HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Lyanna Farris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lyanna Farris   Kedd Dec. 27, 2016 4:59 pm
Reidar Larsson
én magam vagyok a Valhalla

Reidar Larsson
10000 felett
God
Aphrodité Istennő leánya vagyok, egyik a sok közül. Az én képességem nem feltétlenül figyelemre, vagy csodálatra méltó. Én csupán irányítani tudom az embereket. A férfiakat és a leszbikusokat is, a kisugárzásommal. Egyszerűen befolyásolom őket, és azt tesznek, amit csak akarok.
Travis Fimmel
Házas
Heteroszexuális

Evan;



Azt mondják – legalább is az, aki ismer – hogy mániásan férfifaló vagyok. Pedig ez nem igaz. Szeretem a szerelmet, a szexet, az érintést, azt, ami egy férfivel együtt jár, de magát a hímnemet sosem szerettem. Mindig el akartak nyomni minket, nőket, csak mert féltek tőlünk, s félnek a mai napig is. Annyi mindent kaptunk, amit ők nem. A szülés lehetőségét, a menstruációt – persze a helyükben én sem bíznék olyasvalakiben, aki négy napig vérzik, és nem hal meg. Egyszóval, azért félnek tőlünk, mert erősebbek vagyunk. Aphrodité lányaként jól ismerem az ellenkező nemet. Sőt, fiatal koromban azt hittem, annyira jól ismerem, hogy sosem fogok belebolondulni egy közülük valóba sem. Tévedtem – kétszer is, de az egy másik történet.
Evan Kibaszott Weston volt az első, aki miatt fuccsra ment az egész életem, és az eszmény, amit követtem. Persze akkor még nem tudtam, hogy hozzám hasonlóan ő is egy Isten félvér gyermeke. Hádészé. Ő igazából a bulis nagybácsim, azt hiszem.
„A padon ücsörgök az utcán. Figyelem az előttem játszadozó gyermekeket, arcomon bánatos félmosoly ül. Az apám kórházban van. Agyvérzés. Megállás nélkül pörög ez a szó a csinos kis fejecskémben. Nem tudom elfelejteni az arcát, azt a kecses mégis olyan hátborzongató mozdulatot, ahogyan elesett a konyhában, miközben a tejet öntötte a reggeli müzlimhez. Pillantásom a gyerekekről egy fiúra vándorol, aki hátat a szemközti házfalnak veti. Találkozik a tekintetünk, s egyből elveszek mogyoróbarna szemeiben. Beharapom az ajkamat, ahogy végigmérem. Rossz szokás, de aki tetszik, azt magamnak akarom, mindenestül. Csak a testét. A lelkük nem érdekel, majd elszámol vele Hádész…
A szoba forró, ahogy a két test összesimul, majd elválik. A mellkasom hullámzik, és érzem a rajta legördülő izzadtságot. Evan szemébe nézek, és tudom, hogy vele akarom leélni az életemet. Szeretem őt. Mindennel együtt, ami ő. Az anyajegyeit, a szőrszálakat a karján, és a hülye kérdéseit is. Őt.
- Szeretlek – suttogom, és érzem, ahogy egyszersmind elgyengülök. Ahogy a lelkem szinte kilép a testemből, és bemászik az övébe. Elmosolyodik, s lassabb tempóra vált. Nem szól, de számomra ez is egy válasz.
Reszketve ülök le az ágyamra. Két karommal átkarolom a térdemet, és nagyokat sóhajtok. Olyat láttam, ami megrendített. Ami lassan felőröl. Egy halott ember, életre kelt. Azt hittem ez csupán a mesékben létezik. Nem tudtam ott maradni, nem maradhattam, egyszerűen nem voltam rá képes. Nem lehetek vele, ő egy szörnyeteg. Hallom, ahogyan nyílik a szobám ajtaja, riadt tekintetem találkozik apáméval, aki sokkal inkább tűnik bűnbánóan bánatosnak, mint ijedtnek.
- Tudod jól, mi vagy Lyl.
- De… de… én nem támasztok fel halottakat – fakadok ki. Tudom, hogy mire gondol. Tudom, hogy arra céloz, nem én vagyok az egyetlen Isteni gyermek, de nekem ez túl sok…”


Calanthe
Jó. Tudom, mit gondoltok. Ugyan azt, amit én. Mekkora egy hisztis picsa voltam már - de fiatal voltam, és nagyon kellett a pénz nem tudtam hova tenni az ilyen dolgokat. Aztán pár évre rá elkezdtem a gimit. Újra. Ott ismerkedtem meg a féltestvéremmel, akinek az óta sem tudom kimondani a nevét, ezért csupán Calinak nevezem.
„Az osztályterem rideg magányában ültem. Körülöttem üres padok hevertek, firka nélküli tábla. Olyan régen jártam már iskolába, hogy el is felejtettem mit illik itt, és mit nem. Riadt vagyok, akár egy őzike, pedig nem szokásom a félelem vagy az izgulás. Azon az estén féltem utoljára, mikor láttam, ahogy Evan a képességét használja. Mára már rájöttem, hogy hiba volt ezért elhagynom őt, de azt is felfogtam, hogy már lecsúsztam róla. Nem állíthatok be hozzá, hogy közöljem; ne haragudj bazdmeg, de még mindig szeretlek. Egy vörös hajtincs csillan meg a fényben, hosszú, nem olyan, mint az enyém, ami most egészen rövidre van nyíratva. Ismerek egy remek fodrászt, legalább kétszázötven éve ő vágja a hajamat. Apolló egyik lánya.
- Szia – köszön, én pedig egy hamis mosolyt varázsolok az arcomra, rég nem hiszek már az emberi, vagy legalábbis félemberi kapcsolatokban.
- Szia – mondom, s hirtelenjében arcon csap a felismerés – feltehetnék egy hülye kérdést?
- Persze…
- Ha azt mondom, Aphrodité… te azt mondod…?
- Anya.”



Alvin



Rég nem találkoztam már a húgommal. Igaz az elmúlt tíz évemet nem éppen szabadlábon töltöttem. Nem, nem börtönben voltam, annyira én sem viszem túlzásba. A londoni elmegyógyintézetben töltettem egy egész kerek évtizedet, de legalább megismertem életem igazi szerelmét; Alvint.
„A folyosó rideg, egy lélek sem jár itt. Rávettem az őrt, hogy engedjen el egy könnyed kis sétára. Nem mondhatják, hogy egy nimfomániás nem sétálgathat kénye kedvére. Egy szál köntös van rajtam, csak az takarja hónapok óta érintetlen testemet. Egy cella előtt sétálok el, ujjaim végighúzom a rácson.
- Mit akarsz? – hallom a számomra ismeretlen, sosem halott hangot. Megállok, és szembe fordulok a „támadómmal”. Egy kékeszöld szempár néz vissza rám, mellé vörös haj társul. A hátát a falnak vetve, lábait szétdobva ül a cella padlóján, kezében egy pisztolyt szorongat.
- Hát azt meg honnan szerezted? – kérdezem kíváncsian, és észrevétlenül meglazítom a köntösömet. Érzem, ahogy a pillantása nyomán végigszalad a hátamon a hideg, és megdermed a mellem.
- Töltetlen – mondja – puff – a fejének támasztja a csövet és meghúzza a ravaszt. Behunyom a szemem, de nem történik semmi. Sem hang, sem fájdalmas halálsikoly, csak nevet. Hangosan. Valahogy tetszik a szemében bujkáló őrültség. Feláll, s leejti a pisztolyt. Lassan sétál oda a rácshoz, s ujjai végigsimítanak az enyéimen. Nem félek tőle, pedig ő biztos azt várta, hogy majd űzött vadként ugrok a falhoz.
- Te nem félsz – suttogja, s minden szava nyomán egyre nedvesebb leszek – ez tetszik – hangja egyre halkabb. Kezét vállig kidugja a rácson, s ujjai végigszántják a testemet.

Joker || 19||4 év || nincsenek
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lyanna Farris   Hétf. Jan. 02, 2017 11:15 pm
Sajnáljuk, elutasítva!
do not enter this game if you're under 18

Sajnálom, de a lapodat admini, valamint a keresőiddel való megbeszélés után, úgy értékeltük, hogy nem tudjuk elfogadni. Tartalmas lapot olvashattunk tőled, szépen pontokba szedted az életed, de valamiért úgy éreztük, a másik jelölt kezébe adjuk  a karaktert.
Te pedig kérlek ne csüggedj, szeretettel várunk vissza egy másik karakter bőrében!:33  
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Törölt karakterek-
^
ˇ