wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Sebastien Alexander Harrison



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Sebastien Alexander Harrison Pént. Feb. 10, 2017 10:10 am

Sebastien Alexander Harrison
Az életben soha sem az aminek látszik.

Bash
39
Hunter
Az ígézően kék íriszem.  
ian Bohem
Nőtlen
Abszolute hetero
Az életem teljesen össze van zavarodva, én is össze vagyok zavarodva, egyik pillanatban még minden olyan jó volt, mint egy kibaszott filmben, de a következőben meg már csak arra lettem figyelmes, hogy egy térdig érő szarban állok, ami egyre inkább lehúzz maga alá, tudjátok... mint amikor a sártömeg magával ránt. Az egyik percben még minden tökéletes volt, volt lakásom, nem olyan nagy, de bassz'ki csak az enyém volt, és keményen güriztem érte. Tudjátok mennyi erő kell ahhoz, hogy annyi idióta lelki sérüléseit meghallgasd, Én tudom. Mert hogy ez a munkám, hivatalosan pszihológus vagyok. Ami jól jön a második melómhoz, mi nem más mint vadász vagyok. Óh... nem, nem olyan vadállatokra vadászó vadász, inkább amolyan természetfelettire vadászó ember. Igen, léteznek, vámpírok, démonok és minden mocsok a világon. Történetesen egy természetfeletti ölte meg a családomat, a lényeg, hogy ez jól jön a munkám, a második hivatásomhoz. Kétféle vadász létezik, az egyik az amelyik csak a gonosz, az állítólagos gonosz természetfelettit gyilkolja, nos... én nem tartozom közéjük. Engem inkább pszihopatának szoktak definiálni, de most komolyan csupán azért, mert szeretném megtisztítani a földet minden szarságtól? Isten egyedül az embereket, minket teremtette a földre, nem hinném, hogy ennyi szarság kel a földre, hát én segítek a pusztulásukba. És ha csak eggyel kevesebb is fog cirkálni ezen a sárgolyón, akkor már boldogan hajtom álomra a fejemet. Szóval én nem csak az egyik csoportot gyilkolom, hanem a szimpatizánsokat is, nem érdekel, hogy a szomszédom, az anyám barátja, vagy a volt igazgatóm az iskolában. Sőt, ami azt illeti élvezem, ha akartam volna már réges rég feljebb kerülhetnék a ranglétrán, de engem ez nem izgat, engem csak az érdekel, hogy öljem őket, de ha előtte egy kettőt megkínozhatok, hát kedves barátom az külön öröm. Hmm, lehet mégis igazuk van? Kit érdekel? A lényeg, hogy nekem jó így... kivéve, hogy jelenleg igen csak hajléktalannak érzem magam. Talán ahhoz lehet köze, hogy valóban így van. Órákkal ezelőtt még mondhatni minden passzolt, de aztán kártyamód omlott össze az életem. Megjelent az exem, Kate, és képes volt felgyújtani a nehezen össze kuporgatott házamat csak azért mert más nővel látott, aki khm, éppen dolgozott rajtam. És ő teljesen úgy gondolta, hogy még mindig az övé vagyok, nos a kicsike tévedett, azóta nem formálhat rám jogot amióta hozzá ment ahhoz a baromhoz, és még kölyköt is szült neki. Ja, hozzá tenném kiderült, hogy tőlem is várható, én pedig mint valami szappanos reklámban, úgy döntöttem, hogy feladom a büszkeségem. Elvégre ő volt aki felrombolta a házamat, a fenébe is, de azért nekem is kell utód elvégre valakinek tovább kell vinni a Harrison nevet, nem akarom, hogy a családom velem kihaljon mert fasz vagyok. Sőt még arra is elhatároztam magam, hogy szépen feleségül vegyem, erre ő... nem vett komolyan. Általában humoros fickónak tartom magam, mások szerint inkább fekete humorral áldott meg a sors, de ezen nem tudom mit talált olyan viccesnek. Lehet kicsit a kelleténél jobban megborult az elmém, látva hogy a tűz martalékává válik az életem az utolsó centem is, amiért keményen, baromi keményen melóztam, de akkor is elég sértő rám nézve a reakciója. Miután szemet hunytam volna a felett is, hogy több mint tíz éve másik embert választott, erre ezt kapom. Hát fogtam magam, úgy ahogy voltam, egy laza, szürkés színű farmer, illetve egy sötét szürke színű pólóval, motoros csizmával, és imádott bőrdzsekimmel, mi apámé volt, fogtam magam és felkerekedtem. Még csak pénzem sem volt. Tudtam, hova kell majd mennem, az egyetlen barátomhoz, Aiden. Ő már évek óta a haverom, amolyan vadászpajtik vagyunk, ha úgy tetszik. Sok mindenen túl estünk már együtt, szinte testvérként tekintünk a másikra, neki köszönhetem, hogy annak idején nem gyújtottam fel se azt a szerencsétlen flótást, se a nőt, se magamat. Isten lássa megtettem volna, élvezettel szagoltam volna égő húsának szagát, ahogy olvad le a csontjairól a senkiházinak. De Aiden-nek köszönhetően segített, hogy ne így tegyek. Tehát azt hiszem tényleg sokat köszönhetek neki. Tudtam, hogy most is segíteni fog, reméltem, hogy nem valami muffot töm megint, általában azt szokta, minden nap másikat, már lassan negyven körüli, de mindig talál valami nőcskét, nem tudom hogy csinálja...
És mivel nem volt egy garasom se, így kénytelen voltam a város egyik részéből a másikig gyalog közlekedni, nem mintha zavarna túlzottan. Elvégre tudok futni, ha kell, nem egyszer fordult elő, hogy bizony valami gonosz lélek után kellet futkosnom. Addig legalább sikerül majd kiszellőztetnem a fejem, és el tudom dönteni mihez kezdek az életemmel. Mondjuk robbantok egy bankot, minimum, hogy vegyek magamnak egy újabb kecót, lehetőleg név nélkül, nehogy már az is úgy járjon mint az első. A tévém, bassz'ki az egy nagyon drága plazma tévé volt, és igen imádtam, mindig azon néztem a kedvenc football közvetítéseimet, talán azt sajnálom a legjobban. De hát ez van, a csalódásokon túl kell tenni magunkat. Amire most vágyok, az búfelejtő. Jó lenne ha kezembe akadna egy jóféle whiskey, amolyan igazi zamatos, amit úgy imádok. De lévén még mindig jelenlegi állapotom a templom egere szindrómánál tart, arra sem telik.
Annyira a gondolataimba merülök, hogy szinte elesek a saját lábaimban amikor megérzem, nem tudom mire vélni, szinte ledönt a lábamról, olyan erős, olyan határozott, hmm fura olyan mintha a szívem egyre gyorsabban dobbanna mellkasomban, tudjátok amikor életed szerelme előtt állsz és készülsz a nagy napra. Nem mintha hinnék ebben az életed szerelme szarságban, körbe tekintek az utcán, az emberek nyüzsögnek, szinte egymásnak mennek, annyira sietnek, míg nem jön szembe velem egy magas, csokoládé hajkoronájú, tejfehér bőrű nő. Azt hittem Kate volt az akiért ölni lennék képes. De az az érzés eltörpül amikor elsétálok a bige mellett, hátra fordulok és amíg lehet, addig bámulok rá, míg a sarkon el nem tűnik, el nem nyeli a sötétség.
-Húú, a francba,- mormogom az orrom alatt miközben a pillanat varázsa alatt sietek barátom házához, húsz perc múlva már az ajtaján dörömbölök. Hát nincs itthon. Állítólag baseball meccsen szurkol, a szomszéd néni látta, ahogy elhúzta a csíkot. Gondolkodás nélkül veszem az irányt port Angeles egyik sportcsarnok felé, de úgy gondolom jobb lesz ha lerövidítem az utam. Miközben trapolok a Linkoln parkon keresztül, fejemet a nő tölti ki, varázslatos pillantása, és az illata, még soha életemben nem éreztem hasonlót, ha lehetne az esszenciájában fürödnék, magammal akarnám vinni, ha lehetséges volna.
Ahogy a fák, bokrok árnyékában sétálok újra az a fura érzés vesz erőt rajtam, de nem foglalkozom vele, csak megyek tovább. Olyan, mintha követnének, ami nevetséges, mivel, hogy teljesen ki van halva a park, azért hősiesen igyekszem tovább.
Egyszer csak valami rám ugrik, elvesztem az egyensúlyom, megszédülök, fejem egy régi bükk törzsében koppan. Mire észbe kapnék máris marást, harapást érzek a vállamba, hátamban, felszisszenek, meg akarok fordulni, szembe nézni a szerencsétlen támadóval, kinek annyi bátorsága sincs hogy szembe nézzen velem. Habár érzem, hogy farkas, vadállat, legszívesebben széttépném. De csupán sötétségbe borul az elmém.
Érzem a vér fémes, összetéveszthetetlen szagát, érzem ahogy az eső áztatja a bőröm, az eső illata a vér fémes szagával keveredik, csupa víz vagyok, gyengének érzem magam. Azt hiszem, ha haldokolnék, az most lenne. Lassan nyitom ki jeges íriszeimet, szart se látok a sötétségben, először lepillantok magamra, és... tiszta vér vagyok, folyik belőlem a vér, az esőnek köszönhetően összemaszatol, körülöttem már tócsában áll a karmazsin vörös tócsa. Majd lassan felemelem a fejem, egy nővel találom szembe magam. Azt hiszem az akivel találkoztam pár órája. és... nyugodtan cigarettázgat, miközben én elvérzek. Hát kösz.
-Hé...- szólalok meg gyönge hangon,- ki maga?- próbálok erősen támaszkodni, könnyen lehet, hogy eldőlök,- kérem,- soha a büdös életben nem könyörögtem senkinek,- segítenie kell, el fogok vérezni... be kell kötöznie,- nyögöm ahogy pillantásom az övébe fúrom, miközben megpróbálok arra gondolni, hogy nem perceim lehetnek hátra. Ha megtalálom azt a vadállatot.... megölöm, kiszedem a beleit és azzal fojtom meg.  

Viv || x || x || x
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Sebastien Alexander Harrison Pént. Feb. 10, 2017 12:27 pm

Elfogadva!
if you play with the fire, you'll burn eventually

Ó... Hogy... Ó! Hát téged sem kímél az élet, mit mondjak. Valószínűleg én is abba a kategóriába esnék, akit vadásznál, de még így sem tolerálom valami jól, ha valakit látszólag ok nélkül támadnak meg. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Nem tartalak fel, lóhalálában menj a foglalók felé és játszani!
Vissza az elejére Go down

Sebastien Alexander Harrison

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-