HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

Tristan Thorne
írta: Tristan Thorne
Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm


Share | 
 

 Lilia & Evan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lilia & Evan   Pént. Jan. 06, 2017 1:28 pm


Ambrosia & Nekrosoma
Someone told me I should take caution when it comes to love, I did

Megmozdult, eleinte csak megmozdult, nem voltam benne biztos ez, hogy lehet lehetséges, hiszen meghalt, láttam, hogy meghal, én miattam halt meg, erre tessék. A mozgása elég volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelemem, az pedig még inkább, hogy nem csak mozgott, hanem fel is állt, majd Ambrosia támadójának esett, én pedig csak figyeltem az eseményeket, észre se vettem, hogy magam előtt suttogom, hogy mit tegyen. Későn fogja fel az agyam, hogy mit teszek, csak akkor már, mikor mindkét ember holtan hever a földön. Testem abban a pillanatban lenyugszik, mintha addig teljes remegésben lettem volna, amit az izgalomra is foghattam volna, de már nem tudom miről van szó. Én tettem ezt? Nem a megölést, az tudom, hogy én voltam, de az embert felkeltettem, nem tudom, hogyan, nem tudom azt sem, képes vagyok-e erre újra, vagy csak a félelem, és a védelmező ösztön szabadult-e fel bennem. Ha én voltam, akkor valami nem jó nálam, valamit elrontottak nálam, és nem tudom, hogy ezt helyre lehetne-e hozni, vagy örökre így maradok. Ez rossz? Valami rossz történik velem? Nem lehet jó, hogy az élettelen embereket irányítom. Hogy teszem, és miért? Ha erősen gondolok rá, vajon megint meg tudom tenni?
Ezen gondolatokból ragad ki, hogy Ambrosia itt áll mellettem, biztos vagyok benne, hogy megijedt, én pedig a szavakat kezdem keresni, mondanom kell valamit. - Én... - kezdek bele, de nem tudom mit mondjak, nem tudom felé lépjek-e, de most nem én vagyok a fontos, ezt tudom, érzem, hogy más kell most. - Jól vagy? Nem bántott? - kérdezem tőle felé lépve, hogy jobban nézhessem őt, annak ellenére, hogy csak a Hold gyér fénye világítja be ezt s területet. Látnom kell, hogy jól van, tudnom kell, hogy nem esett baja, hogy egyikőjük sem ártott neki, és nem mellesleg én sem. Nem tudnám elviselni, hogy fájdalmat okoztam neki, azzal kitépném a sajàt szívem, és apró cafatokra szaggatnám. Ő az egyetlen ember, aki felé sosem voltak rossz gondolataim, mindig szerettem, és csak szeretni is akarom. Még egy lépést teszek felé, karjaim közé akarom vonni, és magamhoz ölelni, hogy megnyugtassam, és ezzel együtt magamat is, mert testemben valami tombol, nem tudom mi, de más érzés, furcsa, és egyben kellemetlen érzés, amit nem tudok hova tenni. Soha nem éreztem ilyet, de úgy érzem, hogyha karjaim közt tarthatom, akkor megnyugszik a lelkem, és nem fog háborogni tovább. Mégsem merek közelíteni, nem tudom mit hisz, mit látott, és mit érez, de tudnom kell.


ha elírtam valamit, bocsi:c  || anything you want
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lilia & Evan   Csüt. Jan. 12, 2017 9:01 pm
Evan & Rosie



A félelem furcsa dolgokra képes, főleg ha a helyzet úgy tűnik ijesztő és reménytelen. Legbelül, mintha erős szilánkdarabok mélyedtek volna a szívembe s, minden erejükkel azon lennének, hogy szét törjenek. A sírás kerülgetett, a torkomhoz szorított penge éle csak egy lökés volt ahhoz, valóban könnyek csorduljanak le az arcomról. Ragaszkodom az élethez, még képtelen volnék megválni tőle, a sok jövendőbeli emléktől, amit Vele együtt élhetnék meg. Szóval félek, nincs meg a lélekjelenlétem ebben a helyzetben és nem hiszek sem annak amit látok, sem annak amit hallok. A két számomra ismeretlen férfi egymást támadták meg. Már nem mi voltunk a célpontjuk, hanem egymás. Mintha itt se lennénk és első céljuk nem az lenne, hogy ránk ijesszenek vagy visszavigyenek a szüleinkhez, esetleg ami miatt valóban üldöznek minket. Vagyis üldöztek. Elhúzódom Evan mellé, hisz erre még képes vagyok. Viszont végigfutkos a hideg a testemen, nem vagyok képes felfogni azt amit látok. Hiszen az imént még biztos, hogy halott volt az illető. Láttam amint…
Felfoghatatlan. Teljesen. Miként foghatnám ezt a sötétségre? Hogy rosszul láttam, amit látni véltem és nem is úgy történt ami történt? Pedig az első tényleg halott volt, már nem akart megküzdeni azért, hogy haza vigyen minket és tényleg úgy tűnt az egyetlen személy aki az életünkre tör az az aki a tőr penge élét a nyakamhoz szegezi. Aztán meg közben… igen, itt van ez a közben. Evan-re is félve nézek. Felém közelit. Most végül is mit kellene tennem? Itt gyáváskodok ahelyett, hogy gondolkodás nélkül felé szaladnék és örülnék annak él s, nem esett semmi baja. Ijesztő gondolatok jutnak az eszembe, amin egészen addig nem tudok túlkászálódni, amíg újra meg nem hallom a hangját. Szóval ő… Miként lehetnék jól? Mi számít annak?
– Félek...– vallom be az igazat s, közben magam köré fonom a karjaimat. Ha arról volt szó, mindig megpróbáltam igazat mondani neki, igazából mindig a kimondott gondolataim után jövök csak rá, hogy nem mindig kellene neki ilyen konkrétan megmondani mit és hogyan érzek. De hát, nem megy! Neki nem tudok se hazudni, se rendesen titkokat megtartani.
– De jól vagyok, mert nem tudott bántani. – teszem még ezt is hozzá, kihangsúlyozva a tudott szót. Mintha azt akarnám sugallni, hogy érzem itt valami nincs rendben ezzel.
– Te is jól vagy? – megpróbálom összeszedni magam, erőt venni a félelmem felett és odalépni hozzá, bármilyen nehéz is. Meg kell őt érintenem, az arcát, hogy biztos legyek abban, hogy ő tényleg ő az. Így egyúttal azt is leellenőrizhetem, egyáltalán nem sérült meg, nem vérzik és hasonlók. Még ha nehéz is. De biztosra kell mennem.



•• Words: #kiszámolja •• Music: #enjoythesilence   •• Note:  #csodáslett Crazy love   •• Outfits: #itt  ••



Specific

avatar
⌲ Foglalkozás :
#stayawayfromme
⌲ Tartózkodási hely :
#kitalálhatod
⌲ Humor :
#javíthatatlan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ