HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Caitlyn Davenport

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Caitlyn Davenport   Hétf. Jan. 23, 2017 1:30 pm
Caitlyn Davenport
right now, wherever I go, darkness follows me

Cait
25
mortals
Nem hinném, hogy túl sok és nemes képességgel rendelkeznék, viszont talán van egy valami, amiben nagyon jó vagyok. Az pedig nem más, mint a sütés. Nem tudnám elmondani, honnan jött ez az egész sütés iránti imádatom, de az már egyszer biztos, hogy sehol máshol nem érzem olyan nyugodtnak magamat, mint a konyhában. Ott nem szorulok útmutatásra, ott minden annyira egyszerűnek, könnyűnek látszik. Ha lenne hozzá merszem, már rég nyitottam volna egy saját cukrászdát. De hát... az nem jött össze. Ki tudja, talán az új életem új lehetőségeket is hoz magával. Majd kiderül.
Candice Accola
Egyedülálló
Heteroszexuális
A lépcső tetején állva nézek a mélységbe. Kíváncsian várom, hogy lábaim mikor visznek már előre, hogy végre túlessek ezen. Mert hát nem nehéz... Most, ebben a pillanatban is egymást lökdösik az emberek, hogy végre lejussanak a megállóba. Néhányan szúrós szemekkel pillantanak fel rám, hogy tűnjek már az útból, de nem érdekelnek.
Egy kezdőlökést azonban mégis sikerül kapnom, onnantól kezdve pedig nincs megállás. Ugyan még így is úgy nézek ki, mintha lassított felvételben sétálnék lefele a lépcsőkön, de nem tudok változtatni ezen. Az emberek elrohannak mellettem, hogy még pont elcsípjék a bent várakozó járatot. Én azonban nem sietek el semmit sem. De lent már nem toppanok meg, lábaim egyenesen visznek előre. A nyitott ajtókon át belépek az egyik metró kocsiba. Automatikusan az egyik kapaszkodóhoz sietek, ujjaimat köréfonom. Az ajtók csapódva becsukódnak, mi pedig elindulunk. Mély levegőt veszek, többször egymás után, mert kezdem azt érezni, hogy megfulladok. Hűvös kezemet a nyakamhoz szorítom, hogy segítsek lehiggadni magamnak, de ez a módszer csupán pár másodpercig segít. Utána csak még jobban bepánikolok. Egyre szaporábban kapkodok levegő után, gyorsan pillantok körbe magam körül, újra és újra. Nem érzékelem, hogy valaki is figyelne, de ez nem is csoda, tekintve, hogy a föld rekordsebességgel kezdett el forogni körülöttem.
Leguggolok, de továbbra sem engedem el a kapaszkodót. Remegni kezdek, hányinger tör rám, a szívem majd kiugrik a helyéről. Nem tudom lenyugtatni magam, s ahogy újra és újra pislogok, egyre homályosabban látom a tömeget körülöttem. Mielőtt egy vészjelző sikoly elhagyhatná a számat, minden elsötétül körülöttem.

Kinyitom a szemeimet, körbepillantok magam körül, s a másodperc röpke töredéke alatt rájövök, hogy egy kórházban vagyok. Ahogy sikerül jobban fókuszálnom a szemeimmel meglátom, hogy a nővérem éppen egy orvossal beszél. Remek...
Megköszörülöm a torkom, amire rögtön felkapja a fejét és odafut hozzám.
- Drágám! Hogy érzed magad? - Megsimítja a hajamat és aggódó tekintettel néz rám.
- Jól. - Elhúzom a fejemet, mert sohasem szerettem, ha valaki a hajamat piszkálta. Mire bármi mást kérdezhetne, odalép az orvos és elmondja, hogy pánikrohamom volt. Ad pár tanácsot, felír pár receptet, még a kollégáját is, mint a legjobb pszichiátert a városban, beajánlja. Hát én meg nem fogok agyturkászhoz járni és pont. Az orvos kimegy, a nővérem is vele tart, én meg amilyen gyorsan csak lehet, kikelek az ágyból és felöltözöm. Mire testvérem visszaér, már az ágy mellett állok, teljes harci felszerelésben és indulásra készen.
- Pihenned kellene... - Kezdi megint az aggódást, amiből nekem már nagyon elegem van.
- Majd pihenek a repülőn. - Vágom vissza, miközben felhúzom a csizmámat.
- Repülőn? Hová mész? - Szemei kikerekednek és ijedten vizslatni kezd velük.
- New York-ba. - Nincs kedvem csacsogni, csak éppen annyi információt osztok meg vele, amennyi szükséges.
- Mikor? - Kérdez újra, majd amikor válaszra sem méltatom, elém lép, karjait összefonja és dobolni kezd a lábával.
- Négy óra múlva. Úgyhogy ha megbocsátasz... mennem kell. - Elsétálok mellette, erősnek és nemtörődömnek mutatom magam, de ugyanakkor a szívem szakad meg. Sohasem akartam így viselkedni vele, de egyszerűen nem bírok a szemébe nézni. Én voltam az, aki miatt el kellett temetnie a szeretteit. Mindegy, hogy ő nem tart hibásnak, mindegy, hogy ugyanúgy szeret. Én ezt sohasem fogom tudni megbocsátani magamnak.
- Ne csináld ezt... - Elkapja a karomat és ezzel egy pillanatra megállít.
- Nem tehetek mást. - Suttogom, majd kivonom kezemet a szorításából és elsétálok.
Vagy már inkább futok. Minél előbb ki akarok jutni az épületből, magam mögött hagyni ezeket az élményeket, emlékeket. Azért, mert egyszer kijött rajtam egy pánikroham, még nem jelenti azt, hogy beteg vagyok és állandó kezelésre szorulok.
Bár megeshet, hogy éppen egy elmegyógyintézet falai között érezném jól magam, ki tudja. Ha alkohol nincs is ott, biztos adnának valami nyugtatót, ami elhomályosítani a maradék józan eszemet.
Az épület előtti szemetesnél megtorpanok, s előhúzom az orvostól kapott recepteket. Kidobnám őket, de az előbbi gondolatom miatt inkább visszagyűröm őket a zsebembe. Talán később még valamelyik jól jöhet.
De most irány New York. Ott talán új életet kezdhetek.

adri || 21 || van tapasztalat || multi nincs
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Caitlyn Davenport   Hétf. Jan. 23, 2017 2:07 pm
Elfogadva!
Üdvözöllek az új életedben!

A pánikbetegséget olyan könnyű elbagatellizálni, viszont a te tolmácsolásodban a roham pontosan olyan szívszorító és félelmetes, mint ha átélne egyet az ember. Nehéz megtenni az első lépést a változást felé és a légkörváltozás pedig jót szokott tenni. Nem tudhatom még, hogy mi elől menekülsz, de remélem, hogy sikerül megnyitni a cukrászatot és minden rendben lesz! Tovább is engedlek a foglalók felé!
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-
^
ˇ