HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 janne p. roisum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: janne p. roisum   Csüt. Feb. 09, 2017 12:27 pm
Janne Pia Roisum
girl, you'll be a woman, soon

janne
legyen 24
múzsa
A múzsáknak önzetlenül kellene adniuk azt, amire születtek: a tehetség előhozását, az ihletet a rászorulóknak. De ebben a világban mindennek megvan az ára, hát miért ne kérnék én is valamit cserébe azért, hogy a jelenlétemmel, egyetlen elsuttogott szavammal a szegénységből kiemeljem az arra méltó embert? Hírnevet ajándékozok, de közben elveszem a saját részem is, ez így működik.
georgia may jagger
always in love
biszexuális
Te szent szar! Még így fejjel lefelé is csodálatosan néz ki hátulról, még a számból kifújt cigarettafüst sem rontja el a látványt, sőt még inkább vonzóvá teszi, ahogy a hátán az izmok követik minden mozdulatát. Ahogy leengedi a karját, hátrébb lép és szemügyre veszi a vásznat, ahogy egy újabb ecsetsimítással valamit még odatold a képhez. Koncentrál, már vagy két órája nem szólalt meg egyikőnk sem, mert dolgozik, megállás nélkül festi a vonalakat a vászonra amin most már alig van üres négyzetcentiméter. Figyelem mit hozok ki belőle és tetszik a látvány. Tehetséges, ezt már akkor megállapítottam amikor pár héttel ezelőtt „véletlen” összefutottunk abban a sarki bárban és másnap megmutatta a képeit. Tehetséges, de mindegyik képből hiányzott az a plusz, ami ahhoz kell, hogy a nagyközönséget is megragadja és elvarázsolja. Kiválasztottam, mert ahogy már eljutott arra a pontra, hogy napról napra éljen kezdett belőle kiveszni minden lelkesedés a festészet iránt – pedig kár lett volna hagyni, hogy egy ilyen láng kihunyjon, mert nem volt meg az illető az életében, aki felszítja a tüzet és hagyja, hogy a lángok beborítsanak mindent.
Nem szólok semmit, Isten ments, hogy pont most zavarjam meg, amikor végre valahára, kínkeserves hónapok után megjön az ihlet. Legalábbis Ő így érezheti, de tökéletesen tudom, hogy itt rólam van szó. Eddig a bevetetlen ágy végében terpeszkedtem, fejem lelógott az ágy széléről, sűrű szőke hajzuhatagom pedig a padlót söpörte. Vörösre rúzsozott ajkaim között egy cigaretta fityegett már több tíz perce. Megmozdulok, az ágy rugói fájdalmas nyöszörgés keretében jelzik, hogy pozíciót váltok. A hasamra fordulva megtámasztom a fejem a tenyeremben miközben felkönyökölök. A selyem hálóingem pántja lecsúszik a karomon, a cigaretta lassan leég, Ő pedig addig hátrál míg a lába bele nem akad az ágyba, hogy aztán leüljön mellém.
Csendben maradunk még így egy darabig, mindketten az absztrakt festményt figyeljük. A színek sötétek, néhol azonban fájdalmasan felbukkan egy-egy rikítóan nem odaillő alak, amitől az ember azt mondja, hogy „hú, basszameg ez valami brutál jó”. Én is így érzek, tudom, hogy Ő is így gondolja. Megfeszül a bicepsze, ahogy beletúr hosszabbra nőtt, sötét hajába majd kifújja a levegőt és rám néz. Szemügyre veszem az éles arcvonásait, a borostáját ami lassan már szakállnak nevezhető, ha nem tesz ellene és azokat az acélkék szemeket, amikben most olyan tűz ég, hogy szinte perzseli a bőrömet. Lusta mozdulattal elnyomom a cigit az ágy sarkánál levő üveg hamutálban, hagyom, hogy az ölébe vonjon és megadja a jussom, amiért a tudta nélkül előhoztam belőle azt, amire szüksége van ahhoz, hogy naggyá váljon. Amire szükségem van nekem, ahhoz, hogy boldogan éljek mellette egy tetőtéri luxusvillában, pezsgőt kortyolgatva, kaviárt eszegetve és hülyén mosolyogva a többi díszpinty ostoba viccein. Talán Ő más lesz, talán nem. De mindegy is, teljesen úgysem kaphat meg, csak egy darabot láthat Janne Pia Roisumból.

Kihasználnak. Amióta csak létezem – igen, mert években már teljesen felesleges mérni a Földön eltöltött időm számát – másokat szolgálok. Nem úgy, mint egy takarító vagy egy nővér – jobb esetben egy orvos. Nem, én csak felemelem őket a névtelenség porából, megadom nekik azt, amire mindig is vágytak. Cserébe nem kérek mást, csak, hogy megadják nekem azt amire szükségem van: a fényűző életet, az anyagi biztonságot és néhanapján, amikor már nem bírom tovább fenntartani a kőkemény páncélzatom, akkor egy kis szeretet is. Hosszú évekbe telt, míg sikerült kiölnöm magamból az érzelmeket de most már képes vagyok a legtehetségesebb színészeket megszégyenítően eljátszani az odaadó szeretőt, a szerelmes asszonyt, a megértő társat. Végül aztán mind beleőrülnek a sikerbe, nem tudják feldolgozni a felhajtást, ami körüllengi őket és ugyanott kötnek ki. Mind, egytől egyig. Ez az a pillanat, amikor én eltűnök, lelépek elvéve tőlük a szerencsét, Pokolba taszítva őket – de hát csak kihasználtak, nem érdemlik meg? Az elején mind odaadóak és hálásak, amiért ott vagyok nekik, de ahogy megízlelik a gazdagok világát megváltoznak, megromlanak és nem értékelnek. Mára már ez sem érdekel, amíg a csettintéseimre ugrik egy komornyik, amíg a sofőrök mindig előállnak az autókkal, amíg a rúzsom tökéletesen fest a számon és csillogás vesz körül, addig én nos…elégedett vagyok. Boldog nem, nos boldog már vagy száz éve nem voltam – akkor is csak pár évre, miután hagytam, hogy valaki teljesen lerombolja a felépített erődömet, kiszakítson belőle majd halandótól meglepő kegyetlenséggel összetörje mindazt, amit megkapott.

notdonaldtrump|| 21 || néha ||
Muse

avatar
Mesterségem címere :
díva

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: janne p. roisum   Pént. Feb. 10, 2017 12:37 pm
Elfogadva!
This world is but a canvas to our imagination.

Ó, ti múzsák. Ti is fejlődtök a világgal, akárcsak a halandók vagy mi. Szomorú volt olvasni, hogy egy részed kiőlte a halandók kapzsisága és önzősége. Mondjuk én most éppen nagyon magas lóról beszélek, de szerintem megérdemelnéd, hogy újra boldog legyél. Vagy, hogy újra megismerd mit is jelent az, hogy boldogság. Ugye nem csak én érzem így? Foglalózz, játssz, ihless meg minket!
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Character creation :: Elfogadott karakterek :: Muse-
^
ˇ