HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Aiden & Moira

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Aiden & Moira   Vas. Dec. 11, 2016 12:21 am
Brooklyn Bridge
God

avatar
Mesterségem címere :
• head of the united states secret service
⌲ Tartózkodási hely :
• washington d.c.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Moira   Vas. Dec. 11, 2016 12:30 am


Aiden & Moira

Cipőm kopogása csupán halk nesz az autók zajához képest, még így az éjszaka közepén is. Nem is célom felhívni magamra a figyelmet.
A híd közepén ácsorgó nőt figyelem. Ő a vizet kémleli. Egy tudatlan számára teljesen átlagos kép. De nem az.
Idegesen markolássza a korlátot, ami a zuhanástól védi. Pont attól, amire készül. Körülnéz, nem lát a közvetlen közelében senkit. Elég messze vagyok tőle, hogy engem se lásson. Ismét a folyót nézi. A leendő sírhelyét. Lábujjhegyre emelkedik, kihajol a korláton. Aztán meggondolja magát. Visszalép és hátat fordít a víznek. Ő még nem tudja, de a sorsa meg van írva. A sorson nem lehet változtatni. Évezredek óta, mióta világ a világ nem történt meg. Istenek kérleltek, hogy másítsam meg a döntésemet, hogy Klóthó szőjje tovább az élet fonalát, hogy Atroposz, az elkerülhetetlen, legyen könyörületes. De ami el van döntve, azt nem lehet megváltoztatni.
A nő esetében csak szenvedést hoznék rá, ha több időt adnék neki.
Elveszítette a férjét. Elveszítette a lányait.
Otthon nélkül maradt.
Adósságokba keverte magát.
Évek óta depresszióval küzd.
Többször próbált öngyilkos lenni, de akkor még nem járt le az ideje. Kapott esélyt. Most már én is belátom, hogy a halál számára könnyebbség lenne. Nem szenvedne tovább.
Ismét a korlát felé fordul. Félrebiccentett fejjel nézem.
Megkapaszkodik.
Az égre néz, mintha fohászkodna, bár teljesen feleslegesen. Ő is eldöntötte, mit akar, én is eldöntöttem, mi lesz. Már csak meg kell történnie. Fejét előre fordítja, pár pillanatig a fodros vízfelszínt kémleli, aztán kis nehézség árán ugyan, de átmászik a korláton. A pilléren egyensúlyozva halad a híd széle felé, hogy véget vessen az életének. Egy – az alatta futó sávban - dudáló autótól megijed, hirtelen megcsúszik az egyik lába, de időben visszanyeri az egyensúlyát ahhoz, hogy ne a betonon kössön ki. Végül lassan ugyan, de elér a pillér végére, a híd széléhez.
A szél is felerősödik, mintha csak segíteni akarná az ugrásban.
Csupán pillanatok kérdése az egész.
Még egyszer az égre néz.
Idáig hallom a sírását, de így lesz a legjobb neki.
Ezt ő is tudja.  

lesz ez még jobb is • szószám •
God

avatar
Mesterségem címere :
• head of the united states secret service
⌲ Tartózkodási hely :
• washington d.c.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Lakheszisz & Raphael   Csüt. Dec. 15, 2016 2:19 pm

Fate & The Fearless


Emberek. Atyám különleges teremtményei, akik véleményem szerint sok mindenben felülmúlnak minket, angyalokat. Persze, messze állnak a tökéletestől, de éppen ebben rejlik a szépségük. Nekik is szükségük van támogatásra, vezetgetésre, egy irányító vagy éppen segítő kézre, mely a helyes ösvényen tartja, s terelgeti őket. Arkangyalként sok mindennek lehettem a szemtanúja. Mint egy időtlen lény, ki még a Teremtés előtt született, láthattam, ahogyan a világ felragyog jelenlegi pompájában és elfoglalja helyét Apa munkájának ékköveként az Univerzum végtelenségében. Láthattam, ahogyan végtelen területeket borít be a zöld fű, fák magaslanak a kéklő égbolt felé csak azért, hogy a messzi szárazföldek birodalmát mélykék óceánok váltsák fel. Aztán megjelentek Ők a Földön. Azóta persze mindenki ismeri már Ádám és Éva történetét, s azt, ahogyan a Kígyó csábításába estek. De még a bűn megjelenése sem változtatott azon a tényen, hogy az Úr alkotását ők varázsolták lényükkel tökéletessé és azóta is mintegy koronaként szolgálnak a Teremtésben... a tökéletes, lezáró fázisként. De az ő születésükön túl is rengeteg dolgot tapasztalhattam. Közöttük élhettem. Elvegyülhettem, megtapasztalhattam halandó mindennapjaikat, megtanulhattam a bőrükbe bújni, megismerve az érzelmi világukat. Az évezredek sokasága alatt egyszerre voltam katona, óvó őr, és tanító. S hogy ez ellenemre volt-e egy pillanatig is? Cseppet sem. Ugyan némely aspektusokban kitűnök testvéreim közül, Atyám akaratának érvényesítését sosem éreztem tehernek a vállaimon, s mint gyógyító, máig őszinte gondoskodással és szeretettel viseltetek minden teremtménye felé, még akkor is, ha épp önnön fivéreimtől is kapok emiatt furcsálló pillantásokat. Elvégre, mi arkangyalok elméletben a Mennyek legfélelmetesebb és legpusztítóbb fegyverei volnánk, s mint ilyen, az efféle emberi vonások nem gyakoriak a sorainkban. Ám mint említettem, én némileg kilógok a sorból. Nem vetem meg az embert, és nem tekintem gyengeségnek az érzelmeket sem. Mind tesszük a dolgunkat, még ha mind a magunk módján is. Példának okául én most is halandó képében jelenek meg a világukban, személyiségemtől némileg elütő, hosszú, fekete kabátomat éppen a szél ostromolja kedvére, amint megjelenek a hídon az elkeseredett ember mögött, valamivel távolabb tőle. Kiterjesztem angyali aurámat őrá, erőmmel elűzöm fejéből a kínzó, fájdalmas gondolatokat és emlékeket. Sírástól remegő teste lassan megnyugszik. A gyógyítás minden módjával rendelkezem, az egyik ilyen az elme lecsillapítása. De van hátulütője. Látom életének darabkáit, amint gondolatait kitisztítom és megnyugtatom. A képeket, a veszteségeinek szilánkjait, mely könnyeket csal a szemembe.
- Még hosszú idő áll előtted itt. -
A fülébe suttogom szavaimat, miközben álmot szórok szemeire. Tudata lassan adja meg magát a hatalmamnak, karjaim magabiztosan, de mégis gyengéden ölelik át, hogy megtartsák elaléló testét. Óvatosan törlöm le arcáról a könnyeit, és törlöm a mozdulattal az emléket is a fejéből arról, hogy mit akart tenni. Emlékezni fog szavaimra, azt hiszi majd, hogy álom volt, ahogy az érintés is, mely magához ölelte.
Órákkal később a lakásán tér majd magához, az ágyában, biztonságban. Értetlenül, de enyhült fájdalommal. Én pedig miután biztonságba helyeztem (angyali adottságaimmal ez csupán alig percek kérdése), visszatérek a hídra, a helyszínre, ahol megváltoztattam sorsának fonalát Atyám utasítására. Mosollyal az arcomon nézek fel a csillagokra, melyek alatt béke honol. De játékos, már-már pimasz mosolyom nem nekik szólnak, hanem a nőnek a távolban. Őrá várok türelemmel, hogy felfedje magát. Őrá, kinek tervét/elképzelését keresztbe húztam.

   
Ne haragudj, elég gyengus lett, remélem, azért tudsz vele kezdeni valamit.  zacsii  Angyal  • 512 •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Moira   Pént. Dec. 16, 2016 11:22 pm


Aiden & Moira

Kimérten, teljes nyugalommal figyelem a nőt, miközben kapaszkodik a híd egyik pillérébe. Fejét hol lehajtja, hol az égre emeli. Mintha még nem döntötte volna el, mit akarna. Ő lehet, nem döntött még, de nővéreimmel már meghoztuk a döntésünket. Klóthó munkája befejeződött, erről Atroposz saját kezűleg gondoskodik. Csupán idő kérdése és bekövetkezik az elkerülhetetlen.
Mélyet szippantok a koszos, szmogos new york-i levegőből.
Egyszer ez is hozzá fog járulni az emberek vesztéhez.
Akkor pedig nem csak ennek az egynek a sorsa lesz végleg megpecsételve, hanem mindegyiküknek. De ez még elkerülhető.
Nem úgy, mint a nő esetében.
A szél kissé felerősödik. Nem véletlen.
Egy férfi alakja jelenik meg a nő mögött.
Oldaldabiccentett fejjel pillantok rá.
Hmm...
Halvány mosoly húzódik ajkaimra. Milyen szép próbálkozás. Csak sajnos teljesen hasztalan. Most még talán segíthet rajta, de ha az élet fonalát nővérem elvágja, azt már nem lehet összecsomózni. Azt kívánom, bárcsak korábban felfigyelt volna erre a nőre. Bárcsak időben sietett volna a segítségére, mikor még nem dőlt el a sorsa, de úgy tűnik, a természetfeletti lények is tudnak hibázni.
Elgondolkodva nézem az eseményt. A sírás lassan alább hagy, végül teljesen elhalkul. Az elernyedt testet tartó férfi alak hamarosan eltűnik. Nyilvánvalóan a lakására vitte. Ebben egészen biztos vagyok.
De hiába segített most rajta.
Az éjszaka folyamán még bármi történhet.
Betörhetnek hozzá, ami eldurvulhat. Esetleg ébredés után egy rövid sétához támadhat kedve, amikor baleset érheti. Bármi megtörténhet. A sors útjai kifürkészhetetlen, de ami eldöntetett, az már megmásíthatatlan.
Néhány perc múlva megjelenik a magát megmentőnek képzelő alak. Mosolyogva nézi az eget. Látom rajta, szinte biztos benne, hogy a nő biztonságban lesz most már. Akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim.
Hát soha nem tanul senki?
Lassan lépek oda mellé. Tekintetemet én is az égre emelem, majd a víz felszínét kémlelem. A széltől fodros, ide-oda hullámzik.
- Miért? – teszem fel a rövid egyszavas kérdésemet. Hangom halk, kimért. Ezzel a tettével csak a nőnek ártott. Nem azért döntöttünk így a sorsáról, mert rosszat akartunk neki. Ez lett volna számára a segítség. Volt idő... rengeteg idő, amíg segíthettek volna rajta. Mégsem tette senki. A mi feladatunk nem az, hogy ápolgassuk az emberek lelkét. Mi döntünk a sorsokról. Más nem végezte el a feladatát, mi viszont igen. Ez pedig valószínűleg egyeseknek nem tetszik. Azt gondolhatják, hogy el akartunk venni egy emberi életet. De nem. Csak meg akartuk szabadítani a szenvedéstől. És meg is fogjuk. Záros határidőn belül.   

lrövidke lett, bocsánat  Angyal  • szószám •
God

avatar
Mesterségem címere :
• head of the united states secret service
⌲ Tartózkodási hely :
• washington d.c.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden & Moira   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ