wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Gareth Grzeskiewicz Kedd Jan. 24, 2017 6:08 pm

Gareth Grzeskiewicz
”Apám első szabálya: a komfort bonyodalmat szül. Csak úgy nőhetünk fel, ha kihívásokat vállalunk.”

Gaz
22
Demigod

- Szakadék: Út a Tartaroszba (a halál utáni életben az örökös kín, a szenvedés és a bűnhődés helye)
Eredetileg Tartarosz az Olümposzi istenek uralmát veszélyeztető lények börtöne volt.
- Különben meg nem látsz bele a jövőmbe, full sötétség honol azt illetően… a félelmeim? A sötétség… Mindez csak a sötétség műve, mely rátelepszik mindenemre.
- Sötét bomba: Dió méretű általában, amikor nem sikerül valami, akkor valami mindig robban körülöttem.
(Nem szükséges kéz az idézéséhez...)
Régen a szobám volt romhalmaz e miatt, mára már megy az a dolog, hogy ne robbantsak fel feleslegesen semmit se. Bár hamar eljut a fejembe a méreg… a koncentráció a nyugalomra hosszas folyamat.
- Fénylándzsa: Alighogy megidézem, már el is tűnik…gyakorlás kell hozzá, ráadásul a kezemben marad a nyoma égésként, amit hagy maga után.

Mindezt köszönhetem a felmenőimnek… zűrös a család apraja nagyja, de inkább a nagyja. (Ráadásul még nem derült fény az összes képességemre...)


Max Irons
titok
Hetero


A régi időkben semmi sem volt,
Nem volt sem homok, sem tenger,
Sem sós habok,
Nem volt lenn föld,
Nem volt fenn ég.
Nem zöldült a fű még,
Ásított a semmi.

Nem különösebben áll szándékomban oldalakat megtölteni arról, milyen gyerek voltam, ez soha nem izgatott másoknál sem: nem az összetevők érik el azt a hatást, amit egy jól megkomponált személyiség elérhet.
Vonásaimon újra és újra végigsiklanak a város aranyszín fényei, miként a jármű hátsó ülésén utazok. Tekintetem üresen mered az elsuhanó épületek rengetegébe, testem ellazultan nyugszik a puha bőrülésen, azonban elmém már koránt sem élvezheti ezt a luxust, noha napok óta alig aludtam egy szemhunyásnyit, mely lassacskán arcomon is megmutatkozik. Lélektükreim kialvatlanságról árulkodnak a zöld íriszeim határolt enyhén vöröses árnyalattól, valamint az kelleténél nagyobb karikáktól, mely szemeimet szegélyezi. A kávé sem segített, hogy jobban fessek, melyen természetesen egy pillanatig sem csodálkozok.
Egy dologra volna szükségem csupán: Egy jó hosszú és pihentető alvásra.
Jelenleg semmire nem vágyok jobban ennél, mégsem vagyok képes beteljesíteni ezt.
A rémálmok napok óta kísértenek, akárha mind arra lennének hivatottak, hogy már-már az őrület határmezsgyéjére sodorjanak. Álmaim összefüggéstelennek rémlenek, ismeretlen arcok öltenek köd fonta alakot, villanó szempárok kísérik minden léptemet.
Egyelőre senkinek nem beszéltem ezekről az álmokról, hisz magam sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget nekik.
A napok azonban tovalibbentek, míg a rémálmaim láthatóan nem hagynak egyetlen nap nyugtot sem.
Minden éjjel ugyanazok az arcok, ugyanazok a jelenetek játszódnak le addig, míg fel nem riadok.
Gondoltam rá, hogy beszélek a nővéremmel, az egyetlen személlyel, aki képes lehet megnyugtatni annyira, hogy elhiggyem mindez csak egy álom…. De nem akartam zargatni őt.
Óh drága gyerekkor... Óh drága ikrem, akivel mindig mindent együtt csináltunk. Forró csoki pillecukorral. Krétával rajzolni az aszfaltra. Minden kóbor állatot megsimogatni. Segíteni egymásnak mindenben. Rendőrt és Rablót játszani. Szombat délelőtt rajzfilmeket nézni.
Random képeket kivagdosni az újságból.
Hiányzik ez az időszak.

A sötétség nem kedveli a magányosságot, tudtad?

A sötétség szeret elrejteni, de ha nincs kit elrejteni, akkor a sötétség léte is oly céltalan.
A káosz a határtalanság fogalmán keresztül kapcsolódik a feketeség, sötétség fogalmához. Egy sötét, azaz fény nélküli tér olyan homogén, alaktalan masszának tűnő közeget alkot, amelyben bármi előfordulhat, bármi elképzelhető.
A sötétség olyan, mindent egybemosó fogalom, amely fekete masszaként tesz mindent megismerhetetlenné és így meghatározhatatlanná. Minél kevesebb a fény, annál több a meghatározhatatlanság benne.
- Ez a világ bukásra van ítélve…
- Ezt még nem tudhatod. - nesze neked, egy kis undok tagadószó. Felveszem a szemkontaktust, és tartom is.
Ragaszkodom a tényekhez és a kimondott szavaimhoz, nagyon is megvan a magam személyisége, a magam jelleme és tervei, akárcsak a véleményem. Nem vagyok holmi ostoba kis távirányítós plüss, aki csahol, ha előre tolod a gombot és dob egy szaltót, ha hátra.
- Minden, ami eleven nyomot hagy maga körül. Nyomot az átforrósított levegőben, kipárolgott szagokban, gőzökben, illatokban. Nyomot a megérintett tárgyakon. Vagy inkább, aki eleven. Aki holt, az egészen másféle nyomokat hagy, leginkább az elevenekben, akik reagálnak valamiképpen arra a másságra, amit esszenciálisan magukban hordoznak...
- Az igazságok nem változtatják az alakjukat, így lehetséges, hogy ugyanazt hallod...látod. - bennem is van rátartiság, ha szükséges, használom, de a derű lemoshatatlanul arcomra ivódik a másik bosszúságára.
- Bocsásd meg, hogy kacagni látsz, ha sért. Az oka a másféle szemlélet. - puhább hang, szinte hízelgő, ahogy közel kerül, mert közelebb akar kerülni. A világot ilyen nem szennyezheti nem igaz? Már eleve romlott és nem kellene ennél is rosszabbá tenni….
Az élet kegyetlen játszma ugyan, de az élvezet ott lapul a háttérben valahol..
Mindenkit vezérel valami, és ezáltal mindenki szeretné elérni a célját, a vágyát, avagy az óhaját.. viszont a kérdés sosem azon van, hogy mi eme jelentőség, hanem inkább sokkalta azon, hogy mindezt milyen áron képes véghez vinni. Vannak, akik épp annyira merészkednek el, hogy pont a szabályos vonalon belül érintsék az ügyüket, vannak, akik mindent megtesznek érte, de akadnak olyanok is, akik meg se mozdulnak, csak ülnek egy helyben várva a csodát.
Lassan húzom lefele kezeim az arcomon és az ujjaim közül elővillan a sötét tekintetem.
Már réges rég nem emberi. Az éj tekint vissza az idegenre. Se pupilla, se semmi, csak tiszta feketeség. Olyan sötét mély gödör, ami magába ránt és elpusztít. Neki már annyi ideje se volt, hogy felfogja mit történt. A falhoz csapódik. Hatalmasat puffan a puha test, a vakolat felreped és lehullik pár helyen, kisebb porfelhőt kavarva. A mellkasa behorpadt a gerince szétroncsolódott és egy vértócsa mögötte jelzi, felhasadt a háta a becsapódástól.
Szentségtelen erő lakozik bennem...
Ugyanez az erő térít magamhoz álmatlan, holt, sötét álmomból. Elmosolyodok, de ebben a gesztusban boldogságnak halvány nyomát se látni. A sötétség úgy ölel mindent magába, mint egy zárka, amikor is nincs menekvés tovább, s megálljt parancsol hirtelen. Számomra sincs épp lehetőség arra, hogy kijussak ebből az őrült játszmai körből, ebből a koszos környezetből… és utálom a rendetlenséget.



Kira || 24 || 7 év || nincs
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Gareth Grzeskiewicz Kedd Jan. 24, 2017 6:26 pm

Elfogadva!
A komfort a gyengék sportja, de mi nagyobb pályán játszunk.

Jaj drága unokám. Hol is kezdhetném. A szentségtelen képességeid sötétebbik oldalát apádnak is sok időbe telt elsajátítania, én a fénylándzsák miatt vagyok bűnös. A játszma talán mindig is őrült lesz. A sötétség lehet, hogy mindig a sarkadban lohol és megpróbál kifordítani magadból. Ám sosem lesz alternatív igazság, csak egy. A családod szeretni fog és sose félj minket megkeresni. Talán gyógyírra lelsz. Foglalózz és vedd nyakadba a jövőt!
Vissza az elejére Go down

Gareth Grzeskiewicz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Gareth & Kaya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Character creation :: Elfogadott karakterek :: Future-