wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



eclipse & dwight



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: eclipse & dwight Pént. Feb. 10, 2017 8:33 pm


#lunadwight
Beszélnem kell vele, el kell mondanom neki, itt az ideje, főleg, hogy nem csak az egyetem körein belül futhatunk egymásba, hanem a kollégiumban is. Mondjuk, ha ebbe a francos alkuba nem megyek bele, akkor nem is kellene annyit találkoznunk, de én barom belementem. Hogy miért? Így többet láthatom, többet lehetek vele, és talán még jobban megismerhetem ezt az új felnőttesebb énjét, ami mondhatni külsőre egészen sokat változott. Sokkal szebb, jót tett neki a pubertás ez tagadhatatlan, ezért is olyan nehéz minden alkalommal levennem róla a szememet, szinte erőltetnem kell magam, hogy elnézzek róla, akkor is, ha szemeit akarom nézni. Szemeiben mindig is könnyű volt elveszni, megesett olykor, hogy emiatt azt sem tudtam, hogy miről beszél, csak néztem, és elvesztem, aztán persze magyarázkodhattam, ez történt a múltkor is, pedig már nem vagyok az a kisfiú, aki olyan könnyen elveszik. Mégis, az ő szemeiben képes vagyok, hangja is megnyugtat, annyira más most vele, nem tudom, hogy miért, talán azért, mert kicsit felnőttesebben is gondolkozunk, nem csak külsőleg vagyunk azok. Pedig akkor is azok akartunk lenni, mindent jól akartunk csinálni, csak úgy, mitn a szüleink, olyanok akartunk lenni, olyan kapcsolatot is akartunk, de aztán nem jött össze. Miattam. Vagy legalábbis részben, lehet, hogy nem lett volna baj a ragaszkodásával, csak egy idő után sok volt, hogy szinte csak együtt voltunk, és talán apa vezetett rá arra, hogy ez így nem jó.
De azt nem mondta, hogy annyira fog fájni, ha el kell engednem őt, nem mellesleg képtelen is voltam elengedni, ezért vagyok most itt, az ő szobája felé lépdelve. Nem néz meg sok lány, hogy mit keresek itt, áá nem, ráadásul cuccokkal, ez jó lesz, már csak azt várom mikor szól be valamelyik, és mint egy csettintésre meg is történik. Az egyik lánycsapatból kiszól az egyik, hogy hozzám is jöhetsz, ha ő nem válik be. Nem szép megjegyzés, de a csaj sem.
- Ha ő nem jön be, inkább felkeresem a pasimat - gondolja csak azt, hogy meleg vagyok, akkor talán nem lesz akkora hiszti, hoyg én ténylegesen itt alszom szinte minden este. Még egy vigyort is intézek a lánynak, aki néma sokkban áll, azt hiszem erre nem számított, vagyis arra nem, hogy majd nem hagyom magam, de rossz embert fogok ki bennem, plusz ne merje őt szidni, vagy ilyesmi, mert nem jó emberrel kezdett akkor ki. Inkább kopogtatok az ajtó előtt állva, és várom, hogy ki is nyíljon előttem, amire mondjuk sokat nem kell várni.
- Ha azok ott kérdezik, van pasim - bökök a lányok felé, de nem túl hangosan mondom, hogy ne hallják mit is mondok, de belépve a szobába, lazán magamhoz ölelem a lányt, mégis nehezemre esik elengedni. - Szia! - mosolygok rá, mikor mégis ráveszem magamat, arra, hogy kicsit elhajoljak tőle, messzire nem engedem, még nem.

szejetlek ❥ »» 457 »» shape of you »» ©
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Pént. Feb. 10, 2017 9:47 pm


we shouldn't be drowning on our own
dwight & eclipse

Mindig is tudtam, hogy vissza fog találni hozzám mindaz, ami az enyém, és nekem szánták az istenek. Mondhatnám, hogy az enyém, de még nem az, hiába találkoztunk többször, hiába ölelkezünk, nem, még nem mondhatom saját tulajdonomnak. Pedig a szüleim mindig is arról prédikáltak, hogy meg fogom találni a kísérőm, és gyűlölték, mikor ráleltem Dwight személyében. Szerintük túl fiatal voltam, túlságosan engedtem az eszemnek, és hagytam, hogy szerelembe essek, utána pedig rohadtul fájjon a különválás. De nem csüggedtem sokáig, pár hétig minden éjjelem azzal telt, hogy álomba ringattam magam könnyeimmel, de hamar elmúlt. Úgy voltam, vele, várnom kell. Most is ezt teszem. Várom, hogy megérkezzen végre, hogy átköltözzön, mert az ő szobatársai irritatívak, amíg az enyémek nem, mivel nekem nincs is. Ugyanakkor, az a senki is nagyon tud idegesíteni, milyen lenne, ha lenne. Bár, most lesz. Épp úton van, ha minden igaz, én pedig az ajtó mellett várok, hogy megérkezzen. A társasága most még jobb, mint valaha volt, de olyan nehéz megállnom, hogy ne csókoljam meg, amikor a lelkem is sóvárog iránta, nem csak testem.
Nem kellett túl sokat várnom, hallom már, ahogy jön a nagy táskákkal, és bekopog, kicsit később, mint gondoltam, de beengedem, a köszönése viszont meglep, csak nagy szemekkel pislogok, de némán átölelem, szorosan magamhoz, és bújtatom magam karjai ölelésébe, annyira szeretem ezt.
- Szia! - mosolygok rá szélesen, miután végre elengedhettem, mármint sajnos elengedtem, de végre rá tudtam magam venni, hogy eleresszem. - Gyere be, hoztam haza nekünk vacsorát, kínait, és, és, és... - gondolkozom el, mintha valamit nagyon kellene mondanom, miközben beljebb invitálom a szobába. - És az ágy, az ágyat felosztottam két részre, egész nagy, de lehet néha átmászom a te térfeledre, akkor lökdöss vissza nyugodtan, nem kelek fel rá, alszom, mint a bunda - dől belőlem a felesleges szó, mintha kényszerből mondanám, közben erősen mutogatok az ágyra, amit már megágyaztam kettőnknek, de a takaró közös, nem találtam kisebbet, pedig egész nap kerestem. - Azt hiszem ennyi. Örülök, hogy itt vagy - fejezem be a felesleges beszédet inkább, és csak boldogan vigyorgok rá, jobb vele, mint egyedül, de jobb vele, mint mással, nekem nem bárki kell, hanem ő.
Sosem gondoltam volna, hogy pont együtt fogunk lakni, pár évvel ugyan, de szakításunk után. Annyira abszurd volt akkor minden, hiányzott pokolian, és még most is hiányzik, úgy, hogy itt van mellettem szinte, akár rá is ugorhatnék, ha szeretnék, és szeretnék, de nem tehetem meg, mert belekerültem abba a körbe sajnos, hogy nem tehetek meg vele bármit, amire vágyom, mert egyszerűen nem engedi a norma, vagy a múltunk, vagy bármi, ez pedig felidegesít. Szeretném őt hosszabban és érzelmesebben ölelni, de akkor én lennék a szánalmas lány, aki még mindig halálosan szerelmes az exébe, akivel lehet soha többé nem lehet semmi. Mármint, ezt gondolnák a többiek, de én tudnám az igazat, mivel tudom, hogy ő a kísérőm, nem csak egy random ember az életemben, kinek semmi jelentősége, csak bevezetett a szerelmi életbe. Nekem nincs olyanom, hogy szerelmi élet, aminek ő a része, nekem ő maga a szerelmi élet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Pént. Feb. 10, 2017 10:22 pm


#lunadwight
Hát eljutottam ide, az ajtóba, és arra várok, hogy ő kinyissa, hiába a sok tekintet, amit főleg az imént beszóló lánycsapattól kapok, nem, még én magam is ideges vagyok. Összeköltözöm így vele, vagy mi? Mi lesz, ha rajtakapnak minket? Kicsapnak a kollégiumból, aztán kereshetünk albérletet, vagy mi lesz? Nem az aggaszt, hogy én hova megyek, hanem az, hogy ő hova fog menni, én csak csak megoldom, elég gyorsan futok ahhoz, hogy megtegyem pár naponta a távot anyámék, és az egyetem között, főleg, hogy nincs minden nap első órám, vagy esetleg az egész napom lyukas, mert akkor nincs bent a tanár, akire nekem szükségem van. Nem akarom, hogy miattam kicsapják innen.
Nyílik az ajtó, én pedig máris ölelem őt, eleinte egészen lazán, de aztán mér kicsit szorosabban, mintha nem akarnám soha elengedni, és az igazság az, hogy nem is akarom elengedni, túlságosan is rég tehettem meg ezt úgy igazán, de elmerülni nem merek ebben, az illatát nem szívom magamba, mert tudom, hogy akkor elvesznék, minden elveszne.
Szavait hallgatom, amik szinte olyan gyorsan jönnek, hogy az agyam nem fogja fel, lehet, hoyg a lábaim gyorsak, és mindenem gyorsan tudom mozgatni, de az agyam kerekei nem forognak villámsebességgel, így eltart egy ideig, míg minden kérdést, illetve mondandót felfogok, de nem bánom, fecsegjen csak, szeretem a hangját. - A kínai mesésen hangzik - kezdek bele a válaszolgatásba, majd az ágyat nézem, amire annyira mutogatott, mint aki görcsöt kapott, szépen meg van ágyazva, egy takaró van, de talán nem lopkodjuk majd el egymástól, én legalábbis nem fogom ellopni tőle, ha neki nagyobb szüksége van rá, vigye, nem vagyok fázós fajta. - Ha átmászol engem nem zavar, nem kockáztatom meg, hogy álmaidból felriasszalak a lökdösésemmel - főleg, ha aranyosan alszik, akkor felőlem a fejemre is tekeredhet, és onnan csorgathatja a nyálát, csak egy vödröt tartok majd fel. Nem tudom miért is lennék vele ilyen elnéző, talán mert nem akartam elszakadni tőle, vagyis akartam, de évek óta nem megy, olyan nyomot hagyott bennem, ami azóta is kísért, és újra akarom, volt olyan amilyen, talán most lehet kapunk valami tiszta lap szerűséget. - Én is örülök, hogy itt lehetek, viszont vegyél egy mély levegőt, szinte egy szuszra mondtad ezt el - nevetek fel, de nem kinevetem, cask jót mulatok ezen, hogy ennyire rágörcsölt erre, vagy nem is tudom, persze én meg szar poénokkal próbálom oldani a bennem felmerülő görcsöt, ügyes vagyok én is tudom.
- Szóval senki sem fog megzavarni minket, féltékeny pasi, megjelenő szobatárs, vagy bármi? - nem azért, mert valami olyasmit akarnék tenni, bár megfordult a fejemben, hogy addig csókolom, amíg ki nem fulladunk benne, de nem, nem szabad. Nem ronthatom el már most azt ami kialakulni készül, hiába szeretem, nem vethetem rá magam azok után, ami a múltban történt. Az most tönkretenne mindent, főleg, hogy én voltam, aki szakított, én voltam az a vadbarom, aki tönkretette, pedig aztán rendbe akartam hozni, de nem tudtam, nem engedték. - Ezt hova dobhatom le? - emelem meg a cuccaimat, hogy biztos legyen abban, hogy erre gondoltam, és nem másra, ennek kellene helyet kapnom, bár az ágy alá is be tudom dugdosni, ha arról van szó.

szejetlek ❥ »» 515 »» shape of you »» ©
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Vas. Feb. 12, 2017 4:24 pm


we shouldn't be drowning on our own
dwight & eclipse

Itt van, végre megérkezett hozzám, én pedig lejáratom magam azzal, hogy a kialakultnak látszó feszültséget felesleges dumálással próbálom oldani. Mondjuk, lehet ennél még a kínos csönd is jobb lenne, én meg nem bírom befogni, lassan elmagyarázom neki az atomfizikát, annyira belelendültem. De végül hagyom, hogy megszólaljon ő is, szerintem eleget beszéltem, sőt, túl sokat is, és jó lenne, ha hallhatnám a hangját, amit annyira szeretek hallgatni.
- Tudom, hogy szereted - mosolygok rá büszkén, emlékeztem ám arra, hogy szereti, hiába nem ettünk olyan sokat. Mondjuk tényleg finom, egzotikus íze van, nem idevaló fűszerezése, és csak eteti magát azzal, aki megveszi. Én nagyon szeretem, bár nem sokat eszek bármit is. Utána persze, sajnos az ágyas idiótaságaimra is választ kapok, ami jól esik, valamilyen furcsa szinten nagyon jól, de nem tudom hova tenni. - De tényleg, ha átmásznék, csak pakolj vissza a helyemre - biztosítom róla, hogy nyugodtan megteheti, eszem ágában sincs őt zavarni azzal, hogy odamászok és a fejére nyáladzok. Bár nem szoktam, de annyira helyes lett, lehet a tudatalattim álmában a közelében beindítaná a nyálmirigyeimet, és kifejezné neki így, hogy mennyire tetszik nekem. Eh, nagyon kínos lenne. Eleve nem is szoktam ágyban aludni, utálom az ágyakat, de mellette lehet nem lenne gondom vele, meg kell próbálnunk. Ha most beközlöm, hogy kimászok a fára, és nem alszom vele, sosem bizonyosodom meg arról jobban, hogy ő a kísérőm, és vissza kell őt szereznem, mert hozzám tartozik. - Ó, ne aggódj, van nekem levegőm - teszem mellkasomra kezem, majd szusszanok egyet, tényleg sokat beszéltem, szinte egy levegőre, de bírom én ezt a strapát, ne aggódjon értem. De tudom, hogy csak poénkodott, ezért is vigyorodtam el egy kezdetleges nevetéshez, ami végül a kérdése miatt nem teljesedett be.
- Nem, nem zavar meg minket senki, semmiben - valamiért nagyon megnyomtam az utolsó szót, mintha azt várnám, hogy ettől idefusson, csókoljon meg és döntsön le az ágyra, hogy ott fulladásig falhassam ajkait. Bár, tényleg jó lenne, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni, viszont azt sem tudom mire gondol, hogy megzavarhatnak minket. Nem, nem fognak, de miért kérdezte meg? Bassza meg, teljesen összezavar, hirtelen azt sem tudom megmondani neki, hogy a táskáját hova teheti, mert csak habogni kezdek hirtelen. - Tedd le ahova szeretnéd, kipakoltam neked egy szekrényt - mondom, miközben elindulok az említett üres szekrény felé, amiben az én dolgaim voltak, de benyomorgattam egy másikba, hogy ő elférjen.
- Akkor tőled sem fog berontani egy féltékeny barátnő? - pillantok felé végül, mintha csak kényszeredetten mondtam volna valamit, de ezzel akarom megtudni, van-e egyáltalán valakije. Bár elég valószínű, hogy nincs, akkor nála lenne inkább, nem velem, ez pedig kicsit megnyugtat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Vas. Feb. 12, 2017 5:15 pm


#lunadwight
Valami miatt jól esik, hogy emlékezett rá, hogy szeretem, mert ez nem olyan dolog, amit az emberek hatalmas százaléka megenne, mert ott vannak az előítéletek. Hogy milyen hús van benne, meg, a nyers hal egészségtelen, ami nem igaz, de ezt beszélik be maguknak, és egymásnak is, plusz a fűszerek sem jönnek be nekik. Pedig vannak olyan országok, ahol olyanok a fűszerek, hogy a nyelve lerohad az embernek olyan csípős, arra mégsem fujjognak, csak elismerik az embereket, hogy ez igaz, ha ezt képes vagy megenni. Mintha azok nem csodálkoznának azon, amiket mi eszünk, mint a bundás virsli, sehol nem láttam még olyat, és vicces nézni, mikor a turisták próbálják kitalálni, hogy mi a halál az, és miért jó. Persze nekik ez furcsa, nekünk ez az alap, nem tudom mi a baj ezzel. - Jól van, ha átmászol visszapakollak, de szigorúan csak akkor, ha nem veszélyezteti az álmodat, és nem hiszem, hogy felkelnél - ha mégis, akkor nem fogom pakolászni, nem akarom, hogy felébredjen, mert hiába nem aludtam még vele, biztos vagyok abban, hogy aranyosan alszik. Hiába telt el öt év, csak szebb lett, mint volt én pedig nem tudom nem csodálni. Pedig igyekszem, tényleg, máshova akarok nézni, de csak őt tudom, és azt, ahogy magyaráz, hol ajkai mozdulatait figyelem, hol a kezét, mikor épp mutogat, de a lényeg az, hogy csakis őt figyelem, semmi más nincs a szemem előtt, csak az ő szép alakja. Sosem ez volt az, ami igazán megragadott benne, persze, elsőre csak ezt láttam, de akkor sem hittem azt, hogy csak ez fog mellette tartani. Megismertem és megszerettem, aztán jöttek a gondok, mindkét apám, a félisten lét, és felborult bennem a világom, amin nem segített. Már bánom, vele könnyebb lett volna, lehet. - Legyen is, nem vagyok biztos a lélegeztetési technikámban - nevetek fel halkan, de ez nem igaz, tudom, hogy kell lélegeztetni, a kérdés már csak az, hogy őt mennyire zavarná, ha az megtörténne, mert van egy olyan érzésem, hogy nem tetszene neki annyira a szájból szájba lélegeztetés, mint ahog, én örülnék annak. De mi van velem? Szar poén, szar poén hátán, ezt utálom, rohadtul, nem tudom miért vagyok ennyire zavarban, és miért érzem kínosnak a dolgot, egészen addig nem is rossz, amíg fel nem teszem a balfasz kérdésem, de válasza meglep. Most mire akart utalni?
- Akkor jó, nem akarom, hogy baj legyen abból, hogy itt alszom - félek, mi lenne ha kicsapnák innen hova menne, nem akarom bajba keverni, de az ő utalása kicsit meglep. Persze lehet nem az, csak én értettem félre, és csak azt akarta mondani, hogy az alvásunkat senki sem fogja megzavarni. Vagyis, remélem, hogy csak erről volt szó, mert ha utalt, akkor baj van. Az én agyam sokat kattog már most azon pörög, hogy milyen lehet ajkait csókolni, változott-e az íze, még mindig olyan puhák-e ajkai... Nem, nem szabad gondolnom erre, nem akarhatja ezt, de akkor minek ajánlotta fel, és miért utalgat?! - Oh, köszi - mosolygok rá, hogy egy egész szekrényt kapok, de nem pakolok ki, csak odasétálok, és leteszem elé a táskámat, nehogy később rossz szekrénybe pakoljak, és a fehérneműi között kössek ki.
- Nem, nem fog berontani senki sem, részemről sem zavarnak meg semmiben - legyen akármi is akárhol, nem tudom mi lehetne, de ez így nagyon frusztráló, valamit kérdeznem kellene, de nem tudok, csak állok nem túl messze tőle, és őt nézem, ajkaimon, meg majdnem kicsúszik mennyire gyönyörű, de visszafogom magam.

szejetlek ❥ »» passz »» shape of you »» ©
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Vas. Feb. 12, 2017 6:14 pm


we shouldn't be drowning on our own
dwight & eclipse

Valamiért megmelengeti a szívemet, hogy érdekli az alvásom, hogy nem akar felkelteni, pedig a legtöbb embert zavarná, ha valakivel osztozkodnia kell egy ágyon, az a valaki pedig betolakodik az aurájába, és nem nagyon hagyja aludni. Igen, valószínűleg oda fogok mászni, és bújni fogok, hiszen annyi ideje szeretnék vele aludni, öt év alatt milliószor elképzeltem már milyen érzés lehet a karjaiban álomra lelni. Most pedig itt a lehetőség, de nem biztos, hogy kényelmesen el fogok tudni aludni.
- Rendben, de el fogok kezdeni bújni, meg minden, szóval, ha zavar, csak koptass le - majdnem mondtam, ahogy régen is tette elég durván, de nem, az a múlt, fiatalok voltunk, sőt, gyerekek voltunk, és megértem, hogy nem tudta kezelni a hirtelen jött szerelmemet, amit elég intenzíven éreztem iránta. A mai napig itt van bennem, de kicsit gyengült, mivel messze volt, most pedig néha újra felerősödik, aztán eszembe jut, hogy nem szabad, mert ő nem az enyém, és lehet nem is lesz már. De mindent meg fogok tenni, hogy visszakerüljön oda, ahova tartozik, azaz mellém. - Rendben, akkor vigyázok a légzésemre - mosolygok szélesen rá, vigyáznom kell, bár nem tudom mennyire lenne jó egy szájból szájba lélegeztetés tőle. Lehet pont abba halnék bele, ha megtenné, és nem úgy találkoznak ajkaink, ahogy én égető szükségét érzem most, de nem baj. Nem fogok itt összeesni, és elveszteni a lélegzetem, akármennyire is jól néz ki, nem fogok belehalni minden pillantásomba.
- Nem lesz baj belőle, csak érezd magad otthon - bár nem tudom mennyire lehet otthon érezni magad egy kollégiumi szobába, ami ráadásul a lányrészlegen van, és valójában az exeddel fogsz élni itt, szóval érthetetlen mi van velünk. Nem is tudom honnan jutott eszembe az, hogy lakjon velem, neki pedig honnan jött az, hogy elfogadja ezt az őrült ajánlatot. Bár, én örülök neki, nagyon is, és remélem nem bánjuk meg, mert biztos kényelmessé fog válni az ágy úgy, hogy ott van velem. Megeshet, ha nem ölelhetem, lehet nem lesz olyan komfortos, mert együtt aludni rossz úgy, hogy nem bújhatok hozzá, pedig szeretnék. - Semmiség - legyintek, nekem semmibe sem került kipakolni neki egy szekrényt, majd minden cuccom átgyömöszölni máshova, aztán kiborult a szekrény teljes tartalma, és még azt is vissza kellett pakolnom a kedvéért. Mégis nekem ez nem okozott gondot, a lényeg az, hogy jól érezze magát itt velem.
- Rendben. Akkor... nem lesz gond - keresem a szavakat, most, hogy tudom, nincs senkije, és nekem sem, és senki sem fog berontani ránk, szóval valójában bármit csinálhatunk, ami jól esik, és amit kívánunk, mert nem fog senki megzavarni. Ez pedig megőrjít, mert nagyon szeretném őt, és szavakba is önteném, ha lenne merszem hozzá. Félek, ha rárontanék, felkapná a cuccait és visszamenekülne inkább a saját szobájába, mert félne, hogy megerőszakolom álmában. Csendben van ő is, én pedig beharapom saját ajkam, miközben övéit figyelem nagy áhítattal, annyira puhának tűnnek, és érdekel, hogy édesebbek lettek-e az évek alatt, de mégsem lépek semmit. - Együnk! - fakadok ki hirtelen, mielőtt odarohantam volna és lekaptam volna, mert lehet nem jött volna ki valami jól, bár megízlelni olyan jó lenne, de nem lehet. Nem siettethetem se őt, sem magamat ebben, így el is indulok a zacskó felé, és berakom a kínait két tányérba, velük pedig az ágyra helyezkedem.
- Tésztát hoztam neked csirkével, meg hoztam kacsát is - nem tudom melyik esne neki jobban, így vettem neki mindkettőt, hátha együtt még jobb neki.
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: eclipse & dwight Csüt. Feb. 16, 2017 11:42 pm


#lunadwight
Vicces, én szakítottam vele, aztán most én vagyok az, aki úgy sóvárog minden együtt töltött perc után, mint ahogy korábban ő tette, csak ő jött is, én pedig most csak állok, és azon gondolkozom, hogy mit mondjak, szívesen rávágnám azonnal, hogy nyugodtan bújjon csak, én annak örülök, de ezt azok után, amit mondtam neki, és amit tettem... Nem lenne szép dolog, főleg, hogy tudom mennyire szerelmes volt, én pedig mekkora szemét voltam vele, hiába is bánom, és életem legszarabb döntésének tartom, mert szeretem.
- Rendben, de csak ha zavar - bár azt kötve hiszem, hogy zavarna, hiszen biztosan örülnék a bújásnak, ezt mégsem mondom, nem mondhatom, hiába ez az igazság, elbasztam mindent, öt évvel ezelőtt. De bánom, mindent bánok, nem volt egyszerű akkor semmi sem, szerintem minden gyerek kikészülne, ha kiderülne, hogy az apja nem az apja, és egyébként egy Isten fia, emiatt nem olyan lesz, mint a többiek. Sok volt minden, utána meg hiába akartam helyrehozni nem tudtam, mindig elhajtott az anyja, bármit is vittem neki, vagy csak beszélni akartam vele. Még egy dalt is írtam neki, pedig a fene gondolta volna, hogy arra valaha lesz késztetésem, aztán jött ő, és még gitározni is megtanultam, pedig azt hittem semmi ritmusérzékem sincsen. - Jól teszed - mosolygok rá, és nem azért teszi jól, mert nem menteném meg, hanem azért, mert nem bízok a képességeimben, és abban, hogy tudnék rajta segíteni. Annyi biztos, hogy nagyon gyorsan kórházba tudnám juttatni, de nem hiszem, hogy az jó lenne, így az első közös éjszakánkhoz. Bár csak ne úgy érteném, ahogy most vagyunk, egyáltalán mik vagyunk most, még arra sem jöttem rá. Barátok vagyok, vagy lakótársak? Vagy semmik? Nem tudom, és ez nagyon zavar, tudni szeretném most mi vagyunk a számára, de hogy akarhatom, ha még én sem tudom...
- Biztosan nem lesz túl nehéz - mosolyodok el, ha ő itt van, nem lesz nehéz otthon éreznem magam, egészen addig, amíg nem hozom zavarba őt is, és magamat is, azzal, hogy valami olyasmit benyögök, hogy megcsókolnám, vagy egyszerűen megteszem. Vagy hirtelen közlöm vele, hogy szeretem és hiányzik, az lenne életem legkínosabb pillanata, szerintem ki is rakna, vagy ha nem tenné meg, én magam lépnék le innen, mert nem akarnék még kínosabb helyzetbe kerülni. A volt barátnőm, tudom, hogy badarság volt ebbe beleegyezni, de azt hittem, ha ő túllépett rajtunk annyira, hogy egy szobában legyen képes lakni velem, akkor nekem is mennie kell. Majd meglátjuk, hogy mennyire megy, illetve mennyire nem, de remélem menni fog, nem akarom elrontani. Ezt most nem.
Nekem nincs barátnőm, neki meg barátja nincs, így kicsit megnyugszom, de csak addig, míg a nagy csend nem telepszik ránk, ami nem tetszik, de nem is tudom mit mondhatnék, teljsen elvesztem ebben a helyzetben, de nehezen összeszedem magam, és kérdeznék, de akkor rávágja, hogy együnk, mire azonnal bólintok. - Jó ötlet! - addig sincs csend, vagyis lehet, hogy az lesz, de a szánk az evéssel lesz elfoglalva, arra is foghatjuk, hogy nem beszélünk, csak illedelmesek vagyunk, így mikor a kajával az ágyra helyezkedik megyek én is, cipőmet valahova lerúgva felemás zokniban.
- Csirkével tökéletes - nincsenek ilyen téren nagyon nagy igényeim, ehető legyen, és finom, ez pedig az lesz, már az illata is az, szóval nem félek attól, hogy nem fogja elnyerni a tetszésemet. - Egyébként, hogy megy a suli? Emlékszem, hogy mindig nagyon jó voltál mindenből - minta tanulónak nevezték a tanárok egy ideig, amíg kicsit rosszalkodni nem kezdett, akkor máris nem volt az, de a jegyei midngi jók voltak.

szejetlek ❥ »» 576 »» shape of you »» ©
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
it's my own design





Tárgy: Re: eclipse & dwight

Vissza az elejére Go down

eclipse & dwight

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-