HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Frankie & Thalassa & an interview

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Frankie & Thalassa & an interview   Szomb. Dec. 10, 2016 10:37 pm

Frankie & Thalassa


Jó pár hete már annak, hogy úgy-ahogy, de helyrehoztam a dolgokat a férjemmel és visszaköltöztem közös szerelmi fészkünkbe, a lakásba, amely annyi édesen keserű emléket elevenített fel mindkettőnkben. Nem akartam ismét olyan baklövéseket elkövetni, mint a múltban oly' sokszor, ennek értelmében pedig teljes odaadással voltam Oceanos felé, emellett messzire elkerültem a szeretőimet. Tényleg csak a férjemre vágytam, így ezek a lépések - mindannak ellenére, hogy túlságosan hozzászoktam már a kicsapongó életmódhoz -, már-már nevetségesen könnyen mentek. Azonban a legjelentősebb férfit, akit mindeddig sikeresen távol tartottam magamtól, nem kerülhettem a végsőkig, több ok miatt sem. Egyrészt, ő volt a főnököm, s habár az utóbbi időben inkább otthonról dolgoztam - hiszen megtehettem, akkor pedig miért ne használtam volna ki? -, most már igazán szükséges volt bemennem a céghez. Őszintén szólva; nem igazán fülött hozzá a fogam. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy a közelsége különös érzelmeket szított volna fel bennem, inkább az aggasztott, hogy tudtam; ő sokkal többet érez irántam, mint egy egyszerű, hétköznapi szerető iránt. Múltkor már világosan értésére adtam, hogy nem szeretnék tőle többet, mint ami addig volt közöttünk, s annak is véget vetek, hiszen csak a férjemet szeretem... De tudtam, hogy ő nem az a férfi, akit ilyenekkel el lehet tántorítani attól, amire ő igazán vágyik. És a lelkem mélyén sejtettem; rám most tényleg, úgy igazán vágyik. Másrészről pedig jelen pillanatban nem csak a felhalmozódott papírok miatt kellett betolnom a csinos fenekemet a hatalmas, luxus épületbe, melyeket csak és kizárólag a drága nagyfőnök kezébe adhattam át, mint az egyik legmegbízhatóbb üzlettársa. A napok óta rebesgetett, igencsak fontosnak titulált interjú egyik elszenvedőjének engem szemeltek ki, így a főnökömmel és annak titkárnőjével együtt hamarosan egy-két, kellemesnek aligha mondható órát kellett eltöltenem néhány újságíró kérdéseinek kereszttüzében. A cégünkkel kapcsolatos újságcikkek nem voltak ritkák, azonban a városban most még annál is inkább kíváncsiak voltak ránk; hiszen a legújabb befektetés csillagászati összegeket hozott nem csak nekünk, hanem az irányításunk alá tartozó szervezeteknek is. Így hát nem is csodálkoztam azon, hogy a liftből kilépve azonnal az őrülten össze-vissza rohangáló munkatársaim és beosztottjaim kerültek a szemem elé. Ki-ki kezében egy halom papírt szorongatott, mintha akkora kincsek lennének, páran futtában váltottak egymással néhány szót, mielőtt elnyelte volna őket egymás szeme elől a zúgolódó tömeg. Én csak próbáltam minél gyorsabban a főnök irodájába kerülni, ez a vágyam pedig igencsak könnyen teljesült; hiszen épségben jutottam el odáig, s csak páran jöttek nekem, hogy utána elhadarjanak egy suta bocsánat kérést. Pár pillanat után, egy halk sóhajjal, hajamat igazítva csuktam be magam után az üvegajtót, majd fordultam a helyiségben jelenlévők felé. Azonban legnagyobb megdöbbenésemre, a várt, minimum hat fő helyett csak ketten csücsültek a puha fotelekben; a volt szeretőm szeplős, szőke titkárnője, aki már jócskán a negyvenes éveit taposta, és egy szendének tűnő, fiatal lány - nő? -, aki a sejtéseim szerint az újságíró lehetett. Udvariasan biccentettem felé, mielőtt helyet foglaltam volna munkatársam mellett.
- Elnézésüket kérem. Remélem nem várattam túl sokáig magukat - pillantottam körbe, ám szavaimat inkább az idegennek szántam, mintsem a mellettem ülő szőkeségnek, akit már évek óta jól ismertem. Viszont a következő szavaim már neki szóltak, ám bár válasza nem volt éppen kecsegtető, morogtam is magamban utána néhány pillanatig. - A főnők úr? Valami gond van esetleg, hogy késik?
- Nem. A vezérigazgató nem tud eljönni, a kérésére magának kell interjút adnia és tájékoztatást adni a cég helyzetéről Miss Masonnek - mosolygott szinte már irritálóan gondtalanul. Nem lettem volna enyhén ideges, ha ez tervben lett volna, azonban úgy tudtam, hogy én itt szinte majd csak dísz leszek, így nem enyhén lepett meg ez a gyors fordulat. - Bízik önben, hogy nem okoz majd csalódást.
- Azt meghiszem... - morogtam végül az orrom alatt, majd halkan megköszörülve a torkomat, lábaimat keresztbe tettem, táskámat pedig az asztalra helyeztem, s így néztem szembe a fiatal nővel. Huszonéves lehetett, és nagyon aranyos volt, ezt be kellett látnom. Kezemet nyújtottam felé, arcomon töretlen mosollyal. - Üdvözlöm, hadd mutatkozzak be; Thalassa Storm vagyok. És azt hiszem, kezdhetjük azt a bizonyos interjút.


Remélem kezdőnek megfelel♥ • 658  szó •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Frankie & Thalassa & an interview   Vas. Dec. 11, 2016 12:28 pm


Thalassa & Frankie


Nem egészen egy hete tudatosult bennem, hogy gyereket várok.  Persze nem mondom azt, hogy nem történhetett volna meg, és minden ilyen mentegetőzést. A lelkiismeretem tiszta, mondjuk. Hiszen Riley felesége egy hárpia. Bár tisztában vagyok vele, hogy attól, hogy a legjobb barátom nem lett volna szükséges megtörténnie az este zárásként, hogy egymásba gabalyodunk. De ahogy az én életem is megfeneklett, úgy az ő élete is egyre gyászosabbá vált. Megértem, hogy szüksége volt rá, nekem is kellet egy kis felejtés. Erre tessék, most cipelhetem a kis gondot úgy kilenc hónapig. Vagy is pontosítsunk, már csak hét hónap két hét.
Az orvos persze készségesen elmagyarázta, hogy mi fog lezajlani a testemben, meg úgy az életemben. Felajánlotta, hogy esetleg vetessem el, de mint egy árva lány, nem tudtam volna megtenni. Bár anyagi helyzetem kétséges, a lakásból is bármikor kitehetnek, még is azt akarom, hogy ennek a gyereknek én legyek az anyja, és mindent, amit csak tudok, előállítsak neki. Vagyis, bocsánat, még fura megszokni, de mint kiderült, túlteljesítettük magunkat, hiszen nem egy. Hanem kettő kis borsó van a hasamba, akik percről percre nagyobbak lesznek. Sosem volt családom, most még is megadatik, hogy legyen. Bár egyedül ilyen fiatalon nehéz lesz. Meg fogom próbálni. Megakarom, és teljesíteni fogom, minden akadályt.
Kezdve azzal, hogy a város végéből tíz percem maradt beírni egy sajtótájékoztatóra, ami nélkülem nem kezdődhet el. Az első taxit, amit sikerült lestoppolni azonnal el is veszte, mert egy férfi rohanásban volt. Álljon meg a menet, én esetleg úgy tűnök, mint aki ráér? Idegesen toporogtam, mire jött egy másik és birtoklóan, ellenkezést nem tűrően belevetettem magam és megadva a cég pontos címét hátra dőlve szusszantam egyet. Orvosi utasítás, semmi stressz. Vajon ő nem New Yorkban él? Elő halásztam a papírokat, hogy nagyjából képbe legyek, hogy mit kérdezzek vagy mit sem. Elég nagy cég, óriási bevétellel és semmi kockázattal. Ez, hogy lehet? A sofőr megszólalt, hogy oda értünk és végül oda adtam neki a pénzt, ami elég borsos volt ahhoz képest, hogy két percem van eljutni az előadóig, és a nyakamba akasztani a sajtós belépőmet. A táskám ütemesen verte az oldalamat, ahogy a lépcsőn szaladtam. Oké, ha ezek a kis lények túlélik a rohanó életemet, akkor egy kis vasgyúrók lesznek. Néha emlékeztetni kell magam, hogy hiába nagy rohanás, ha éppenséggel nem lesz miért. Mert még olyan törékenyek.
Az utolsó pillanatban vágódtam le a székre az elsősorban, mikor pont belépet egy nő. Gyönyörű volt, magabiztos. Mint aki tisztában van vele, hogy mit fog tenni. Mondani.  Elmosolyodtam, mert megnyugvást sugárzott, éreztem, hogy a vérem kezdi abba hagyni a pezsegést, és a fejem sem lüktet. Nagyot nyelve néztem körül. Mindenki már készítette elő a kis dolgait, de én inkább a velem szemben lévőkre pontosítottam. Valami megrezzent az arcán. Mintha habozna egy pillanatot. De végül is megjelenik előttem.
-  Frankie Mason. New York Times újságírója. – mutatkozom be, és elfogadva a kezét gyengéden megrázom, rühellem a nevem, nem fogom benyögni a teljes nevemet, amúgy is, itt minden körülötte forog. Leveszem a nyakamból a sálat és lerakom a székem támlájára.
- Rendben, kezdjük akkor. – bólintottam a szavaira, látszik, hogy eddig minden hatalom az Ő kezében volt, hiszen már most arra törekszik, hogy ő vezesse az interjút, de ezt hagyjuk rám. Ezért kapom a fizetésemet, ő pedig azért, hogy úgy válaszoljon, hogy a cége a legjobban jöjjön ki. Nem irigylem.
- Tehát Thalassa, milyen érzés ilyen fiatalon olyan magas pozícióban dolgozni? Más az ön korában még csak a létra alsóbb fokain állnak. – teszem fel az első kérdést, hiszen nem csaphatok egyből bele a lecsóba, hogy miért ilyen jövedelmező a cég, hogy mit tett, hogy sikeres legyen.
De nem akarok pofátlan lenni, talán ezért is engedem meg magamnak, hogy elmosolyodjak. Bármi furcsa, de nem szeretek emberi reakciókat megengedni magamnak. A legtöbb interjún nem mosolygok, csak felteszem a kérdéseket és ennyi. Most még is, de lehet a jó hírek miatt. Vagy csak mert az orvos lett olyan kedves. Nem tudom. Már most ekkora a változás az életemben mi lesz a későbbiekben? De a pillanatnyi megingás visszaránt a jelenbe, hogy a kérdéseimre koncentráljak és az előttem lévő hölgyre.
- Ha jól tudom házas. Miért döntött úgy, hogy ebben a rohanó világban ilyen korán férjhez megy. A legtöbb ember megvárja, míg a fénykora elhalványuljon, hogy kiélvezze fiatalságát. Ön pedig már most házas. – a kíváncsiság, ami az arcomon játszott igazi volt, tényleg érdekelt a válasza.

words: 715
note: cuki vagyok
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Frankie & Thalassa & an interview   Szer. Dec. 28, 2016 1:16 pm

Frankie & Thalassa


- Üdvözlöm a cégünknél, kedves Frankie - egy lágy mosollyal viszonoztam az enyhe kézrázást, teljes mértékben kordában tartva az erőmet. Sokkalta erősebb voltam, mint egy ember, sokszor még durvább is, noha teljesen öntudatlanul. A kedves főnökömnek volt párszor alkalma megtapasztalni ezt, és nem mondhatni, hogy nagyon élvezte volna, így hát igyekeztem a velem szemben ülő nő érdekei miatt sem elengedni magam. Játszi könnyedséggel ment. - És remélem nem bánnád, hogy ha ezentúl tegeznélek. Úgy velem, egyikünk sem olyan öreg... - itt halkan felkuncogtam, miközben tekintetemmel követtem mozdulatát, ahogy a sálját levéve a szék támlájára helyezte a kiegészítőt. - Emellett kényelmesebb is lenne. Ha gondolod, nyugodtan tegezhetsz te is, egyáltalán nem zavarna.
Minden figyelmemet rá, és csakis rá fókuszáltam. A mellettem kakaskodó titkárnőt teljesen figyelmen kívül hagytam, habár éreztem felőle, hogy ő is szeretne bekapcsolódni ebbe a kis interjúba. Azonban jelen pillanatban ő volt a dísz, igaz,  nem éppen a legszemrevalóbb hölgyek közül került ki. A másik esetben, ha a drága ex-szeretőm - pardon, a kedves igazgató úr -, méltóztatta volna betenni a lábát a céghez, most én lennék a csendes, emberi tárgy, ő pedig kisegíthetné a felettesét olyan információkkal, amelyeknek egyébként semmi érdekessége, lényege nincsen. Ám pech; a szerepek felcserélődtek azzal, hogy a férfi nem jött, így most én voltam, aki kiskirálynőként tetszelgett, még akkor is, ha jobban szerettem volna néma megfigyelő lenni. Hiszen bármi is volt a látszat, egyáltalán nem fűlött a fogam ehhez az egész mizériához, még akkor sem, ha a fiatal újságírónő egészen szimpatikus volt számomra. Hiába álltam a ranglétrán azon a bizonyos helyen, rögtön a legmagasabb pozícióban álló főnök alatt, szívesebben húzódtam volna meg a háttérben most is, mint általában. Hiszen az volt az én helyem, éveken keresztül homályosan, hátulról segítettem, támogattam azokat, akiknek dolgoztam. Így volt ez egy évszázada, ötven éve, s így van ez most is, hogy létezésemben először üzletasszonyként dolgozom, méghozzá meglepően jól és sikeresen. Sokan megirigyelnék.
- Hogy milyen érzés? - egy pillanatra elgondolkodtam. Ebbe még sosem gondoltam bele, hiszen hiába tudtam, s hangoztattam is, milyen magasan is állok azon a sokak által emlegetett létrán, sokkal inkább vettem természetes dolognak, mintsem valami kiemelkedő teljesítménynek. Persze tudtam, hogy az embereknek ez sokat számít, ám nekem azon kívül, hogy megszilárdítottam vele a helyemet a halandók között, emellett sokszor hecceltem vele az alattam dolgozó munkatársakat, nem jelentett valami sokat. Már majdhogynem olyan volt, mint egy... hirtelen megjelenő anyajegy, szeplő, vagy bármilyen hasonló dolog, testi külsőség. Évekig nélküle élsz, nem is gondolsz rá, hogy legyen, aztán egyszer csak, mintegy varázsütésre, megjelenik rajtad, és nem tudsz, de nem is akarsz ellene mit tenni. Hiszen nem nagyon érdekel, hagyod úgy, ahogy van. Nos, nekem valami ilyesmi ez a pozíció; valójában azt sem tudom, hogy a kezdő kis üzletasszonyból, aki az alja munkát végezte, hogyan is kerültem ilyen magasra. - Talán csalódás lesz ezt hallani, de fogalmam sincs - szólaltam meg végül, jó egy perc hallgatás után. - Szinte már nevetségesen gyorsan kerültem ebbe a helyzetbe, őszintén szólva, nem is tudom, hogyan és miképp. Viszont sosem volt időm azon gondolkodni, hogy valójában milyen érzés is, de azt kell mondjam, hogy ez az egész nem is izgat.
Egy halvány mosollyal zártam le a szavaimat. Tudtam, hogy talán elég nagyképűnek és hanyagnak tűnhetek miattuk, ám azzal is tisztában voltam, hogy nem fogja ezt felhánytorgatni nekem. Nem az volt a dolga, és nem is tehette meg. Emellett pedig nem hazudtam, sőt,  magamhoz képest felettébb őszinte voltam,  így végülis tökéletes választ adtam a kérdésére. Egy kicsit mozgolódtam, hogy kényelmesebb pozíciót találhassak, majd a szemem sarkából a titkárnőre pillantottam. Egészen elkeseredetten ült a helyén, ujjai között pedig egy tollat forgatott gyors mozdulatokkal. Elnyomtam egy halk horkantást. Pontosan emiatt az alázatossága miatt szenvedett már évek óta ugyanabban a helyzetben, a főnök egyik kis titkárnőjeként, s csak a korának köszönhette, hogy ő volt az első számú. Félreértés ne essék, egyáltalán nem ítéltem el, s nem is gyűlöltem. De mint az istenek világában, úgy az embereknél is ugyanaz volt a menetrend; csak az győzedelmeskedhet és kerülhet ki legendás személyként a személyes csatákból, aki teljesen odateszi magát, küzd és nem hagyja, hogy az ár úgy sodorja magával, ahogy csak akarja. Talán még pár percig ezen gondolatok tengerében lubickoltam volna, ha Frankie újabb kérdése nem ragad ki, s ránt vissza a valóságban. Enyhén ködös tekintettel pillantottam most már teljesen rá, de gyorsan visszanyertem a lélekjelenlétemet, a mosoly pedig újra ott virított az arcomon.
- Jól tudja - bólintottam egy aprót, majd felemeltem a köztünk lévő asztalon elhelyezett apró, dobozos üdítők egyikét, és megnyitva azt, belekortyoltam. A szénsav enyhén marta a torkomat, így inkább hanyagoltam a további ivást. Sosem voltam oda ezekért az újkori, egészen undorító italnak nevezett valamikért. Továbbra is a kezemben tartottam a dobozt, így beszéltem tovább, jótékonyan elhomályosítva a természetfeletti részleteket. - Teljes odaadással szeretem a férjemet, így nem is volt kérdés, hogy hozzá megyek, a fiatal korom ellenére is. És egyáltalán nem bántam meg. Mondhatni, hogy szerencsém volt; megtaláltam a tökéletes harmóniát aközött, hogy idilli házaséletét éljek - ezeknél a szavaknál a szívem összefacsarodott, hiszen mostanában ezernyi jó akarattal sem nevezhettem a házasságunkat idillinek. Azonban mindent megtettem azért, hogy újból olyan legyen, mint régen: gyönyörű és a végletekig romantikus. - dolgozzak, az előbb említett magas pozícióban, nem utolsó sorban pedig a gyerekeket neveljem. Ám bár, azt hiszem, a gyereknevelést kihúzhatom, már elég idősek ahhoz, hogy vigyázzanak magukra és saját magukat neveljék. Szerinted ez említésre méltó? Személy szerint, én teljesen átlagosnak vélem, hogy dolgozom, szeretem a férjemet és az én sok-sok kis csöppségemmel törődöm. Őszintén szólva - de ez maradjon kettőnk közt -, szeretnék még egy gyermeket. Hiányolom a baba gügyögést.
Egy pillanatra elhallgattam, hagytam, hadd eméssze a szavaimat. Éreztem rajta, hogy ezzel a témával most megfogtam, talán kissé el is tereltem a témát az üzletről és a cégről, ám egyáltalán nem bántam; sokkal inkább veséztem ki ezt, mint az előbb említett, unalmas ügyeket. Végül csak halkan szólaltam meg.
- Egyébként, Frankie, nem kérsz egy kis innivalót? Esetleg valami harapnivalót? - mutattam az előttünk lévő asztalra, ami jócskán meg volt pakolva mindennel. Ha nem ettem volna otthon, indulás előtt, egészen biztosan kiszolgálom magamat. - Jó ételek és italok mellett kellemesebb még az interjú is.


♥♥♥ • 1017  szó •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Frankie & Thalassa & an interview   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ