wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Caitlyn Davenport



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Caitlyn Davenport Hétf. Jan. 23, 2017 1:30 pm

Caitlyn Davenport
right now, wherever I go, darkness follows me

Cait
25
mortals
Nem hinném, hogy túl sok és nemes képességgel rendelkeznék, viszont talán van egy valami, amiben nagyon jó vagyok. Az pedig nem más, mint a sütés. Nem tudnám elmondani, honnan jött ez az egész sütés iránti imádatom, de az már egyszer biztos, hogy sehol máshol nem érzem olyan nyugodtnak magamat, mint a konyhában. Ott nem szorulok útmutatásra, ott minden annyira egyszerűnek, könnyűnek látszik. Ha lenne hozzá merszem, már rég nyitottam volna egy saját cukrászdát. De hát... az nem jött össze. Ki tudja, talán az új életem új lehetőségeket is hoz magával. Majd kiderül.
Candice Accola
Egyedülálló
Heteroszexuális
A lépcső tetején állva nézek a mélységbe. Kíváncsian várom, hogy lábaim mikor visznek már előre, hogy végre túlessek ezen. Mert hát nem nehéz... Most, ebben a pillanatban is egymást lökdösik az emberek, hogy végre lejussanak a megállóba. Néhányan szúrós szemekkel pillantanak fel rám, hogy tűnjek már az útból, de nem érdekelnek.
Egy kezdőlökést azonban mégis sikerül kapnom, onnantól kezdve pedig nincs megállás. Ugyan még így is úgy nézek ki, mintha lassított felvételben sétálnék lefele a lépcsőkön, de nem tudok változtatni ezen. Az emberek elrohannak mellettem, hogy még pont elcsípjék a bent várakozó járatot. Én azonban nem sietek el semmit sem. De lent már nem toppanok meg, lábaim egyenesen visznek előre. A nyitott ajtókon át belépek az egyik metró kocsiba. Automatikusan az egyik kapaszkodóhoz sietek, ujjaimat köréfonom. Az ajtók csapódva becsukódnak, mi pedig elindulunk. Mély levegőt veszek, többször egymás után, mert kezdem azt érezni, hogy megfulladok. Hűvös kezemet a nyakamhoz szorítom, hogy segítsek lehiggadni magamnak, de ez a módszer csupán pár másodpercig segít. Utána csak még jobban bepánikolok. Egyre szaporábban kapkodok levegő után, gyorsan pillantok körbe magam körül, újra és újra. Nem érzékelem, hogy valaki is figyelne, de ez nem is csoda, tekintve, hogy a föld rekordsebességgel kezdett el forogni körülöttem.
Leguggolok, de továbbra sem engedem el a kapaszkodót. Remegni kezdek, hányinger tör rám, a szívem majd kiugrik a helyéről. Nem tudom lenyugtatni magam, s ahogy újra és újra pislogok, egyre homályosabban látom a tömeget körülöttem. Mielőtt egy vészjelző sikoly elhagyhatná a számat, minden elsötétül körülöttem.

Kinyitom a szemeimet, körbepillantok magam körül, s a másodperc röpke töredéke alatt rájövök, hogy egy kórházban vagyok. Ahogy sikerül jobban fókuszálnom a szemeimmel meglátom, hogy a nővérem éppen egy orvossal beszél. Remek...
Megköszörülöm a torkom, amire rögtön felkapja a fejét és odafut hozzám.
- Drágám! Hogy érzed magad? - Megsimítja a hajamat és aggódó tekintettel néz rám.
- Jól. - Elhúzom a fejemet, mert sohasem szerettem, ha valaki a hajamat piszkálta. Mire bármi mást kérdezhetne, odalép az orvos és elmondja, hogy pánikrohamom volt. Ad pár tanácsot, felír pár receptet, még a kollégáját is, mint a legjobb pszichiátert a városban, beajánlja. Hát én meg nem fogok agyturkászhoz járni és pont. Az orvos kimegy, a nővérem is vele tart, én meg amilyen gyorsan csak lehet, kikelek az ágyból és felöltözöm. Mire testvérem visszaér, már az ágy mellett állok, teljes harci felszerelésben és indulásra készen.
- Pihenned kellene... - Kezdi megint az aggódást, amiből nekem már nagyon elegem van.
- Majd pihenek a repülőn. - Vágom vissza, miközben felhúzom a csizmámat.
- Repülőn? Hová mész? - Szemei kikerekednek és ijedten vizslatni kezd velük.
- New York-ba. - Nincs kedvem csacsogni, csak éppen annyi információt osztok meg vele, amennyi szükséges.
- Mikor? - Kérdez újra, majd amikor válaszra sem méltatom, elém lép, karjait összefonja és dobolni kezd a lábával.
- Négy óra múlva. Úgyhogy ha megbocsátasz... mennem kell. - Elsétálok mellette, erősnek és nemtörődömnek mutatom magam, de ugyanakkor a szívem szakad meg. Sohasem akartam így viselkedni vele, de egyszerűen nem bírok a szemébe nézni. Én voltam az, aki miatt el kellett temetnie a szeretteit. Mindegy, hogy ő nem tart hibásnak, mindegy, hogy ugyanúgy szeret. Én ezt sohasem fogom tudni megbocsátani magamnak.
- Ne csináld ezt... - Elkapja a karomat és ezzel egy pillanatra megállít.
- Nem tehetek mást. - Suttogom, majd kivonom kezemet a szorításából és elsétálok.
Vagy már inkább futok. Minél előbb ki akarok jutni az épületből, magam mögött hagyni ezeket az élményeket, emlékeket. Azért, mert egyszer kijött rajtam egy pánikroham, még nem jelenti azt, hogy beteg vagyok és állandó kezelésre szorulok.
Bár megeshet, hogy éppen egy elmegyógyintézet falai között érezném jól magam, ki tudja. Ha alkohol nincs is ott, biztos adnának valami nyugtatót, ami elhomályosítani a maradék józan eszemet.
Az épület előtti szemetesnél megtorpanok, s előhúzom az orvostól kapott recepteket. Kidobnám őket, de az előbbi gondolatom miatt inkább visszagyűröm őket a zsebembe. Talán később még valamelyik jól jöhet.
De most irány New York. Ott talán új életet kezdhetek.

adri || 21 || van tapasztalat || multi nincs
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Caitlyn Davenport Hétf. Jan. 23, 2017 2:07 pm

Elfogadva!
Üdvözöllek az új életedben!

A pánikbetegséget olyan könnyű elbagatellizálni, viszont a te tolmácsolásodban a roham pontosan olyan szívszorító és félelmetes, mint ha átélne egyet az ember. Nehéz megtenni az első lépést a változást felé és a légkörváltozás pedig jót szokott tenni. Nem tudhatom még, hogy mi elől menekülsz, de remélem, hogy sikerül megnyitni a cukrászatot és minden rendben lesz! Tovább is engedlek a foglalók felé!
Vissza az elejére Go down

Caitlyn Davenport

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-