még úgy is, hogy az említett nőszemély nem Londonban élt, hanem jóval távolabb.
- Maga aztán tudja, hogyan bókoljon egy fiatal nőnek, Selfwood. Ha nem ismerném olyan jól, hogy mit akar ezzel elérni, talán elpirulnék azon, hogy milyen egy jól nevelt úriember áll mellettem.
- Ez igencsak sértő, Thalassa - mély nevetése megremegtette a testemet, de csak egy halk, rosszalló sóhajt hallattam azon, hogy a keresztnevemen szólított. Természetesen immár már sokkal közelebb volt hozzám, szinte a vállamon pihentette súlyát, úgy súgta a fülembe. - Gondolom nem szeretné, ha nagy sértődöttségemben a teremben lévő, másik gyönyörű kisasszonnyal vigasztalnám magamat.
Amint szavait kimondta, arcomról eltűnt a mosoly, helyét pedig a sötét düh és féltékenység vette át, melynek nem volt más oka, mint Aphrodité; a gyönyörű istennő, aki valami furcsa balszerencse folytán szintén Londonban mulatta az idejét. Próbáltam nem tudomást venni róla a mulattság alatt, kerültem őt és az őt csodáló férfiakból álló kíséretét is, de úgy látszik, nem volt szerencsém; Selfwood kíméletlenül rávilágított arra, hogy bármennyire is próbálom tagadni, Aphrodité itt van a teremben. És nem hogy, csak itt van, hanem éppenséggel ugyanazt csinálja, mint én; hódítja a férfiakat, rivális kapcsolatot alakítva ki kettőnk közt, talán tudtán kívül is. A tekintetem akaratlanul vándorolt az irányába, arcom pedig fintorba rándult, ahogy megláttam még mindig tökéletes szépségét, gyönyörű mosolyát, ami kéjes érzést adott szinte minden férfinak, aki csak ránézett. Nem tudtam elrejteni a dühömet többé, és tudtam, hogy ezt ő is tisztán érzi; talán csak idő kérdése annak, hogy tetézze is. De legalább Selfwood márki igencsak jól mulatott rajtam...  

remélem kezdőnek megfelel♥ • 853 szó •
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Olivia & Thalassa Hétf. Feb. 20, 2017 10:24 pm


Tethys x Aphrodité


Ha választani lehetne, hogy melyik volt eddig a kedvenc korszakom akkor, valószínűleg- természetesen- azután miután még istennőként imádtak engem, mikor még tudták ez mit jelent, azután ezüstérmesként az 1500-as éveket mondanám. Itt épp most Anglia uralkodójának vagyok az udvarhölgye. Ha akarnám akár a királynő is lehetnék, de nem áhítok ilyen babérokra törni. Már azért sem, mert egy istennő bárki lehet és… és bármit el tud érni amit akar. És én jelenleg, ezekben az években kerültem az isteneket és minden olyan teremtményt ami veszélyt jelentene rám. Egyszerűen untam őket, mindegyik meg akarja váltani a világot a maga módján. Én nem akartam mást, csak élvezni az életet… és azt is tettem. Habár apám hozzá kényszerített a kovács istenhez még sem nagyon foglalkoztam vele, nem tehetek róla, próbáltam megszeretni… az elején. De sehogyan sem sikerült, folyton megcsaltam már a kezdetek óta, mára meg már úgy veszem, mintha nem is lennék férjnél, habár ez nem egészen így van. sajnálom, hogy a sors hozzám kényszerítette jobbat érdemelt volna, aki értékeli a szerelmét, illetve az ajándékait. Akkoriban is így volt, össze barátkoztam Viktóriával, és az elején meg volt róla a véleményem, ez igen hamar megváltozott, és rájöttem, hogy fontos számára az országa jólléte, nem csak a szép ruhák és a gazdagság, a partik érdekelték. Úgy vagyok vele, hogy ha már ilyen jól össze barátkoztam vele, akár segíthetek is neki és az országának. Miután megismerkedésünk után egy évvel kért fel arra, hogy legyek az udvarhölgye. Én pedig örömmel vállaltam, elvégre mindent megkapok ezzel a poszttal amit akarok. Sőt azt is megígértem neki, hogy ő választhatja ki azt a kérőt számomra ami elősegítené Anglia sorsát. Arról nem kell tudnia senkinek, hogy történetesen én már férjes asszony volnék hosszú ideje. meg amúgy is az emberi törvények és azok joga rám nem vonatkozik, egy csettintés lenne eltörölni azokat, mármint ha ezt akarnám tenni, de nem akarom ezt tenni. meg aztán történnek balesetek, mindenkivel, és ha megunnom a dolgot, akkor elintéztethetem, hogy sajnálatos balesetet szenvedjen az úriember. De egyelőre még nem tartunk, Viktória még keresgél. nem is tudom miért vagyok ilyen kedves vele, ahhoz képest, hogy csak egy halandó, még ha királyi vér is folyik az ereiben. talán azért mert ő az egyetlen olyan személy aki tényleg kedves velem és őszinte. Aki nem akar hasznot húzni belőlem, vagy abból aki vagyok, amit jelenthetek neki. Az az igazság, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e neki az igazat rólam. Akár hányszor ezt megtettem vagy az isteni adottságaimat akarták kihasználva meggazdagodni, vagy csak engem, esetleg csak a testemet akarták. De Viktória más, ő valóban a barátom, sokkal őszintébb és normálisabb a testvéreimnél, fontos vagyok neki. és ezt nem úgy értem, hogy a személyiségem miatt a barátom, nem azért mert Aphrodité, a szerelem istennője lennék. Sokan azt hiszik, hogy attól mert ennek a csodálatos dolognak vagyok az istene valami nyálas, romantikus lelkű vagyok, akit bárki kihasználhat. De tévednek, a látszat sokszor csal, mint ilyenkor is, természetesen tudok ilyen is lenni, de ha kell és a helyzet úgy kívánja bármit megtudok tenni, akár még gyilkolni is… bár nem igazán szeretek.
A bál terem ismét tömve van emberekkel, szebbnél szebb ruhákban próbálják a nők elcsábítani a férfiakat, sokan álszenteskedve mutatják az ártatlan felüket, mintha bárkit megtudnának ezzel vezetni… én tudom mire vágynak, mit akarnak, azt hiszik jól titkolják. Tévednek. éppen a a minden jóval megrakott asztalhoz igyekszem amikor Viktória lép mellém.
-Ezt nem hiszem el, itt van, tönkre akar tenni, az a pulyka tönkre akar tenni, de ha azt hiszi, hogy az országomat elveheti téved!- sziszegi mérgesen a barátnőm, mire fel kapok az asztalról egy süteményt és kíváncsian pillantok rá.
-Mi történt?- igazítok el egy nap szítta fürtöt az arcomból, felemelem selyem ruhám alját ahogy elindulunk a tömegben.
-Itt van a bíboros, és… biztosan azért jött ide, hogy elvegye a koronámat.- követem a pillantását, és észre veszem, hogy a férfi milyen éhes szemekkel csemegézik a felhozatalból.- Ne aggódj, menj érezd jól magad, ezt elintézem,- mosolygok rá, majd az egyik lánynak csettintek, hogy jöjjön oda hozzám.
-Látod, azt a férfi, abban a reverendában? Nos, az a feladatod, hogy csábítsd el, és tudd meg miért van itt,- közlöm vele a parancsot, majd útjára indítom. Ahogy megfordulok négy férfi vesz körbe, mindegyik áhítattal bámul, mindegyik engem akar, táncolni velem és ehhez hasonló kellemes dolgokat. Ahogy hallom bókjait, versenyeznek vajon kinek adom oda a kezemet, pillantok meg valakit. Itt van. ő is. Thethys. A gyönyörű titán, habár… nálam ugye nem szebb, mert hát mégis csak a szépség istennője is lennék, de elég szép ahhoz, hogy legalább annyi hódolója legyen, mint nekem. hallottam pletykákat róla, hogy a márkival múlatja az időt. Ekkor támadt egy ötletem, oda intem az egyik felszolgálót.
-Látja azt a gyönyörű hölgyet és urat, szemben?- direkt úgy állok, hogy Thalassa is jól lásson, amikor a fiú bólint, folytatom,- azt akarom, hogy ezt a pohár bort oda vigye az úrnak, azzal az üzenettel, hogy hálás vagyok a tegnap éjszakáért, remélem ma éjjel is megismételhetjük, azt akarom, hogy a nő tisztán hallja minden szavát,- tenyeremmel végig simítom az arcát, majd látszólag elcsevegek a férfiakkal, de igazából a titán reakcióját lessek, imádom idegesíteni és… borsot törni az orra alá, ez jó mókának ígérkezik…


love, love, love • xxx •
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Olivia & Thalassa Szer. Márc. 01, 2017 7:19 pm


Ahrodite & Tethys



Fagyos, téli éjszaka volt, mikor először találkoztam Selfwood márkival. Londonban az év szinte minden szakaszában barbár és zord volt az időjárás, azonban azon a decemberi napon a szokásosnál is jobban mardosta a népet a hideg - ez alól pedig én sem voltam kivétel. A Temze majdhogynem pillanatok alatt befagyott; a halandó kölykök pedig ezer örömmel és hatalmas visításokkal kísérve rohamozták meg a méteres vastagságú jeget, mit sem törődve a farkasordító hideggel. Ellenben a felnőttek már kiváltképpen morogtak miatta; voltak, akik azt hajtogatták, hogy a fagyos időjárásnak köszönhetően nem megy úgy a bolt, hiszen a hideg miatt a vásárlók inkább otthon maradnak, minthogy ilyenkor induljanak útnak, még ha valami halaszthatatlan is hiányzik az éléskamrából. Akadtak személyek, akik azt nehezményezték, hogy a hatalmas hónak köszönhetően nem tudnak útnak indulni; elmaradtak a várva várt üzleti vagy éppen családi kiruccanások, amelyeket sokan olyannyira vártak. Viszont volt egy réteg, amely teljesen más okból átkozta el azt a decembert - mégpedig azért, mert az általuk annyira kedvelt mulatságok elmaradtak. Lelehetetlen volt közlekedni ugyebár, s mivel még a legkisebb lovaskocsik sem tudták átverekedni magukat a jeges utakon, ez a nagyobb járművektől elképzelhetetlen volt. Így hát zenészek és étel-ital híján jó pár összejövetelt lefújtak abban az időszakban; köztük azt is, amely decemberben a legelső volt, s amire én is hivatalos voltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam azt az eseményt. Howald gróf amúgy sem rendezett túl gyakran bálokat, főleg nem a saját kúriájában, így azt hiszem, elmondható, hogy nem csak én voltam felettébb kíváncsi az otthonára - s magára a férfire is. Sok pletykát rebesgettek róla; többek közt például azt, hogy egynél több felesége van, s mindegyikkel egyszerre szokott hálni, vagy éppen azt, hogy kúriájának díszítéseit még a királyi palota is megirigyelhetné. Így hát nem kicsit voltam csalódott, mikor azon a havas, téli estén hazafelé sétáltam, kerülgetve az összelapátolt, fehér kupacokat. Görög származású lévén sosem voltam a hideghez szokva, s talán a fagy iránti utálat az arcomra is kiülhetett, mivel az egyik percben arra figyeltem fel, hogy egy öblös férfihang felettébb mulatva szólít meg. Selfwood márkit látásból már ismertem, habár azelőtt még sosem beszéltem vele. Közelebbről nézve viszont teljesen más volt, mintha csak egy bálterem széléről lestem volna felé, fél-fél szemmel, hogy pontosan hogyan is néz ki, amikor egy halandó fruskát pörget meg a táncparketten. Arcának vonalaiban és szemeinek csillogásában volt valami, ami megfogta az embereket - s engem is -, habár, ha megkínoztak volna sem tudtam volna megmondani, hogy pontosan mi is. Mert nem, nem volt egy kiváltképpen gyönyörű ember, hiszen hosszú életem során láttam már nála sokkalta szebb férfiakat és nőket is egyaránt. Valami mégis elvarázsolt benne; s azon a hózáporos, farkasordító hidegben kezdődött közös, mocskos kis történetünk.

Persze nem fogadtunk egymásnak örök hűséget. Nem is tudtunk volna, s nem is akartunk. Mert habár nem úgy látszott, férjes asszony voltam, s minden ellentmondás ellenére a szívem hosszú-hosszú évek óta csak és kizárólag Oceanusért dobogott, míg a márki egy nem annyira csinos menyasszonnyal büszkélkedhetett. A vörös hajú hajadon távolt élt Londontól, egy vidéki birtokon, s habár évente talán háromszor, ha találkozott Selfwooddal, büszkén hirdette azt, hogy ő a márki jegyese, hamarosan pedig felesége, majd pedig gyermekeinek anyja lesz. Mindez csupán az apjának volt köszönhető; a férfi szoros barátságban állt Selfwood márki édesapjával, így a két öreg együttesen találta ki, hogy gyermekeiket összeházasítják. Érdekházasság - nem volt ez új keletű, így hát nem is lepődtem meg rajta. Ahogy azon sem, hogy minden csábításom ellenére Selfwood más nők karjaiban is megfordult, sokszor egy alkalomnál többször is. Többek közt találkozgatott híresen rossz vérű gróf feleségekkel, nemesek féltett lányaival, kiket ő maga vezetett be a kéjes gyönyörök világába - szinte már játékot űztem abból, hogy jegyezzem, kikre is tette rá mocskos, ám annál hozzáértőbb mancsát a márki. Mulatságos volt, hiszen tudtam, hogy hiába minden, egyik halandó asszony sem adhatja meg neki azt, amit én ajánlok fel a számára - ő pedig mohón, igazi vad módjára veszi el amazt. Ezt mutatta az is, hogy Selfwood azóta a téli éjszaka óta folyamatosan visszajár hozzám, napokat tölt velem, vagy egyszerűen csak magával visz a különböző üzleti útjaira, melyek, ha rajtam múlnak - s az idő nagy részében rajtam múlnak... -, egy teljesen más féle kis kiruccanásba csapnak át.

Viszont most itt volt Aphrodité és a kis üzenete, melyet a mellettem álló férfinak címzett. A fiú, akivel megüzente, cseppet sem törődött azzal, hogy halkan ismételje meg az istennő szavait. Nem. Úgy mondta, hogy én is tökéletesen halljam, s lehetőleg ki is essek nagyasszonyi szerepemből, veszítsem el a fejemet - mert nem voltam ostoba, tisztában voltam azzal, hogy a szőkeség azt akarja. Ujjaim szorosabban szorultak a kezemben tartott pohár köré, az üveg halkan reccsent, miközben ajkamra egy sötét mosoly került. A játékot ketten játsszák; méghozzá két gyönyörű nőszemély, akik közül egyik sem fogja hagyni, hogy ő legyen a második. A második, aki nem elég szép... Magasról tettem rá, hogy ő a szépség istennője. Én már akkor is tündököltem, mikor ő még sehol sem volt, hát persze, hogy nem fogom hagyni azt, hogy elnyomjon.
- Selfwood - mézédes hangon szólaltam meg, miközben lassan az igencsak meglepett férfi felé fordultam. Még egy ok, hogy ne higgyek Aphrodité hazug szavainak; a márki nem lenne ilyen döbbent, ha tudná, hogy miről van szó. Márpedig ha egy gyönyörű asszony, akivel ténylegesen együtt volt, ilyesféle üzenetet küldene neki, azonnal lépne valami igazán hozzá illőt, nem csak állna, csendesen és meglepetten. - Úgy vélem, illő lenne valami frappánsat válaszolni ezekre a hízelgő szavakra.
- Úgy... Úgy véli, Thalassa?
- Úgy bizony. Szóval... - fél kézzel magabiztosan a márki karjába karoltam, s közelebb simultam hozzá. Puha, nőies testem az ő szálkásan izmosához illeszkedett, újabb rezzenésre késztetve a férfit. Elfojtottam egy elégedett vigyort; helyette egyenesen az istennő felé pillantottam, aki szokás szerint férfiak gyűrűjében állt, melyek többsége valószínűleg azt várta, mikor viheti végre ágyba. Oh, az a kislány... Szavaim - habár szemeim még mindig a gyönyörű szőkeséget vizslatták -, az üzenetküldő fiú felé irányultak. - Kérlek, mondd meg a ladynek, hogy a márki örömmel ismétli meg azt az állítólagos éjszakát. De csak és kizárólag akkor, ha én is ott leszek. Mivelhogy - és kérlek, ezt szó szerint mondd el neki -, Selfwood márki csak akkor tud igazán izgalomba jönni, ha velem van. Én vagyok az ő múzsája.
Mondandóm alatt lassacskán egyre és egyre közelebb hajoltam az említett férfihez; ajkaim már lágyan csókolgatták nyakának puha bőrét, de figyeltem arra, hogy Aphrodité pillantását elkapjam; és lehetőleg meg is tartsam.  

remélem ♥ • 1062 szó •
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
it's my own design





Tárgy: Re: Olivia & Thalassa

Vissza az elejére Go down

Olivia & Thalassa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-