wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Xavier Valery Hétf. Feb. 13, 2017 4:30 pm

Xavier Valery
Ami elveszíthető, azt előbb-utóbb el is veszíted. Hát veszítsd el önmagad is.

Xavier, Xav
32
Hunter
Xavier egy teljesen átlagos személy; különleges képessége egy szál sincs, feltéve ha azt nem számítjuk annak, hogy kellőképpen izmos és erős, mindemellett pedig profiként ért a fegyverekhez. Mind használni tökéletesen tudja őket, mind pedig nevetségesen rövid idő alatt szereli szét vagy össze/javítja meg/turbózza fel eme veszélyes tárgyakat - munkája lévén nincs eszközök híján ezekhez a műveletekhez.
Jared Padalecki
Özvegy
Heteroszexuális
○ Salome & Xavier

A tél eleje volt; habár az az évi első hó még váratott magára, legalábbis a meteorológusok szerint, az idő fagyos volt, tipikusan olyan, melynél az emberbe még a lélek is belefagy. Reggelenként jeges zúzmarák hada lepte el a még katonás kitartással álló fűszálakat, melyek keményre dermedve vágyakoztak a menekülést jelentő, kellemes tavasz után - amely kegyetlen mód még igencsak távol volt. Ha nem volt muszáj, az emberek nem nagyon léptek ki az utcára, a legtöbben inkább a jó meleg nappalikban vészelték át a fagyos napokat, puha pokrócokba burkolózva és forró csokit vagy forralt bort szürcsölgetve. Még a gyerekek nevetését sem lehetett hallani, holott a külvárosi kertek az év minden szakaszában ettől voltak hangosak; a kislányok és kisfiúk mindig vidám ricsajjal vetették bele magukat azokba a játékokba, melyeket okos kis buksijuknak köszönhetően ki tudtak agyalni. Fogócska, bújócska, főzőcske a sárral és homokkal, lovacskázás... Ilyen időben egyikhez sem volt igazán kedvük, ám voltak helyettük mások, akik űzték a szórakozás ezen formáit; vagyis, leginkább az utolsót. Egy gyönyörű, aprócska lány hatalmas mosollyal az arcán csücsült egy tizenéves fiú csípőjén, vérvörösre lakkozott karmai pedig élvetegen simítottak végig újra és újra a másik fiatal csupasz mellkasán. Láthatóan felettébb élvezte; dús ajkai közül halk, ismeretlen dallam szólt, miközben merengve ringatta ide-oda csípőjét, nem törődve azzal, hogy mindketten mezítelenek, csak egy lenge, igencsak vékony paplan takarja testüket. Még a hideg sem zavarta, hiszen a pár perccel azelőtti, kifejezetten vad menet még mindig forró lázban tartotta teste egészét. Ahogy - immár sokadszorra -, felidézte a közeli emléket, újra felcsapott benne az az ősi vágy, amelyet az aktussal, és úgy egyébként partnerével kapcsolatban is érzett. Tekintetét feljebb emelte a fiú mellkasáról, kereste a másik tekintetét, ám az lehunyt szemhéjakkal feküdt a fiatal nő alatt, élvezve a körmei okozta, enyhe égető érzést. Tudta, hogy később ezek halovány, piros csíkokká fognak változni, de nem igazán foglalkozott ezzel, szerette, ha Salome a kelleténél kissé vadabb és nyomokat hagy rajta. Ugyanígy volt vele ő is; konkrétan imádta megjelölni a törpe nyakát, combját, esetleg a fenekét, és ezzel a lánynak sem volt semmi baja. Kiegészítették egymást. Mindketten furcsa természetűek voltak, hibás teremtmények, melyeknek talán létezniük sem kéne, s mégis itt vannak, ezen a világon; akkor legalább legyenek ott egymásnak, mindig és mindenhol.
- Hallod, Xavier... - a lány halk duruzsolással feküdt végig rajta, dús keblei a Xavier nevezetű fiú mellkasának nyomódtak, aki akaratlanul is megborzongott az érzésre. Ám nem mondott semmit egyelőre, csupán fél szemmel pillantott Saloméra, ezzel jelezve neki, hogy bökje ki, mit akar. A kommunikáció köztük már csak ilyen volt; gyerekkoruk óta ismerték a másikat, sokszor szavak nélkül is tudták, hogy mire van szüksége a másiknak, és mire az egyiknek. Így lehettek ők tökéletes lélektársak, barátok... Szeretők. Mert minden hibájuk mellett ez kötötte össze őket. - Mielőtt még ismét letámadnálak - itt egy apró kuncogás csúszott ki Salome ajkai közül, melyek az alatta fekvőből is egy hasonlót váltottak ki; kezei pedig, reagálva a lány szavaira, megtalálták a fenekét és kellő erővel szorították meg a csábító formákat. Salome halkan felsóhajtott a kellemes ingerre. - Helyesbítek. Mielőtt ismét egymásnak esnénk, mint a vadállatok, arra gondoltam, hogy az ígéreted még mindig áll? Mármint az, hogy megtanítasz a fegyverek szerelésére és feltuningolására...?
- Igen, törpe. Még mindig áll.

○ True Love & Xavier

A madarak hangos csiviteléssel köszöntötték az első igazán forró, nyári napot. Ők is élvezték a végre megérkező jó időt, amely a már-már kellemetlenül hűvös, elő-nyári napokat váltotta fel, alig pár órával ezelőtt. Nem is olyan régen, reggelenként még nedves harmat borította a élénkzöld fűszálakat, az idő pedig aligha akart hajnalok hajnalán - cirka reggel hat óra tájban -,  tíz fok fölé emelkedni - ami ezen a környéken, legfőképpen június közepén már merően szokatlan volt. Az emberek sem virultak ki; egészen mostanáig. Ahogy az első, ténylegesen meleg napsugár bekacsintott mindenki ablakán, az utcákon úgy jelentek meg egyre-másra a gyerekek, fiatalok, de még a felnőttek is, hogy felavathassák a valódi nyár első pillanatait. Előkerültek a kamrák és szekrények mélyére rejtett, felfújható medencék, a vizijátékok és a lenge pólók, nadrágok, nem utolsó sorban pedig a szoknyák is. Mintha az emberek kivetkőztek volna magukból, majdhogynem csupaszon terültek végig a hátsó udvaraikon lévő nyugágyakon, vagy csak egyszerű plédeken, de akadtak olyanok is, akik örömujjongással vetették bele magukat az immáron vízzel teli medencébe. Ezektől a zengő hangoktól volt lármás az eddig csendes kertváros, s csak elvétve akadtak olyanok, akik csak halkan, szavak és tettek nélkül használták volna ki a jó időt. Öregek, visszahúzódó, félénk emberek... És Xavier Valery, na  meg az a - mások számára talán kissé csúnyácska -, szőke lány, aki a fiatalember haját simogatta, élveteg mosollyal kerek arcán. Xavier feje a másik ölében feküdt, szemei csukva voltak, csak az apró mormogások és hümmögések mutatták, hogy mennyire élvezi a gyengéd törődést. Olykor-olykor fel-fel pillantott a másikra, ilyenkor pedig hatalmas és sugárzó mosollyal ajándékozta meg a kedvesét. A szőke pedig, mint minden visszafogott lány, csupán csak egy halvány piros pírral orcáján és halk, alig hallható kuncogással köszönte meg ezt. Ilyen rendszerben működött az ő kapcsolatuk; csendben szerették egymást, hiszen mindkettejüknek megfelelt ez így, azonban akadtak olyan alkalmak, amikor Xavier elvesztette a kontrollt vágyai és hormonjai felett, és vadul szerette a lányt; vagy egyszerűen csak egy barbár férfi módjára mutatta ki felé mélységesen mély érzelmeit. Így ment ez már hossz-hosszú ideje, mióta azon a szép, őszi napon a fiú ki nem szemelte magának a gyámoltalan új lányt a középiskolában. Mindmáig lelki szemei előtt volt az eset; épp Salome oldalán sétált végig az ebédlőn, mert már igazán elege lett a sok idióta kiabálásából, mikor a szeme sarkából megpillantott azt a szürke kisegeret. A kisegeret, aki most a legfontosabb volt az életében, és aki jelen pillanatban úgy simogatta és kényeztette őt, mintha Xavier lenne számára az Isten. Talán az így is volt; Evangeline tudott róla mindent. A piszkos dolgait, az iskolán kívüli életét és kívülről fújta, mint egy betanult anyagot, tisztában volt vele, hogy a fiú milyen egy szörnyeteg - legalábbis Xav így látta. S mégis... Eve teljes odaadással szerette, úgy, mint már az elején.
És ez tette Xaviert őrülten boldoggá.
- Hé, Eve... Mit szólnál egy esküvőhöz? A kettőnk esküvőjéhez.


○ The End & Xavier

- Már csak én maradtam neked, ugye tudod? - Salome hangja késként vágott bele a temető rémisztő csendjébe. A vörös hajú nő pókerarccal, kezeit összefonva a mellei előtt állt, alig pár méterre Xaviertől. Az együtt töltött éveik alatt a pajkos kis vörös egészen kikupálódott; magasabb lett, igazi modell alkat, idomai, ha lehet, még szebbek lettek, legalábbis a férfiak számára. Azonban az idő a személyiségére is rányomta a bélyeget, teljesen megváltoztatta. Sehol sem volt már az a fiatal lány belül sem, aki régen. Vad volt, könyörtelen, talán gonosznak is nevezhető. Az élete úgyanúgy hullott szét körülötte is, mint a tőle nem messze álló férfié; mindketten elveszítettek mindent, ami fontos volt a számukra. De nem csak ő esett át hatalmas metamorfózison; a sír előtt álló, meggyötört férfi is más volt, mint a cirka tíz évvel ezelőtti Xavier Valery; sokkal durvább és megzabolázhatatlanabb. Evangeline elvesztése az utolsó láncot is letépte kezeiről, ami visszatartotta attól, hogy szabad utat engedjen lénye sötét részének, amelynek kegyetlenségét egyedül Salome ismerte - ám még az a vörös hajú némber sem tudta féken tartani. Viszont a nő ugyanolyan felszegett fejjel állt most is ki a férfi mellett, mint akkor régen, mikor a számára oly' fránya és haszontalan szőke belépett volna a képbe, teljesen elferdítve Xavier imádnivalóan vad személyiségét - legalábbis Salome szerint. Ám most végre ismét csak ketten voltak, s habár a veszteségek fájdalma mindkettejükben ott volt... Egymásban még mindig feltétlenül bíztak, s támogatták a másikat. Így volt ez régen, most is, s így is lesz, míg meg nem halnak, vagy amíg a világ össze nem dől a talpuk alatt.
- Igen, tudom.

Titania || 18 || 5+ || I have
Vissza az elejére Go down

it's my own design

avatar
Human
⌲ Kor :
30
⌲ Foglalkozás :
Kardiológus
⌲ Tartózkodási hely :
New York
⌲ Humor :
kac



Tárgy: Re: Xavier Valery Szer. Feb. 22, 2017 11:04 am

Elfogadva!
Gratulálunk!

Kedves Xav. Meg kell mondanom, hogy elképesztően tetszik minden betű, amit ide lepötyögtél, annyira szomorú, még is csodálatos. :O Persze nem mondom, hogy az eddigi munkáid rosszak voltak, mert szerintem te tudod a legjobban mennyire rajongok az írásaidért. :O Na, de minden megvan, ami kell egy csodás vadászhoz. cuki vagyok Nem találtam hibát, pedig akartam kötekedni kicsit csillogószemek De hát nem ment >< Foglalózz aztán nyírj ki pár nem ide való lényt. nagymosoly
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Xavier Valery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-