HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Julian Swanson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Julian Swanson   Hétf. Jan. 16, 2017 5:19 pm
Julian Swanson
A legszebb költemények a szívből jönnek, nem az elméből.

Apollón
Halhatatlan
God
A jelző, mivel leggyakrabban illetnek, a görög Phoibosz. Azt jelenti, hogy fénylő és ragyogó. Eleinte nem szerettem, de idővel rájöttem, hogy elég jól jellemez, hiszen a Nap, a rend és a jóslás istene volnék. Továbbá ugyanígy a művészetek, költészet, zene és tánc ura. Eléggé kedvelem a nyilakat, így azonosítottak már a gyarmatosítás és az íjászat isteneként is.
Charlie Hunnam
Egyedül vagyok, mint a kisujjam
Hetero

I get caught in the water
I get torn in the wind
I could drown in the river
While the sun burns dim.


Tőlem rendkívül szokatlan módon némaságba burkolózva fekszem a sötét ég alatt. Bizony! Ha Dionüszosz itt lenne, biztosan megkérdezné, hogy minden rendben van-e velem és borral kínálna annak reményében, hogy a megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása majd rendbe hoz és végre megint úgy kezdek viselkedni, ahogyan régen is tettem. Az ég sötétjét helyenként megszakító csillagok fényét fürkészem, teljesen a gondolataimba mélyedve. De mégis mi hibádzik olyannyira ezzel a képpel?
Nos, először is, ritkaságszámba megy az, hogy én képes vagyok befogni a számat, még ritkább az, hogy ezt azért tegyem, mert a múlton merengek. Egyrészt mert sosem láttam értelmét, és nem csak azért mert a jóslás istene vagyok, aki a jövőbe tekint, hanem azért is, mert a múlt csak visszafog és elvonja a figyelmet a jelenről. Másrészről nem is igazán tekintettem vissza soha arra, ami megtörtént. Halhatatlanként minek is vesződnék azzal, ami már mögöttünk van? Újabban azonban a világ jócskán megváltozott. Hmpf... "újabban". Mintha csak napokról beszélnék, nem pedig évszázadokról. Ahogyan a csillagokat kémlelem és a szomorúan távoli fényüket, eszembe jut saját bánatom a felismerésre: az emberek lassan elfeledik nevünket. Atyám, Zeusz mellett haladtam, amikor lejöttünk a hegyről. Szomorúan, szinte már elárvultan hagytam magam mögött az Olümposzt. Most pedig itt fekszek, a csillagok alatt. Már önmagában ez furcsa kép lenne egy olyan isten számára, aki jól ismer.
- A ragyogó Nap istene a holdfényben fekszik? - apró mosoly jelenik meg ajkaim szegletében, elvégre alighogy megszólal, felismerem a hang tulajdonosát. Nem csak a jellegzetes szarkasztikus hangvétele miatt, elvégre mindenki másnak távolságtartónak, gúnyosnak tűnhet a kérdés, de én kiérzem hanghordozásából a csodálkozás finom árnyalatát.
- Csak kipróbálok valami újat. - válaszolok, még csak fel sem pillantva az érkezőre. Jellemző, mintha a gondolataimban olvasna, úgy képes felbukkanni a legfurcsább pillanatokban. Most is, mintha csak kiérezné belőlem ezen szavakat, leül mellém a fűbe. Nem is kell megszólalnia ahhoz, hogy tudjam, mire gondol.
- Mi az? Még ennyi idő után is kipróbálhatok új dolgokat, nem? - előzöm meg a megjegyzését, ami minden bizonnyal magába foglalta volna azt a tényt, hogy nem sűrűn látott még így. A 'nem sűrűn' alatt pedig azt értem, hogy szinte soha. Sosem szerettem a sötét helyeket. Nem olyan értelemben, mint a mai kor halandó gyermekei, akik attól tartanak, hogy valamiféle szellem vagy szörny megtámadja őket az éj leple alatt. Számplán csak arról van szó, hogy az én birodalmam a fény, nem az éjszaka. Az a mellettem ülő otthona. A szabályos ellentétemé. A Hold és a vadászat istennőjéé. Egymást váltjuk, mikor az általam keltett Nap lenyugszik, eljő az Ő uralma. Ez a mi harmóniánk, amit a mai ember a természet rendjének tart.
- Nem mondtam, hogy bármi baj lenne vele. Csak szokatlan, hogy itt vagy ilyenkor, ez minden. - szólal meg válaszul, mire én csak csendben felülök, leveszem a dzsekimet és a hátára terítem. Csak a mozdulatsor végén üt szöget fejembe a gondolat, mennyire abszurd is, amit tettem. Egy istennőt óvok a hidegtől. Csak azért nem tapsolom meg magam a teljesítményem miatt, mert nem akarok fegyvert adni a kezébe. Meglepetésemre viszont egy szót sem szól, nem tudom ugyan, azért, mert ő is megdöbbent a dolgon vagy csak szimplán most nem akar elküldeni melegebb éghajlatra.
- Ne aggódj, Art, tudom, hogy ez a te birodalmad! - mondom egy széles mosollyal pillantva a Hold irányába. Ezüstös fénye ránk veti takaróját, mint valami romantikus hollywoodi filmben.
- Úgy tűnök, mint aki aggódik? - vonja fel szemöldökét, hangjából kiérezhető a rosszallás... tudom, hogy utálja, mikor így hívom. De nem én lennék, ha emiatt leállnék.
- Hmm, nem, nincs egy ránc sem az arcodon. A túlzott aggodalom ugyanis rosszat tesz a szép arcnak. - hajolok közelebb hozzá, mintha ránc után kutatva vizsgálnám az arcát. Érdekes, vajon a hold fényének a játéka ez vagy tényleg mintha halvány pírt látnék Artemisz arcán?
- Megárthatott a napfény hiánya. Össze-vissza beszélsz. - pillant ő is az égre. Csak egy félmosollyal nyugtázom monoton hangon tett megjegyzését, mielőtt egy távolabbi csillagot kezdek fürkészni. Eszembe juttatja Déloszt, a távoli, magányos szigetet. A helyet, ahol megláttam a napvilágot és ami azóta is négy oszlopon áll. Anyám, Létó, ott szült meg engem. Ez lényegében Héra istennőnek köszönhető, aki nem nézte túl jó szemmel, hogy férje újabb félrelépéséből megint gyermek születik. Behunyom a szememet, és elérem, hogy a csillag fényesebben ragyogjon az eddiginél. Mint mondtam, a fény az én területem.
Artemisz észrevehette a dolgot, mert felém fordítja tekintetét, de nem szól semmit. Helyette megteszem én:
- Nem bírtam ki. - szólalok meg, mert megint olyan érzésem támadt, mintha a gondolataimban olvasna. Ő csak elfordítja tekintetét, de mintha szája sarkában mosolyt láttam volna bujkálni, mielőtt az hosszú hajának takarásába került volna. Vakmerően emelem fel kezemet és simítom félre haját, hogy az ne takarhassa el előlem arcát. Bármely férfit porrá zúzott volna már, aki egyáltalán közel merészkedik, nemhogy ilyet merjen tenni. Mégse löki el a kezemet, csak újra rám néz, szemeiben mintha tükröződne a csillagok fénye. Már épp hangoztatnám is észrevételemet, de ő mintha megint érezné a közelgő "veszélyt", inkább közbeszól:
- Nem kéne már dolgoznod? - kérdezi, ismét elfordulva tőlem. De inkább nem teszem szóvá nemtetszésemet, hogy így tett. Ehelyett az órámra nézek.
- Áh, még van időm. - legyintek, majd újra hanyatt fekszek a földön. Magamban elmosolyodok; a múzsák vezetője, Püthón gyilkosa most a halandók között él. Még a Daphnénak való udvarlásom kudarca sem volt ennyire elkeserítő. Hiába, az istenek mai helyzete az én humoromat is megkoptatta. Artemisz erre mellém heveredik, én a gondolataimba mélyedve cirógatni kezdem a karját. Hosszan, csendbe burkolózva fekszünk.
- Ideje mennem. - szólalok meg az órámra pillantva. - Fel kell keltenem az angyalok városát! Látlak később? - nézek le rá felpattanva helyemről. Kissé mintha váratlanul érte volna a kérdésem, másodpercekig csak fürkésznek engem a gyönyörű szemei, mielőtt bólintana.
Én pedig azzal ragyogó mosollyal az arcomon elindulok. Nem sokkal később az égbolt Los Angeles felett kivilágosodni kezd és eljő az én birodalmam. A mi váltakozásunk, a mi harmóniánk. A napfelkeltém első sugarai simítanak végig lágyan a Hold istennőjének arcán helyettem.
Talán már nem imádkoznak hozzánk, mégis: van, ami sosem változik.


Gino || 21 || Van már egy pár év || Még nincsenek multik
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Julian Swanson   Hétf. Jan. 16, 2017 5:58 pm
Drága Apollón!
do not enter this game if you're under 18

Kíváncsian vártam a lapod, nem gondoltam volna, hogy látom ezt az oldalát Apollónnak. Nagyon tetszik a kapcsolata a testvérével.Tudjuk, hogy Artemisz milyen, ha férfiakról van szó, simán átváltoztatja, hogy aztán a kutyák marcangolják szét, örülök, hogy legalább a testvérét elviseli. cuki vagyok Menj foglalj arcot, rabolj el valakit játszani (akár engem), és örülünk, hogy itt vagy! cuki vagyok
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-
^
ˇ