HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Lunar eclipse

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lunar eclipse   Kedd Feb. 07, 2017 7:24 pm
Eclipse O'Hara
destiny said it, you got to get up and get it, get mad independent and don't you ever forget it

Luna
19
misztikus lény
Hárpia. Persze, mondhatnám, hogy valójában csak a jellemem hasonlít egy hárpiáéra, hogy majd egyszer a férjem azt mondhatná, igen, a feleségem egy hárpia. De nem teljesen így van. Teljességében, valóban az vagyok. Egy elviselhetetlen nőszemély, akit nem lehet kibírni sokáig, hiszen az agyára mehetek partneremnek a cinikus megjegyzéseimmel, a csípős nyelvemmel és úgy önmagában a stílusommal. De nem csak ennyiből áll az egész. Szárnyaim, tollazatom is van, ha felhúznak, szeretnek megjelenni, miközben szemeim vörös fényben úsznak, ujjaim végén pedig sebejtésre alkalmas karmok nyúlnak el. Mindennek ellenére, nem csak ezek az egyetlen furcsaságok bennem. Egyetemre járok, ráadásul kollégiumra, és igen, én vagyok az a csaj, aki a fán alszik kint. Sokkal kényelmesebb, rohadjak meg, tényleg jobb, mint bent egy ágyban. A lombok jobbak. Mondjuk, lehet csak le kéne vágnom azt az ágat, majd berakni az ágyamba, és máris meg van oldva... Nem?
Az étkezés sem megy csak úgy. Nem hiába váltam kleptomániássá, hiszen egy sima, finom ételt sem tudok élvezni, ha nem az enyém, vagy nem érdemeltem meg. Mármint, élvezhetem, utána ugyanúgy kiélvezhetem a vécékagyló társaságát.
Kísérőm már van, de elvesztettem. Azt pedig, hogyan szerezzem vissza, nem tudom.
Debby Ryan
???
heteroszexualitású
"Engedd el.". Szokták mondani az emberek, kiknek fogalmuk sincs arról, milyen is, amikor a láng benned hevesen ég, és valaki jön, hogy csak úgy elfújja. Ez történt, pontosan öt éve velem. Ami mély nyomot hagyott bennem, és a mai napig hatással van rám.

Kezdett sötétedni, a lábunk alatt ropogott a kiszáradt avar, amiken lépkedünk csendben. Zsebre dugta kezeit, nem az enyémet fogta, pedig én szerettem volna övét, mégsem kezdeményezett. Mikor pedig megemlítettem, a hidegre fogta, pedig a hűvösnek egy formája nem volt jelen. Mégis lenyeltem. Hiszen a mi helyünkre mentünk, az erdőben elhelyezkedő kis tóra, amely egy apró patakból képződött, kis, tényleg apró vízeséssel. Gyönyörű látvány volt, mind nappal, mind este, szerettünk itt lenni. Mindennap jöttünk, néha kihagytuk, de lényegében itt töltöttünk időnk nagy részét, kettesben. Hallgattuk a víz csobogását, az állatok kellemes hangját. Minden békés volt, ahogy a kapcsolatunk is, és fiatal szerelmünk, amit elég intenzíven éreztem iránta mellkasomban, sőt, egész lényemben. Megérkeztünk. Ide, ahova mindig jöttünk.
"Nekem ez nem megy." - a mondat, ami beleégett a tudatomba, hiszen, beleéltem magam. Elterveztem vele a jövőmet, mindent, amit egy szerelmes gyerek megtehet, de nekem ez más volt. Egyszer lehetek szerelmes egész életemben. Ez pedig határozottan az volt. Azt hittem, ő a kísérőm, aki végigkísér életem útján, de nem így lett. Levált, mivel túlságosan szerettem. Pedig csak mindent meg akartam neki adni. Boldogságot. Hűséget. Tiszteletet. Mindent, az egész univerzumot, gyógyítottam, öltem, hazudtam, csaltam volna érte. Ez pedig mind el lett hagyva, ehelyett inkább a szabadságot választotta. Amit mai fejjel megnézve, nem adtam meg. Pedig kellett volna. Itt volt a törés, amit addig feszegettem, míg el nem tört teljesen.

Aztán, felnőttem. Továbbléptem? Nem. Nem hiszem, hogy az ember, akarom mondani, hárpia valaha tovább is tudna lépni. Nem tudok sokat, éppenséggel csak eleget, ezt pedig sosem akartam elhinni. Azt hittem, leválthatom az első szerelmet másodikra, esetleg harmadikra, de nem. Lehetetlenség, és meg sem próbáltam egy idő után. Szerencsére viszont, saját szerencsémre nem a mérhetetlen harag maradt meg, hanem a szeretet. A hiány is, természetesen, hiszen hiányolom, s mai napig minden nap gondolok rá, de nem rossz értelemben. Nem azok cikáznak fejemben, hogy rohadjon meg, és utálom őt, hanem azok, hogy remélem jól van, boldog, de tudom, hogy én tudnám ezt megadni. Mert nekem őt szánta a sors. Hozzám tartozik, mint a Holdhoz a Nap, az égbolthoz a csillagok. Nem hiába vált azzá számomra, akivé.

Azt mondhatnám, megmondtam. Fél évtizedbe telt, hogy újra rám találjon, minimális szinten. Tudom, hogy többre lennénk képesek, de a múlt tarkítja a jövőt galád módon, mint egy lemoshatatlan mocsok. Egy egyetemre járunk, útjaink újra egymáshoz vezettek minket. Nem, nem lehet véletlen, olyan nincs, a sors rendelte így, mert mindig is tudtam, nekem ő nem akárki, nekem ő talán a mindenség. Nem halványult, mintha csak tudtam volna, hogy üljek és türelmesen várjam, hogy a rózsám megteremjen. Megtörtént, de rajtunk múlik. Bár azt mondhatnám, hogy csak rajta, de nem. Rajtam is, le kell vetkőznöm gátlásaimat, hogy újra léphessek felé, ne csak távolról figyeljem, esetleg pár szót váltsak. Hiszen, egyszer szeretett, szerethet újra könnyedén.

say my name you know who i am
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lunar eclipse   Pént. Feb. 10, 2017 8:15 pm
Warning!
do not enter this game if you're under 18

A szerelem eléggé megszívathat minket. Öl, butít, és még nyomorba is dönthet. Neked meg hárpiaként még rosszabb úgy gondolom, viszont úgyis megoldod, ugye? A kirendelt társad is melletted lesz, aztán elindulhattok egy rögös úton, és a Végzet tudja, hogy mi is lesz az utatok végén. Minden esetre, én drukkolok.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-
^
ˇ