wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Norah S. Dalton Hétf. Jan. 02, 2017 1:32 am

Norah Seraphina Dalton
If this is to end in fire then we should all burn together

Norah
29
mortal
Rendkívülien képes vagyok az életemet napról napra egyre jobban tönkretenni.
Lauren German
elvált
Hetero

2016. szeptember 24.
Ha úgy érzed, hogy rossz napod van, akkor gondolj arra, hogy...
Áh, francokat. Ennél rosszabb nem lehet.

Megviselten trappolok ki a főnök irodájából. Idegesnek, dühösnek kéne lennem, vagy legalább valamiféle érzelemnek kéne az arcomon látszódnia. De érzelmeknek nyoma sincs. Beletörődtem. Nem tudok ellene mit tenni. Ráadásul szétszakad a fejem. Homlokomat összeráncolva, kissé hunyorogva sétálok végig az agyonvilágított folyosón. Hideg, fehér fény sugárzik a lámpákból. Ráadásul a falak is fehérek. Mindig is irritált, legalább megszabadulok ettől.
Sóhajtva lépek oda az asztalomhoz.
A volt asztalomhoz.
Egy előre odakészített dobozba belepakolom a személyes dolgaimat, fényképeket, papírokat, tollakat és egyéb kacatokat. Azért talán kicsit hiányozni fog a hely. Meg az emberek. Meg az asztalom.
A kollégáimnak... volt kollégáimnak... sorra biccentve hagyom el az épületet. Egy pillanatra megállok a fotocellás ajtó előtt. Már nyitva van, de hátranézek bal vállam fölött. Gondterhelt sóhaj kíséretében fordulok előre és lépem át a küszöböt. Amint kiérek, arcon csap a hűvös szél, vagy inkább az új élet szele.


2016. szeptember 25.

A csengő éles hangjára riadok fel. A kanapén.
Mit keresek a kanapén?
Végignézek magamon gyorsan, már amennyire erre képes vagyok résnyire nyitott szemeimmel. A tegnapi ruháim vannak rajtam. A fejem szétrobban. Lassan, komótosan felülök. Forog velem a világ. Ismét csengetnek.
- Mindjárt megyek!
Ki a fene keres kora reggel? Kitapogatom az asztalon az órámat. Egy darabig nézem a kijelzőt, mert elég nehezen hiszem el, amit látok. Délután kettő. Hirtelen kipattannak a szemeim. A világ még mindig forog ugyan, de megpróbálok felállni. Nehezen, de sikerül. Felveszem az órámat. Kicsit rendezem a ruhámat.
Megint csengetnek.
- Megyek már!
Az asztalon egy üres és egy félig üres boros üveg hever, köztük egy üres pohár. Borospohár. Érthető magyarázat a fejfájásra. Sokra nem emlékszem a tegnap estéből, de azt hiszem, ez is érthető már. Megdörzsölöm az arcom, de nem volt igazán bölcs ötlet. Megszédülök, muszáj megkapaszkodnom a kanapéban. Amint nagyjából visszanyerem az egyensúlyomat elindulok az előszoba felé. Még mielőtt ajtót nyitnék, gyorsan a fogas melletti tükörbe pillantok. Csapzott vagyok. A sminkem szétfolyt, úgy nézek ki, mint egy panda. Beletúrok a hajamba, igyekszem ujjaimmal kicsit kifésülni, kicsit letörlöm a szemfestéket, csak ezután nézek ki az ablakon. Félrehúzom a függönyt. A volt férjem áll ott. Teljesen elfelejtettem, hogy ma hozza haza a gyereket. Épphogy résnyire nyitom az ajtót, Andrew belöki az ajtót, amitől én megtántorodok.
- Mami! – rohan be örömében kiáltva a kislányunk, Anabelle. Szorosan átöleli a derekam. Finoman átölelem, nyomok egy puszit a fejére. Felegyenesedve megpillantom Andrew cseppet sem barátságos arcát.
- Kicsim, menj a szobádba játszani, én is mindjárt megyek – mondom Anabelle-nek, aki azonnal szótfogad.
- Már megint ittál? – kérdezi agresszívan Andrew, karomat szorosan megragadva. Halkan, de indulatosan vágja hozzá a kérdést, hogy Anabelle még véletlen se hallja.
- Hagyj már békén, semmi közöd hozzá – próbálok elhúzódni, kiszabadítani a karom, de minden próbálkozás sikertelen.
- Rád sem ismerek – csóválja fejét. Látványosan végignéz rajtam leplezetlen undorral az arcán. Valószínűleg az erős alkoholszag miatt, a hajam miatt, a gyűrött ruháim miatt, a szétfolyt maszkara miatt, a párnanyomos arcom miatt. Nem válaszolok, rég nem vagyunk már olyan viszonyban, hogy az ő szavai meghassanak. Kifejezéstelen arccal állok előtte, mire ő a mellkasomhoz nyom egy jókora kupa papírt.
- Ezeket írd alá – ezzel sarkon fordul és becsukja – pontosabban bevágja – maga mögött az ajtót. Tényleg dühös lehet, ha Anabelle-től sem köszönt el.
Megfordulok, háttal az ajtónak támaszkodom. Szemügyre veszem a papírokat. A válási papírok... Legszívesebben bevágnám őket a sarokba, és nem foglalkoznék velük. Ehelyett leülök a nappaliba, arra a kanapéra, ahol nemrég még horpasztottam. Egyesével nyálazom át a papírokat. Vagyonmegosztás. Gyerekfelügyelet. Nem pont így képzelte el anno egyikünk sem. A fiókban egy toll után kutatok. Már a harmadikkal próbálkozom, de egyik sem fog. Mintha a sors a válás ellen lenne. Végül csak a kezem ügyébe akad egy, amivel sikerül odafirkantanom a nevem. A szokásos gyöngybetűk helyett határozatlan, szabálytalan vonalak sorakoznak egymás mögé. Lerakom a tollat. Hirtelen, mintha nyomás nehezedne a mellkasomra. Nehezebben kapok levegőt. Melegem is lett. Tekintetem fátyolos, homályos. Pár pillanattal később könnycseppek áradata folyik végig arcomon, egészen az állam vonaláig. Kezeimbe temetkezve zokogásban török ki. Nem akarom, hogy Anabelle így lásson, de már olyan régóta tartom magam előtte. Most eltörött a mécses.


2016. október 3.

Az első nap az új helyen.
Választhattam, hogy áthelyezés vagy felfüggesztés. Ragaszkodom a jelvényemhez, ezért az áthelyezés mellett döntöttem. A házasságom úgysem ezen múlt, a főnökség pedig úgy gondolta, a környezetváltozás jó hatással lehet rám. Hogy is mondták? „Az új környezet talán segíthet visszatalálni a régi önmagamhoz, visszaállítani a belső egyensúlyomat.” Hagyjanak már a hülyeségeikkel. Szerintem még ők sem hitték el ezt a szöveget, de mégis barátságosabb így elbúcsúzni valakitől, mintsem úgy, hogy „végre megszabadulunk az alkesz nyomozótól”.
Rengeteg az idegen arc, akik úgy néznek rám, mintha ufót látnának. Még sosem jött ide új ember? Kétlem.
Dobozban cipelem a személyes dolgaimat az új asztalomhoz. Egyelőre csak lerakom, nem pakolok ki. Lesz rá időm később, egyelőre kapok valami felvilágosítást meg egy új partnert. Repesek az örömtől, hogy társként együtt kel dolgoznom valakivel. Úgyis olyan csapatjátékos vagyok, meg szociális, emberbarát.
Nem érzem magaménak ezt a helyet. Mintha rám akarnának erőltetni egy szerepet egy olyan filmben, ami amúgy is bukásra van ítélve, senki nem nézné meg, veszteséges lenne. Sóhajtva ülök le a székre, ami meglepően kényelmes. Nem az a rozoga fa tákolmány, ami a régi helyen volt. Ez még forgós is! Micsoda luxus.
Ujjaimmal unottan dobolok az asztalon, tervezgetem, mit hova fogok rakni, miközben szemem sarkából megpillantok egy felém közeledő öltönyös alakot. Sarkában egy hozzá hasonlóan felöltözött szintén idegen alak. Nyilván a főnök meg az új társ, aki látszólag legalább annyira fel van dobva, mint én. Bunkóság lenne tovább ücsörögni, így hát felállok. Vészesen közelednek. Már csak pár asztalnyira vannak. Magamra öltöm legkedvesebb arcomat és mosolyogva várom őket.
Vágjunk hát bele!

L. || 20 || 5-6 év || Moira
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Norah S. Dalton Hétf. Jan. 02, 2017 10:03 am

Elfogadva!
do not enter this game if you're under 18

Nem én vagyok az anyaság mintapéldája, de ha már van egy kislányod, akkor nem kéne olyan sokat alkoholizálni. Biztos vagyok benne, hogy találsz kiutat, és helyre jössz. Vagy még többet iszol, fogalmam sincs.
Vissza az elejére Go down

Norah S. Dalton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-