wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Family reunion



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 7:19 pm



Cali & Evan
some people are just born with tragedy in their blood

Forgolódom az ágyon, hosszú pillanatokon keresztül, csak keresem a helyemet, de nem találom, mindenhogyan kényelmetlen és csak a fejem sajgását érzem. Tompán érzékelem a körülöttem zajló eseményeket, a hangokat, amik az óra kattogásából származnak, és a kintről beszűrődő autó zajokból. Annyira reggel van még, hogy azt el sem tudom mondani, pedig ha a digitális órámra pillantok látom, hogy már dél múlt egy kicsivel. Telefonomat az éjjel kibasztam a konyhapultra, mivel majdnem elestem, és abba kapaszkodtam, így csak remélem, hogy nem törtem össze a tehénkedésemmel. Homályos minden tegnapról, arra emlékszem, hogy inni indultam, megint kijött rajtam, hogy Aaron bassza meg, ezért indultam neki az éjszakának. Sokat ittam, a fejem zúg, és képek villannak be szépen lassan. Egy valami szösziről, aki a figyelmem akarja felkelteni, egy valaki másról, akit ismerek, ezért elkerültem jó messziről, de semmi sem pontos igazán, minden csak úgy van. A telefonomat akarom keresni, amikor egy álomszerű kép ugrik be arról, hogy Calit hívom. Az sms-ek elején még képben voltam, igazából elakartam küldeni neki a dalt, amíg ittam, de végül részeket küldtem belőle. A következő kép, hogy a kurva csillagokat nézem egy rohadt padon. Még a fejem is belenyilal a gondolatra, hogy gondolkoznom kell, ezért kimászok az ágyból és a konyhába megyek.
A képbe bedobom azt a szart, amiből az szépen megcsinálja a kávét, most nem vagyok hajlandó főzni, nincs ahhoz energiám, főleg, hogy hangos is, de ez a kis gépezet nem az, azért szeretem annyira. A szeretetről megint egy kép ugrik be, mikor Cali azt mondja,nhogy szeret, én pedig elmondom neki, hogy én is. Mi van?! Komolyan ilyet mondtam neki? Nem szabad ittasan a telefonom közelében lennem, akkor sem, ha az igazat mondtam. Nem tudhatja, hogy szeretem, félek, hogy kihasználná ellenem, és akkor csapna vele pofán, mikor a legjobban fáj.


cicám  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 7:38 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Egy ilyen éjszaka után képtelen voltam aludni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mégis mi a faszhoz kezdjek, miután a dühünk miatt elmondtuk mindketten az érzelmeinket, pedig nyugodtan indult, mégis eszeveszett kiabálásba fulladt, ahogy elmondtam, hogy szerelmes vagyok, ő pedig közölte, hogy bekaphatom, mert ő is az. Mégis nyugodtan fejeztük be, hogy átmegyek a picivel, megbeszéljük, azt pedig megbeszéltük, hogy a családunk érdekében bármit megtennénk, bár lehet ő ezt mostanra elfelejtette. Mindegy, én úton vagyok, a kisfiunkkal, akiről elmondtam, hogy az övé, de lehet újabb sokként fogja érni, hogy nálam látja. Alszik, a gyerekülésben békésen álmodozik, reggel pedig majdnem kicsattant az örömtől, mikor mondtam, hogy apának végre van ideje, és szeretne minket megvendégelni. Nem mondhattam el neki, hogy mindig is itt volt, csak nem akartam, hogy lássák egymást, hazudtam, de muszáj volt sajnos, így viszont csak boldog volt, és várta nagyon, végig azt kérdezgette mikor indulunk, a kocsi ringása miatt pedig elaludt.
Leparkolok a ház előtt, majd kiszállva a hátsóajtóhoz megyek, hogy óvatosan kiköthessem Dwightot, majd a karjaimba emeljem, ahol csak mocorogni kezd, de esze ágában sincs felkelni, ahogy látom. Szerencsére még nem akkora, hogy ne tudjam könnyedén hurcolni a karjaimban, így félve ugyan, de az ajtóhoz mentem, ahol becsöngettem, a kopogás túl hangos lett volna a picinek, pedig aludnia kell, mindig mondom, hogy nagyra nőhessen. Vártam, hogy ajtót nyisson, addig pedig egy csókot nyomtam manó homlokára, hogy biztosan ne keljen fel, érezze magát biztonságban, mert velem van, olyankor semmi rossz nem történhet vele.
- Szia - mosolyogtam idiótán, kicsit erőltetetten, mikor ajtót nyit végre, majd a küszöböt figyelem érdeklődve. - Bemehetünk? - látom rajta, hogy faszra sem emlékszik, mármint arra, hogy idejövök, méghozzá a kicsivel, így abban sem vagyok biztos, hogy beenged minket.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 7:53 pm



Cali & Evan
some people are just born with tragedy in their blood

A kávé készenléte után nyúlok csak el a telefonomért, és az egyik székre a pultnál leülök, hogy míg iszogatom az ébresztőmet, addig àtolvassam amit írtam. Egy ideig el is tudom olvasni, de aztán megszakad a dolog, ekkor esik le, hogy én felhívtam őt, az éjszaka közepén, képes voltam felhívni, és azt mondani neki, hogy szeretem. Hogy lehetek ekkora balfasz?
Nem emlékszim mindenre, sőt, alig emlékszem valamire, de azt tudom, hogy baj volt a dalból, és abból is, hogy elmondtam mit érzek, mert először ő mondta el, és akkor kiabált, én is kiabáltam, aminek az lett a következménye, hogy veszekedtünk. Tudom, hogy dühből vágtam hozzá, hogy szeretem, és le is basztam, hiszen ő se mutatta, de én sem, és ezek után, olyan zavaros minden, bár ez is az. Beszéltünk a piciről, szóba jött ezt tudom, de akármennyire is erőltetem az agyam nem tudom miről beszéltünk. Az megvan, hogy valamire rávágtam, hogy tudtam, de annyi mindenről beszéltünk már, hogy fogalmam sincs mire mondtam azt. Borzasztó vagyok, ha iszom, a hajléktalanra is emlékszem, akivel majdnem összeverekedtem a kurva pia miatt, amit egyébként én hagytam ott neki, de ne alkoholizàljon már azzal a piával, amit én hagytam ott, és nekem ne adjon. Vagyis ez volt az indokom.
Épp egy nagyobb kortyot nyelek le, amikor csengetést hallok, a fejem megint belenyilal, de feltápászkodom, és az ajtóhoz lépek, nem túl nagy lendülettel, de kinyitom, és meglepő látvány fogad. Cali áll ott kezében Dwight-al, én pedig letaglózva figyelem őt. Talán erről beszéltünk, hogy vele jön át? Istenekre mondom, hogy szánalmas vagyok.
- Szia! Persze, gyertek csak be - elállva az útból tartom nekik az ajtót, és igyekszem összeszedni a gondolataimat, nagyon nem emlékszem mindenre ez már biztos. - Nem kell levenned a cipőt - nem azért mert kosz lenne, vagy ilyesmi, rendesen takarítom a lakást, most sincs kupi, csak pár mosatlan edény és a fent bevetetlen ágyam.


cicám  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 8:04 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Megnyugszom, mikor azt mondja menjünk be, mert nem akarok kint állni a hidegben a kicsivel, hiába bugyoláltam be rendesen, akkor sem, mert megfázhatunk. Nehéz volt tartani, mert csak egy szar kötés volt a kezemen, és azokra az ujjaimra nehézkedett, amik el voltak törve, de nem érdekelt, mert tartanom kell, ha leesnek is a kibaszott ujjaim, de most be kell mennem vele, így legalább rejthetem is, hogy mekkora faszságot csináltam újra magammal.
- Köszönöm - mondom gyorsan és halkan, majd lehajtott fejjel beléptem, csak azután pillantottam rá, hogy mondta, nem kell levennem a cipőm, amire csak bólintottam. Élénken emlékszem miket mondott, ahogy én is miket vágtam a fejéhez, de látom, hogy ő szinte semmire, ami elszomorított. - Jöttünk, ahogy tudtunk - jeleztem neki, hogy siettünk, de a reggel káosz volt, Aaron kérdezgette kihez megyünk, én pedig azt mondtam, egy közeli ismerősömhöz, aki még nem látta a picit, pedig nagyon szeretné. Még nem mondtam el neki, ezt nyugodtan szeretném majd, miután Evan és én lerendeztük a dolgainkat, de nem tudom hogyan kezdhetnék bele, csak a fájdalmat érzem a lelkemben és kezemben is. - Átvennéd? - nyöszörögtem, ahogy nyújtottam felé óvatosan, egy az, az ő fia is, joga van a karjaiban tartani, még akkor is, ha most semmit sem ért, de úgy kell tennem, mintha mindenről tudna, úgy egyszerűbb lehet összeraknia. Remélem átveszi, mert kicsit pihentetni szeretném a kezemet. - Nagyon várta, hogy találkozhasson az apjával, ismerd meg közelebbről is a kisfiad - biztattam, hogy nyugodtan átveheti kicsit, ameddig le nem teszem aludni egy ágyra, látni szeretném milyenek együtt, de nehéz, kurva nehéz hárman lenni, nem is tudom miért ennyire furcsa és nehézkes, de nem tudom megszokni hirtelen.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 8:39 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Mikor megköszöni csak bólintok, hiszen ez természetes, ismer már, tudhatná, hogy soha nem hagynám, hogy megfázzon kint, se ő, se a pici, nem bírná a lelkiismeretem. Azt tudom, hogy mondta, hogy átjön, vagyis írta, még az üzenetben láttam, erre emlékszem is, de arra nem, hogy a picivel jönne. Lehet nem tudta otthon hagyni, vagy valakinél hagyni, amit megértek, de meglep, nagyon meglep, ahogy ott szuszog a kicsike a karjai között. Istenekre mondom, olyan szép ez a látvány, akár egész nap tudnám ezt nézni.
- Most keltem csak, szóval nem is baj, hogy nem tudtatok korábban jönni - bassza meg, nagyon nem tudom mit beszéltünk, csak homályos emlékfoszlán,ok vannak, amiket próbálok összekötni, de nem megy, nem tudok mindenhez kötni valamit. A veszekedésre emlékszem, arra is, hogy az erkélyen volt, és rácsaptam egyszer a telefont. Erre emlékszem, de ez nem minden. - Öhm, persze... - ahogy nyújtja én úgy is veszem àt tőle, feneke alatt tartom a picit és a hátánál, hogy ne csússzon, de ne is dőljön el. Mocorogni kezd, én pedig lélegezni sem merek, nehigy felkeltsem. Olyan édesen alszik, hallom fülemnél a kis szuszogását, ami annyira aranyos, de csak ekkor esik le, hogy oka van annak, hogy átadta, mégpedig a keze. Emlékszem rá, hogy tegnap azt mondta eltörte. Igen szavai lassan jutnak el az agyamig, hiszen még mielőtt átvettem mondott még valamit, de csak most esik le, arcomon először a meglepetés suhan át, majd a felismerés. Erre mondtam, hogy tudtam, és ezért jött szóba a kicsi. - Én is vártam, csak én már tegnap este is - nem minden jutott eszembe, de lassan minden beugrik, remélem. - Menjünk beljebb - indulok el, nem tudom mennyire ismeri itt a járást, talán kétszer volt itt eddig, így a nappali felé vezetem, ahonnan a konyha is nyílik.


cicám  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 8:53 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Most kelt, ami jó hír, mivel akkor tudott aludni, lepihent, de később jöttem volna, látom rajta, hogy még nem nagyon van képben, nem csak a tegnap estéről, hanem úgy az egész életéről bassza meg, de mindegy, már itt vagyunk a kicsivel, alszik, szóval tudunk beszélgetni.
- Akkor ez esetben, jó reggelt drágám - mosolyogtam rá szélesen, még becéztem is, úgy fogok viselkedni, mintha mindketten emlékeznénk a tegnap estére, és éreznie kell, hogy nem bánom, hogy szeret, sőt, szeressen, mert én is azt teszem vele, azért ugrottam rögtön, még manót is elhoztam, pedig otthon tudtam volna hagyni, de látnom kellett őket. Ezért is adtam át, láttam rajta, hogy bizonytalan kicsit, de átadtam, és gyönyörű látvány volt, még attól sem féltem, hogy felkel, pedig mindig fel szokott, ha nem megszokott helyen van, de szerencsére most nem észlelte annyira. Ügyesen tartotta, ahogy én fogtam karjaimban az előbb, kezeit sem kellett máshova helyeznem, láttam, hogy biztonságban van vele. - Én pedig már két éve erre várok - lépek közelebb hozzájuk, megölelni készültem őket, de mégsem tettem meg, csak nagyot nyeltem, ehhez még nincs merszem, akármennyire jól esne. Inkább úgy tettem, ahogy mondta, elindultam utána, és a nappalit nézegettem, rend volt, leszámítva pár mosatlan edényt, de nem zavarna az sem, ha hurrikánkatasztrófa utáni zónának nézne ki, hozzá jöttem, ő pedig itt van.
- Letennéd a kanapéra? Beszélnünk kellene, kettesben - emeltem ki az utolsó szót, nem szeretném, ha a pici felkelne amiatt, mert mi beszélgetünk, és kényelmesebb is lenne, ha feküdhetne, jobban alszik úgy. - Addig megihatod a kávéd, én meg elmondom amit szeretnék - pillantottam a csészére, ami még szinte teli van, igen, tényleg most ébredt, látom.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 9:13 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Ébresztőt kellett volna állítanom, akkor most időben fel tudtam volna kelni, de azt is csodálom, hogy haza tudtam jönni miközben telefonàltam, bár az ajtó nyitva maradt, de mindegy, nem tűnik úgy, hogy bármi eltűnt volna. - Kevésbé fejfájósabban jobb lenne - mosolygok rá, hiszen tényleg nagyon fáj, de ezen csak túlteszem már magam végre. Gyógyszert nem vettem be, időm se lett volna, hiszen a kávét se sikerült meginnom, az már más, hogy nem is emlékeztem arra, hogy nem egyedül leszek a mai napon. Huha, nagyon nem jó ez így, nem fogok tudni rendesen beszélgetni vele így, hogy semmjre sem emlékszem, vagy legalábbis szinte semmire.
Amikor átadja a kicsit megijedek, de csak attól, hogy nem fogom tudni jól fogni, és leejtem, vagy felébred és sírni kezd, de nem történik meg. Lehet, hogy bizonytalanul indulok, de kézre esik őt tartani, mintha mindig is fogtam volna, pedig soha nem tartottam egy gyereket sem a karjaim között. Nem akartam, de őt jól esik tartani, mégis annyira furcsa, maga a hekyzet, hogy tényleg a fiam van a karomban, és mi hoztuk össze Calival. - Én mondtam, hogy a fiam, elmondhattad volna... - azt hidzem ezt tegnap már megbeszéltük, vagy legalábbis elmondta, de nem lett volna igaza ebben, nem veszített volna el, szeretem, még ha józanon nehezebb is. Amikor közelebb lép hozzám annyira megakarom ölelni, csókot nyomni a hajába, de a picit nem fogom elengedni, nem akarom leejteni és lehet fura is lenne, nem tudom.
- Persze - a kanapéhoz sétálok, leteszem a picit, eléggé bentre, hogy le ne essen, akkor se, ha nagyon mocorog, a feje alá, egy nem túl magas párnát teszek, és amivel bebugyolálta Cali, azzal takarom be. - Kérsz kávét te is? - kérdezem mikor már a picitől elléptem, és bemegyek hozzá a konyhába. Hátán óvatosan végigsimítok, mikor elmegyek mellette, és még a kávéfőző és a kávém között állok.


cicám  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 9:22 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Fáj a feje, ami természetes, mert segg részegre itta magát, meg is mondanám neki, hogy megérdemli, de nem, ma nem akarom basztatni, ahogy mindig, így csak rosszallóan ingatom a fejem, hogy máskor ne igyon ennyit, és nem lesz baja. Majd holnapra elmúlik, vagy pár óra múlva, nem tudom, de nem tart örökké, majd elterelem a figyelmét róla.
- Tudom, éjjel már ezerszer bocsánatot kértem érte, nem tudok mást mondani - hajtom le a fejem kicsit szégyellve, mert megvontam tőle ezt, a kicsitől is, és magamtól is, mert a paranoiámat hagytam uralkodni, nem azt, hogy mi lenne a legjobb nekünk. Most viszont vele van, a karjaiban, amit csodálatos volt nézni, legszívesebben átölelném őket, és egész nap úgy lennék, de nem merem, most minden annyira furcsa, zavarban is vagyok életemben először, amit soha nem gondoltam volna.
Csak kisétálok a konyhába, mikor mondja, hogy leteszi a kanapéra, nem kételkedem abban, hogy le tudja tenni, nem olyan nehéz, még neki is menni fog, manó pedig békésen alszik mindig, amikor sikerül álomba szenderülnie, így nem aggódom, hogy felkelne a pozitúraváltástól.
- Jól esne egy, igen - pillantok rá, mikor megkínál kávéval, igazából már otthon ittam rengeteget, mintha ezzel akarnám nyugtatni magam, de nem lehet, kurvára nem. Mikor hátamon érzem kezét, jobban esett érintése, és lassan, de odaléptem, és karjaim ölelésébe zártam, mert szükségem volt erre, nem is eresztettem hosszú pillanatokig, csak belélegeztem finom illatát. - Mire emlékszel? - kerestem tekintetét kicsit aggódva, hogy talán semmire sem, de legalább erről világosítson fel, mielőtt belemerülünk, tudnom kell mit tud, és mi lenne neki új.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 9:58 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

- Nem is kell, nem haragszom, megértem az okaid, ahogy mondtam, akkor is komolyan gondoltam akkor is, és most is, nem haragszom rá, megértettem, én se engedtem volna a gyerek közelébe magamat. Nem vagyok jó ember, rossz vagyok, tudom, de ő fontos a számomra, nagyon fontos, soha nem hagynám, hogy baja essen neki, a kicsinek sem, hiszen az apja vagyok. Rosszul bántam vele, tudom, nem mutattam meg nekj azt, hogy szeretem, nem tettem jelét annak, hogy mennyire is fontos, és sokat jelent nekem. Pedig megtehettem volna, elmondhattam volna neki, akkor talán más lett volna a helyzet, de már mindegy, hiszen most elmondtam neki, emlékszem, arra is, hogy valamit nagyon magyarázott, de túl sok volt a pia.
A kicsit lehelyezem, és megsimítom az arcát, mielőtt bemennék Calihoz a konyhába, olyan kis aranyosan alszik a pici, száját nyitva tartja és kicsi csücsörít is, fogadni mernék, hogy néha mêg a nyála is kifolyik a szájából, ha elég mélyen durmol. Olyan kis aranyos.
- Máris! - indulok meg, de nem tudok elmenni mellette anélkül, hogy kicsit nem kedveskednék a tetteimmel, pedig tudom, hogy nem vagyok ebben olyan jó, most mégis jól esik, a helyzet furaságának ellenére is. A kávé kapszulát épphogy bedobom a helyére, mikor ölelését érzem, és gondolkodás nélkül karolom át én is, feje búbjára nyomva egy csókot, és aztán odahajtva kicsit a fejemet. Annyira jól esik ölelni őt, nem is akarom elereszteni még, ha tehetném még szorosabban ölelném. - Arra, hogy egy dalszövegét leírtam neked, aztán felhívtalak, vitatkoztunk, egymás fejéhez vágtuk, hogy szeretjük egymást, és innen kicsit szakadozik a dolog, de összerakva, elmondtad, hogy Dwight a fiam, és, hogy eljöttök, hiszen itt vagytok. - mosolyba fordul az arcom, hiszen tényleg itt vannak, és amit elmondtam, arra tényleg emlékszem. Ettől függetlenül tudni akarom azt is, hogy mi maradt ki, mi az, amire nem emlékszem, és mi az, ami akár tönkre is teheti a hangulatot.


szeretleeeek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 10:06 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Akármennyire is mondja, hogy nem haragszik rám, és megért, én utálom magamat amiatt, amiért ezt tettem. Egy család lehettünk volna, de nem, mert önző picsa voltam, nem valltam be magamnak sem, mi lenne a legjobb, hogy Evan talán jó lenne apának, társnak, nem is akartam erre gondolni. Dwight a legfontosabb nekem, és neki is lehetne az, de nem engedtem, akárhogy harcolt érte, mindig letörtem a szarvát, és közöltem, hogy nem. Még azt sem tudhatta máig, hogy az övé, mármint sosem erősítettem meg.
Bementünk, én a konyhába, mivel körbe akartam nézni, ő pedig amúgy is lefekteti a picinket aludni, és mivel nem hallok beszédet, így nem is ébredt fel, szerencsére. Mikor kiér, nem tudtam nem megölelni, muszáj volt közel tudnom, még akkor is, ha rövid volt, de jól esett, elhúzódni sem tudtam teljesen, egy kezemmel hátát simogattam, miközben mondta mire emlékszik.
- Akkor csak arra nem emlékszel, hogy azt beszéltük, szeretnénk együtt élni - kicsit félve mondtam, lehet csak a pia beszélt belőle, ki tudja nála. - Vagyis, én szeretnék, hárman, a családomat. Azt nem tudom te erre vágysz-e, de megígértem, hogy elmondom most is, amit akkor mondtam. Lerövidítve, de a lényege az, hogy veled akarom leélni a hátralévő életem - nem néztem a szemeibe, csak a padlót bámultam, és cipőm orrát, ami olyan érdekes lett hirtelen, de nem tudtam a szemébe mondani, nem akartam látni hogyan reagál.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 10:31 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Magam sem tudom, hogy most mi lesz, mit fogunk összehozni, így, hogy hárman vagyunk itt, a pici alszik, mi pedig, nem is tudom. Beszélgetnünk kell, ezt tudom, nagyon jól tudom, ezért sem akarom, hogy felkeljen a pici, örülnék annak, ha tudnék vele beszélni, de előbb az anyjával kell lerendeznem a dolgokat, vele kell tisztáznom a szándékaimat, és az ő szándékait is. Én szeretem, szeretnék vele lenni, tudom, hogy ez nehéz, de minden akadályon túl lehetünk csak együtt kell próbálkoznunk. Egy kicsit szoknunk kell egymás jelenlétét, ennyi az egész.
A konyhában viszont úgy ölelem, mintha semmi se lenne, mintha csak egy átlagos pár lennénk, teljesen hétköznapi bajokkal, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Csak szeretnénk, hogy így legyen, méghozzá nagyon is. Ezért olyan nehéz eltávolodnom tőle, hacsak egy kis időre is, de muszáj arra gondolnom, hogy el kell engednem, hiszen beszélni akartunk, nem pedig egymáshoz bújva ácsorogni a konyhámban, amíg a pici fel nem kel.
Szavaira megibt csak mosolygok, bár ő ezt nem láthatja, én mégis így teszek, ő pedig nagyon a cipője orrát vizslatja, ami nrkem.nem tetszik. Kezemet megemelem, az álla alá helyezem, és gyengéden felfelé billentem a fejét, hogy rám kelljen néznie. Ez nem jelenti azt, hogy nem tud shova sem nézni, de én a tekintetem az ő zöld íriszeibe fúrom. - Veled és a kicsivel akarom leélni az életem én is, nekem fontosak vagytok, és nem csak tegnap mondtam ezt piásan, most józanon is ezt mondom. Szeretlek, szeretnélek titeket az életemben, hiszen, ti vagytok a családom. - hajolok kicsit közelebb hozzá, az utolsó pillanatokban megtorpanok, de végül puha csókot nyomok ajkaira. Nem szoktunk csak úgy csókolózni, sőt, pedig annyira imádom puha ajkainak édes ízét, hogy sose tudok eleget kapni belőle.


szeretleeeek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Hétf. Jan. 02, 2017 10:54 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Jól esett ölelni, jobban, mint valaha, nem sokat ölelkeztünk, de volt már rá példa, ami azt hittem semmis, csak jó egymást közel tudni, de sokkal több volt, most pedig még több úgy, hogy mindketten tudjuk a másik szándékait. Viszont nem ölelgethetem csak úgy, mert fontos témáink vannak, az egész életünk a tét, és megoldást kell találnunk erre, mert együtt szeretnénk. Vagyis ezt mondta éjjel, én pedig most is elmondom neki, hiába nem tudom a szemeibe, hallhatja, hogy az igazság. Megpillantom kezét, és nem ellenkezem, készségesen emelem a fejemet, és gyönyörű barna, nagy szemeibe fúrtam tekintetem, nem tudtam levenni róla szemeimet, úgy hallgattam szavait, amiktől úgy éreztem, valami felrobbant a mellkasomban, és elöntötte melegséggel a testem. Ha valami ilyesmi a szerelem, akkor egész jó, mert eddig csak szenvedés volt, de azt hittem viszonzatlan.
- Szeretlek - mondom ki én is elmosolyodva, ezt kihagytam a mostani mondandómból, pedig ekörül a kurva érzés körül forog ez az egész. Kicsit hezitálok, mikor látom, hogy közeledik, nem szoktam ahhoz, hogy szex nélkül megcsókoljam, de végül rájöttem, nekem is szükségem van rá, így előrébb billentem a fejem, és ajkait puha csókkal fogadtam. Próbáltam a szeretetem sugallni vele, nem tudom mennyire sikerült, de nem csókolhatom addig, ameddig akarom, mert sosem beszéljük meg. - Ez mind szép és jó. Szeretlek, te is szeretsz, a kicsi itt van, de nem olyan egyszerű ez... Aaronnak el kell mondanom mindent, a családjának, akik szeretnek minket, manónak el kell mondanom, hogy miért kell elmennünk Aarontól, miért nem voltál velünk eddig... És a legnagyobb kérdés, hogy tudunk-e majd együtt élni. Hol fogunk lakni? Kijövünk majd egymással nap, mint nap? Ezekhez nem elég a puszta szeretet, több is kell - rengeteg, mint például a bizalom, tisztelet, kitartás, hűség, amiket el kell sajátítanunk.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Kedd Jan. 03, 2017 10:57 am



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Megölelt, én pedig minden gondolkodás nélkül tettem meg ugyanezt. Nem sokszor jutottunk el ide, sőt, általában semmikor, de most ez jó, jobb, mint amire számítottam, pedig sosem akartam senkitől sem ilyet, mindig is volt bennem egy kis ellenvetés az ölelés ellen, de vele, ez más, vele akarom. Tudom, hogy nem ezt kellene csinálnunk, beszélgetnünk kellene, de képtelen vagyok olyan gyorsan elengedni, így messzire nem is ereszten, nem, még nem, de úgy hallgatom szavait, hogy hátán pihennek a kezeim. Nem ejtem le őket magam mellé, még akkor sem, mikor már mesélni kezd, csak a története után, mikor lehajtja a fejét. Nem tetszik nekem ez így, nem véletlen akarom, hogy rám pillantson amíg beszélek hozzá, látnia kell a szememben, hogy nem hazudok.
- Én is szeretlek - igen, ennek ez a tökéletes befejezése, hiszen végig erről volt szó, ezt akartuk leírni szavakkal, elmagyarázni, hogy számunkra mit is takar a szerelem. Muszáj volt megcsókolnom, kényszert éreztem rá, akartam a csókot, hiszen nem szoktunk csókolózni csak szex előtt és utána mondjuk, de csakis akkor, mikor eufórikus állapotban voltunk, most nem. Hosszan és bevallom szerelmesen csókolom, nem véletlen, szeretném ha érezné, akkor is, ha ezt számomra nehéz kimutatni. - Megoldjuk, ha nem akarsz kiszakadni, illetve, most azonnal nem is fogsz tudni, megpróbáljuk kicsiben. Na? Mondjuk pár nap, azt csak kibírjuk - nem tudom, hogy ez mit jelentene, megakarom próbálni vele, mivel nem együtt fogtunk bele a picibe, így nem tudtunk egymáshoz szokni. Mióta tudom, hogy a gyerek az enyém senki sem volt az életemben rajta kívül, csak ő, azóta hűséges vagyok, vagy mi a fasz, nem tudtam másra nézni, őt kerestem mindenkiben, és egy ideig ezt elnyomtam, de mióta a kicsi van, nem tudtam. Bassza meg.


szeretleek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Kedd Jan. 03, 2017 4:05 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Soha nem éreztem magam jobban, de rosszabbul sem. Ez a szerelem dolog nem az én reszortom, sosem akartam szerelembe esni, Evan pedig ezt a tervem fenekestül felforgatta, hogy baszná meg az áram. Elnyomtam hosszú, rengeteg éveken át, csak szexre használtam, mert addig is együtt lehettünk, mégsem volt feltűnő, hogy csupán csak mellette szeretnék lenni. Emellett imádtam az ágyban mindig is, de sosem mertem vele maradni, mert fájt volna, mivel tudom, hogy sokat jelentene, aztán rettenetes lett volna tőle elszakadni, majd hosszú hetekig újra nélkülözni. Most viszont itt van, elmondtuk a szívünket nyomó dolgainkat, és életünkben először szemtől szembe szerelmünket fejeztük ki szavakkal.
Csókunkat elmélyítettem, amennyire lehetett, és ez más volt, nagyon más, most nem a vágy, hanem a szerelem izzott köztünk, ami annyira abszurd volt tőlünk, mégis melengette a szívem. Mindig is imádtam puha ajkait, az íze most is megbabonáz teljesen, nagyon nehéz elszakadni tőlük, mert telhetetlenül sóvárogtam több csókért, ilyenért, mint ez, mert szeretve éreztem magam.
- Én veled akarok lenni, nem csak pár napot, hanem most már örökké - használtam erős időtartamot, de így éreztem, nyolcszáz év után végre tudhatom azt, amire titkon mindig is vágytam. - Meg kell oldanunk, nem bírnám így már nélküled - így is van, mivel eddig sikerült, de most tudom, hogy szerelmesek vagyunk, és így csak jobban az övé szeretnék lenni, mivel engem szeret, nem mást, én pedig őt, de nem tudok csak úgy kiszakadni mindenből, ha nem lenne a kicsi, eldobnék mindent, de Dwight miatt nehezebb minden, az ő érdekei a legfontosabbak, még akkor is, ha belepusztulok belül, de úgy kell lépnem, ahogy a fiamnak a legjobb. - Ha a picinek nem ez lenne a jó, és úgy döntenék, hogy ne éljünk együtt esetleg, ugye nem hagysz el? - nem tudom mit várok tőle, talán, ha elmennék, ugyanúgy együtt lehetnénk, vagy, ha felnő, akkor újra együtt, az a tizennyolc, húsz év eltörpülhet az évszázadok alatt, de nehezebb lenne így, az biztos.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Szer. Jan. 04, 2017 11:39 am



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Sosem hittem volna, hogy ide fogunk eljutni, egymás mellett fogjuk végezni, és nem csak az ágyban, hanem mindenhogyan. Szeretem, túl régóta, ahogy visszagondolok a jelekre ennek teljesen egyértelműnek kellene lennie, vagyis kellett volna, de elvakított az, hogy nem akartam hozzá ragaszkodni. Távol akartam tartani magam tőle, de már képtelen vagyok, csak magamnál akarom tartani, és közel tudni magamhoz, közelebb, mint valaha. Rossz ember vagyok, de én szeretném őt, mindennel együtt amit csak adhat, illetve én is megakarok adni neki mindent, amit csak tudok.
Annyira jó csókolni, még sosem tettük így, de én mégis élvezem, és azt is, hogy elhúzza, puhán mélyülök el benne én is, kicsit szorosabban húzva magamhoz. Közelsége megbabonáz, de most semmi vadság, vagy hevesség nincs bennem, nem akarom leteperni, felrakni a pultra, vagy esetleg az asztalra. Volt már rá példa, de most nem ezért teszem ezt, csak szeretni akarom, amennyire csak tudom, tőlem nem tudon mennyire telik ez ki, de megteszem.
- Oh, édesem... - simítom meg az arcát, kedvesen, igen, direkt becézem, azt akarom, hogy érezze tényleg fontos nekem. - Én is veled szeretnék lenni, de kelleni fog idő, hogy mindenki hozzászokjon a helyzethez - remélem, hogy tényleg megérti, szeretnék vele lenni, nem az a baj, hogy nem, egyszerűen, csak ott van a kicsi, és ő is, nen szoktak hozzám, ahogy én se hozzájuk, de megfogjuk tudni oldani, ebben biztos vagyok, minden csak idő kérdése, és türelemé. Kérdésére nagyot nyelek, nem tudok mit mondani, félek, hogy nem fog együtt menni nekünk, de én nagyon szeretném ha menne, nem akarom őt elengedni. - Nem. Nem hagylak el - nem lennék rá képes, sokat fenyegettem azzal, hogy lelépek, mindig az lett a vége, hogy együtt voltunk, újra és újra, majdnem egész éjszakán át. Szeretem, nem fogom most elhagyni, mikor erre rádöbbentem, és meg is próbálom elfogadni.


szeretleek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Szer. Jan. 04, 2017 12:38 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Meglepett, mikor becézett, én is megtettem vele ma már, de hallani érdekesebb volt, mint kimondani. Pokolian jól esett, és legszívesebben újra puha ajkait szeretném érezni sajátomon, meg persze azt az ölelést, amit az előbb adtunk egymásnak, de még beszélnünk kell. Amennyire hirtelen derültek ki az érzelmeink, olyan erős is volt, hiszen hosszú ideje tartjuk vissza, most pedig szerintem minden elő akar törni, minden, ami el volt nyomva eddig. De ezek csak szavak, őszinték, és tényleg ezt szeretnénk, de kivitelezni nehezebb lesz. Alkalmazkodnunk kell, és az baszott nehéz lesz.
- Tudom - bólintok egyetértően, mivel igaza van, ezt nem lehet csak úgy megszokni, nem tudjuk egymás napi rutinjait, nem tudjuk milyen együtt élni, nem nagyon ismerjük egymást, de csak ilyen téren. A testemet jobban ismeri, mint bárki valaha, és kezdem azt hinni, a lelkemet is látja már, próbálja érteni, megismerni, hiába rejtegettem. Most már nem fogom, ezért is mondtam el a szerelmem. - Meg tudjuk csinálni, nem kell sietnünk, pár napra hozok cuccot a picinek és nekem, és meglátjuk mi lesz - mosolyogtam rá biztatóan, hogy képesek leszünk erre, de hiába voltam rohadt pozitív, tarkította ezt a képet a lehetőség, miszerint ezt elbaszhatjuk, és ezt nem lehet helyrehozni csak úgy, mikor már mondjuk úgy az elején elbuktunk. Az viszont meglep, megnyugtat, hogy nem hagyna el, ha nem tudnánk meglenni úgy, mint egy rendes pár, mert manó a legfontosabb, ha neki az a jobb, ha külön vagyunk, akkor ezt kell tennünk. - Dwight érdekeit kell néznünk. De, ha külön is kell élnünk majd pár évig, ameddig fel nem nő, addig sem akarom megszakítani a kapcsolatunkat, vagy micsodánkat. Akkor sem adom másnak magam, rendben? - ennyit ígérhetek neki arra az esetre, ha nem menne ez hárman, nem akarom elveszteni őt, de a fiam boldogsága a legfontosabb, de remélem nem kerül sor az elválásra az egymásra találás után.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Szer. Jan. 04, 2017 1:35 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Legszívesebben megmondanám neki, hogy hagyja ezt az egészet, menjünk el hárman valahova, ahol senki sincs, csak mi. A kicsi, Ő és én is, senki más, de tudom, hogy ezt nem tehetem meg. Ő sem teheti meg, nem hagyhat hátra csapot-papot, hogy aztán kiderüljön, hogy nem vagyunk jók együtt hosszútávon, és akkor a gyereknek is ártok. Mármint nem tudom, ha nem menne nekünk együtt, én akkor is eltartanám őt, hiszen mégis csak a gyermekem anyja, és Dwight a fiam, akit megakarok tartani. Szemét vagyok emiatt? Hogy nem akarom, hogy visszamenjen ahhoz a baromhoz, Aaron nem nevelheti, vagyis inkább tarthatja el a fiamat, így megteszek mindent, hogy ennek ne kelljen bekövetkeznie.
- Rendben, hozz csak, majd csinálok nektek helyet, hogy otthonosabb legyen - kipakolok nekik, bárhonnan, nagy a ház, van egy pár szoba, így elférünk majd itt. Biztonságos a ház is, eddig semmi baj nem volt, ez egy jó környék nem mellesleg nem merne senki sem pont oda betörni, ahol én vagyok. Nem hagynám, hogy ártsanak neki, sem a kicsinek, előbb adnám oda magam bárkinek, mintsem nekik bántódásuk essen. Azt hiszem így is kellene viselkednem, egy apának ilyennek kell lennie, aki szereti a családját, én pedig szeretem őket, nem véletlen akarok küzdeni értük. - Én sem szeretném megszakítani a kapcsolatunkat, értékelem, hogy nem adnád oda magad senkinek, tényleg, el sem tudom mondani mennyire sokat jelent ez nekem. - mosolygok rá, és megint csak egy puha csókot nyomok ajkaira, annyira finom, olyan nehéz kihagyni most minden pillanatot, hogy megtegyem ezt, mivel tudom, hogy neki sincs ellenére. Csak akkor szakadok el tőle, mikor a gép hangját meghallom, miszerint kész van a kávéja, így elfordulok tőle egy kicsit, hogy kiszedhessem a bögrét onnan, majd lerakom a pultra.


szeretleek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Szer. Jan. 04, 2017 7:11 pm



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

Szívesen lennék vele, valójában, nincs olyan, amit szívesebben tennék, és végre meg is tehetem, pár nap erejéig ugyan, de együtt lehetünk. Sokat jelent, gondolom nem csak nekem, hanem neki is, ahogy majd a kicsinek is, hiszen tudja, hogy minden gyermeknek van egy apukája, és nem lehet csak anyukája, sosem tagadtam apját, csak azt mondtam, nem lehet vele, mert nincs idő. De most azt mondtam van, ő pedig annak ellenére, hogy kedveli Aaront, mivel vele nevelkedett, szeretné megismerni azt, aki tényleg az apukája.
- És szeretném, ha innentől teljes szülői joggal rendelkeznél, nem leszel kizárva manó életéből, ha mi ketten nem is együtt, de közösen nevelhetnénk, láthatási jog, meg minden egyéb... - kezdem sorolni az apai jogait. - Mindegy, a lényeg, hogy láthatod, amikor csak akarod - biztosítottam arról, hogy innentől kezdve az apja lesz, nem csak biológiailag, hanem rendesen, és ezt én szeretném. Ezért küzd velem már két éve, itt a lehetőség, csak bele kell egyeznie, de persze csak akkor kapja meg, ha Dwight megszereti, és boldogan van apukájával. Ha az ellenkezője, amit nem hiszek, vagy én nem jönnék ki vele, akkor viszont nem élhetünk együtt, mert a folyamatos vita nem tenne jót senkinek. - A tiéd leszek, igen. Ha néha veszekszünk is, a gyerek előtt úgy teszünk, mintha minden rendben lenne - bólogattam határozottan, nem tűrtem ellentmondást, ez is egy megoldás lehet. Viszont nem mondtam többet, újra puha ajkait ízlelgettem, szerelmesen, mintha életemben először érezném, és már régóta akartam volna. Benne is volt a dologban ez, de eddig nem teljesedhetett ki, viszont minden szép jelenetet el kell rontania valaminek, jelenleg ezt egy kávéfőzőnek.
- Remélem karamellás minimum, ha már ennyire zaklat - húzódtam el tőle nevetve, rejtve elárulva neki, melyik a kedvenc kávém, amit nem nagyon tudhat, csak, ha megfigyelte minden szavamat, mert egy reggelt sem töltöttünk együtt sosem.


szeretleek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Csüt. Jan. 05, 2017 10:03 am



Cali & Evan
someone could be that important, that without them, you feel like nothing

El sem hiszem, hogy tényleg itt tartunk, hogy együtt akarjuk nevelni a picit, nem ő éd Aaron, hanem mi ketten, aminek én nagyon örülök. Annak is, hogy pár napot csak mi hárman leszünk, meglep, hogy mennyire fel is pezsdít a gondolat, hogy nem leszek egyedül, a házban is csak mi leszünk, és a legnagyobb baj, csak az lehet, hogy nem tudjuk együtt nevelni a picit. Ez a legrisstabb gondolat is, nem csak a legnagyobb baj, de ez már részletkérdés. Szavai meglepnek, nem gondoltam volna, hogy akkor is akarja, hogy neveljem, ha nincs ő mellettem. Istenekre mondom, hogy ennél jobb nehezebben lehetne ez a nap.
- Köszönöm! - csak ennyit tudok mondani, nekem nagyon sokat jelent, hogy ő ezt megengedi nekem, hiszen fontos volt a gyerek mindig is, nem véletlen szenvedek majd két éve azért, hogy végre megkaphassam, és akkor is szeretném, ha Calit nem kapom mellé. Eddig bevallom azt gondoltam, hogy csak akkor lehet ez, ha mindkettejük az enyém lesz, erre már erről szó sincs, ahogy a karjaimban feküdt a kicsi rádöbbentem arra, hogy ha ők nem is együtt járnak, nekem akkor is szükségem van a családomra, amit igaz, hogy mindketten jelentenek, de külön is az.
- Nem csak úgy teszünk, rendben is hozzuk - sok vitánk lesz, ebben biztos vagyok, mindig az van, de meg tudjuk oldani, eddig is megtudtuk. Lehet máshogy kell, de megoldjuk, és én ezzel a meggyőződéssel csókolom is őt, hosszan, szerelmesen, annyira finom, higy nehezen tudok betelni vele, ha egész nap ezt csinálhatnám, az sem lenne elég.
- Az, csak azt vagyok képes meginni - vigyorgok rá, nem szeretem a kávét, de reggelente kell, utálom az ízét, a karamellásnak viszont karamella íze van, sokat kipróbáltam már, de egyik sem volt elég finom, vagy erős ízű, hogy a rendes kávéízt elnyomja. Viszont megjegyzem, hogy ezt szereti, amikir átnyújtom neki a bögrét. Hasznos infó lesz ez majd később is.


szeretleek  szívecskee   || anything you want
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Family reunion Pént. Jan. 13, 2017 3:56 pm



Evan & Cali
it took me a long time to find him, and even then it took me a
long time to even know that i wanted him

Mondanám, hogy semmiség az, hogy megadom neki a szülői jogát, mármint persze, mindenki érdemel olyat, de mi nem vagyunk olyan hétköznapiak. Az is csoda, hogy most van egy kisfiunk, aki a kanapén alszik békésen. Nehéz most két év után nekem, hogy odaadjam neki a kicsit, hiszen nem tudtam eddig felmérni mennyire jó apa. De most nem egyedül kell belevágnia, itt vagyok mellette én is. Nem lesz egyedül ebben, elmondok neki mindent, és nem mellesleg nem fogom elhagyni. Ha baj is lesz, megoldjuk közösen, mint eddig soha, de meg fogjuk oldani. Máshogy nem fog ez az együttélés dolog működni.
- Mindent megteszünk érte - én legalábbis bármit, hogy most szerelmemmel és a közös gyermekünkkel minden működjön, ha baj is van, kijavítjuk a hibát, nem eldobjuk. Elvégre, szokták mondani, ha a házban elromlik a csap, nem elköltözünk, hanem megjavíttatjuk a csapot.
- Én bármit, de a karamellásat nagyon szeretem, csak Aaron sosem volt hajlandó szerezni nekem - árultam el az egyik hibát Aaron-ban, mégpedig az, hogy nem vette nagyon figyelembe, hogy melyik a kedvencem, hanem csak hozta a sajátját. Persze megpróbált a kedvembe járni, miután puffogva odaböktem neki mekkora egy pöcs, hogy össze akar velem házasodni, és még a kedvenc kávémat sem képes beszerezni. - Persze én magam is meg tudtam volna venni, de mindig manóval vásároltam, és valahogy mindig kiment a fejemből - mondom még pluszba, miközben átveszem tőle a bögrét, és elmotyogok neki egy köszönömöt. Amikor a kicsivel vagyok, nem én vagyok a legfontosabb, hanem ő, most viszont én és az apja vagyunk a fontosak, de ez is csak a pici miatt. Szóval, tényleg mindkettőnknek ő a legfontosabb.
Jóízűen belekortyolok a kávéba óvatosan, nehogy megégessen, arcomra pedig kiül az elégedettség a finom ízek miatt. Olyan lágy és finom a karamella, egyáltalán nem illik Evan-hez.
- Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogod szeretni a karamellás kávét - kuncogtam halkan a bögrébe, mielőtt még egy kortyot vettem volna belőle.


cejetjek  szívecskee  || promise
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
it's my own design





Tárgy: Re: Family reunion

Vissza az elejére Go down

Family reunion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-