HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Davina & Bethany - Találkozás a medencénél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Vas. Nov. 27, 2016 10:10 am

Davina & Bethany



Elmondjam nektek, hogy egy személyi testőrnek mikor van lehetősége aludni vagy éppen pihenni? Nos, szinte soha, elvégre akkor is védelmeznie kell a védett személyt, amikor az éppen a lóbőrt húzza és hát akkor is, amikor ébren van. Szerencsémre azonban nekem nem sok pihenés kell ahhoz, hogy rendesen tudjam végezni a munkám.
Bár alvásra most nincs lehetőségem, de azért egy kis kikapcsolódásra, itt a medencénél most van, hála annak, hogy az isten, akit szolgálok éppen az egyik emeleti szobában… hogy is mondjam, élvezkedik.
Ez a hely szerencsére a magunk fajták számára elég biztonságos, így ilyenkor magára hagyhatom őt anélkül, hogy minden pillanatban aggódnom kéne érte. Na persze nem mintha egy istent olyan könnyű lenne eltenni láb alól… de az óvatosság ugyebár sosem árt, elvégre hallani manapság pletykákat, hogy az ostoba vadászok már isteneket is megtámadnak..
Bár csak valahogy megtudnám, hogy hol is bujkálnak, hogy hol van az a bizonyos főhadiszállásuk… oda mennék és felgyújtanám az egész kócerájt, hogy hagy égjen porrá mind. Nem érdemelnek könyörületet, csupán szenvedést.
Azonban most inkább rajtuk sem töröm a fejem, hanem inkább a medence szélének dőlve, iszom a konyháról szerzett pezsgőt, egy remekbe szabott kis fürdőruhában, miközben élvezem a víz nyugtató érintését. Milyen jó is, ha a főnix néha, ha csak pár percre is, de hátradőlhet, és csak pihenhet. Nincs aggodalom, se gondolkodás, csupán élvezi a pillanatot.


megjegyzés • 219 •


Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Vas. Nov. 27, 2016 4:36 pm
Rendes, rendben akkor normális körülmények között csak úgy, nem állítok be ebbe a clubba. Hallgatólagos megállapodás közöttünk D-vel, hogy nem lepem meg villámlátogatással, mert a végén olyasmit látnék, amiről ugyan tudok, de nem nézem feltétlenül végig. Most azonban házon kívül van, így senkinek nem rúgom fel érzékeny lelkivilágát ha kicsit lazítok.
Kanyargok utcák útvesztőiben, melyek nekem rendezettek, eltévedni sosem tudok közöttük, hiába időjárás, hiába akármi. Különös végiggondolni, hogy régen rettegték az ilyesmit, legendákat, mondákat szőttek egy-egy labirintus köré, melyben néhányan mindig elvesztek, másokat pedig hőssé tett. Ma pedig? Városaik hasonlóan bonyolult alapokra épülnek, szépülnek. Legyen hol elveszni. Egy ilyen megapolis pedig erre tökéletes. Hogy belevesszünk, elvesszünk egy kicsit mindannyian. Áldás tán vagy épp átok, hogy nekem nem megy.
A club előtt emelem nem létező, nem hordott kalapom, mindig maximális az odaadás, maximális a figyelem, vagy épp a jótékony szemfedő. Mindenki itt van, mégsincs itt senki. Lelkem vágyja a szórakozást, mondhatnánk a házasságom velejárójának, de az nem takarná be Igazság egész alakját. Vagyok amilyen vagyok, a változások amelyek kellettek már elértek, nem hinném, hogy különösebbek már bekövetkeznének. Ne kérj bocsánatot, ne sajnáld, ne bánd meg. Ez egy elég hasznos mantra, melyet szívből ajánlok mindenkinek s követek magam is.
Az öltözőknél keringek, nincs egyéb dolgom, csak az átöltözés, noha kint már kezd csípőssé válni a levegő, bent kellemes meleg fogad bárkit, kényelmét szolgálva. Fürdőruhám egyszerű, falatnyi mint általában. Sokan, sőt még annál is többen ajándékoznak meg eggyel. Úgy látszik, a mende-monda a szigetről, ahol az a pöcs ott hagyott egyszer, nagyon mélyen beleégett a tudatokba. Sebaj, a készlet gyűlik, alkalmat pedig mindig találok a felvételére.
A medence mellett csend honol, egyetlen sziluett töri meg a magány érzetét. Különösebben nem kell erőltetnem a szemem, hogy lássam, érezzem, tudjam ki az. A főnix, Davina. Biztos megint valamelyik fenti részen rosszalkodik a "gazdája", így aztán örökös munkája mellett maradt ideje magára is. Odasétálok hozzá, ujjaim lágy pihékként simítják meg vállait. A pohár csillámlásán elmosolyodok. Nocsak-nocsak, tényleg lazít.
- Ilyen korán pezsgővel köszöntöd a napot? - foglalok helyet mellette, hogy lassan a vízbe is csúszhassak - Csak nem kimenőt kaptál? Netán az a csúnya gazdád megint kitessékelt maga mellől? - merülök el a vízbe egy pillanatra.
Nemes dolog amit csinál, testőrködni egy isten mellett nem éppen az egyszerű feladatok közé tartozik. Néhányunk szeret a vesztébe és még azon is túl rohanni, nem törődve stop táblákkal, lelkekkel, szívekkel, érzésekkel, fájdalmakkal. Nem mintha sokszor én annyival különb lennék...
- Mi a terv? Kis spiccesedés és úszás, vagy később esetleg kipróbálod a club valamelyik szolgáltatását is? - húzódnak lassú mosolyra ajkaim, mert hova szépítsünk, ez mégis csak egy swinger club.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Vas. Nov. 27, 2016 5:18 pm

Davina & Bethany



A kikapcsolódás hála az égnek most az egyszer a terveim szerint zajlik, úgy nagyjából fél óráig, aztán léptek zaja üti meg a fülemet, valaki közeledik, ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy egy nő.
És mielőtt valaki megkérdi, nem, nem vagyok látnok, médium vagy hasonló, de az évek során eléggé sokrétű tudást szereztem, köztük például azt, hogy hang alapján megállapítsam a közeledő vélhető súlyát, ami túlságosan is kevés ahhoz, hogy férfi legyen, ha csak nem valamiféle fogpiszkáló alkat, akit egy gyenge szellő is röhögve feldönt.
Természetesen benne van ebben a tévedés lehetősége is, de amikor felpillantva meglátom az egyik általam is ismert istennőt, nos, önkéntelenül is egy apró mosoly bukkan fel az arcomon, elvégre jó érzés látni, hogy még mindig jó vagyok a munkámban.
- Korán? Minden csupán nézőpont kérdése, valahol már este van. – Igen, ez kétségtelenül egy elterelő kérdés, de hát mit mondjak, én ilyen vagyok, nem szeretek magyarázkodni. Azonban a következő mondata már túlságosan is tetszik, úgyhogy megérdemel egy rendes választ.
- Valahogy úgy. Talált magának egy új lánykát és úgy érezte, hogy ketten túl sokak lennénk neki elsőre. Pedig biztosan jól elszórakoztunk volna hármasban, de tudod, ami késik, az nem múlik. Biztosan lesz lehetőségem még megismerni a lánykát. – válaszolom meg a kérdését, miközben elmerül a vízben, én pedig nem restellem alaposabban megnézni őt. Kétség nem férhet ahhoz, hogy gyönyörű, a férje jól választott magának társat, az már tény.
- Az első kettő feltétlen a terveim között van, bár utóbbi sem lenne igazán ellenemre. Van valami ötleted talán, hogy a klub melyik szolgáltatását lenne érdemes kipróbálnom? – Mit ne mondjak, nem lenne ellenemre egy kis önfeledt szórakozás, főleg ha egy ilyen szépségről van szó, mint ő. Természetesen nem mondta ki nyíltan és talán félre is értettem őt, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne próbálkoznék be, elvégre egyszer élünk csak.
- Kérsz egy pohárral? – Ajánlom fel neki az italt, hogy ezzel oldjam egy kissé a hangulatot, miközben óvatosan egész testemmel felé fordulok, egyrészt hogy tudjak neki tölteni egy pohár pezsgőt, ha úgy dönt érdekli az ajánlatom, másrészt pedig könnyebb rálátásom legyen a kikapcsolódásomat megzavaró istennőre. Hiába, nem mondhatom azt, hogy a látvány nem indít be bizonyos tekintetben.

megjegyzés • 345 •


Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Vas. Nov. 27, 2016 8:57 pm
Arcán megjelenő, átsuhanó apró mosoly vajh személyemnek szól, hogy felismert vagy csupán valami másnak? Talán mit sem számít, talán fontos. Könnyű volna, talán nehéz? Talán munkája miatt? Hmmm. Nem árt rá odafigyelni, vagy ellenkezőleg ne is foglalkozzak a részletek ilyen terű kifejtésével?
Megmosolygom válaszát, szóval minden lehet relatív és kevésbé relatív a mai napon? A medence hűs vizéből nézek rá élvezve, hogy simogatja, öleli minden porcikámat, akár egy szerető, egy titkos szerető.
- Számomra még korán van, késő sosem. Az est pedig a legjobb időpont, mindenre. - felelem neki.
Enyhén ráncolom a homlokom míg válaszát hallgatom. Sosem kérdeztem a "gazdájával" való kapcsolatát senkitől, hogy mégis milyen mélységekre nyúlik le, mennyire tisztán munka, vagy már éppen nem. Mivel köti magához, tervezi-e, hogy esetleg valaha nélküle fogja folytatni. Ahogy figyelem finom metszésű arcát, sötétlő szemeit voltaképp rájövök, hogy a nyilvánvalókon kívül, mit sem tudok róla. Ez a hely azonban nem is egymás lelkének megismerésére lett megteremtve. Valahogy nem illene túlságosan D profiljába a lélekbúvárkodás. Hacsak nem vágyakat keresünk. Szöget üt a gondolat: vajon ő mire vágyik? Milyen vágyai vannak?
- Nem tudtam, hogy hódításait másokkal is megosztja. - mondom elgondolkodva - Arra pláne nem, hogy a testőrével. Szóval most úgy érzed kihagytak? Szívesen ott lennél fenn velük? - hangzanak kérdéseim, a kíváncsiság és a vágyak jó dolgok, mindet meg kell élni - Csak az őrzötted miatt, vagy a lány is felkeltette az érdeklődésed?
Megszólal bennem a jelzőcsengő. Célt értünk, megvannak az akaratok, már csak meg kell mutatni neki, hogy mit tud ez a hely. Elveszni nem tud, talán csak újra magára találni.
- Akkor kezdjünk az első kettővel. - csücsörített ajkakkal úgy teszek mint aki mélyen gondolkodik, odaúszom hozzá, tekintetét keresve - Mondd el nekem, hogy mire vágysz. Vagy akár - nézek rá kislányos mosollyal - kitalálhatjuk együtt is. Utána könnyebb a megfelelő szolgáltatást megtalálni.
A pezsgő felé fordítom a tekintetem. Ó, Mr. Alkohol, kitől annyian eszüket vesztik. Mi nem tartozunk közéjük, de valamely kellemes bizsergést, vérforralást azért el tudunk érni együtt.
- Igen, kérek. De te itass meg, sajnos vizes lett a kezem. - nézek rá már-már esdeklő tekintettel, kicsit kiemelkedem a vízből, enyhén hátradöntött fejjel.
Nem számít, hogy éppen igyekszem kicsit kihasználni. Valahogy eligazodunk ebben az útvesztőben. Kettecskén. Legalábbis egyelőre.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Hétf. Nov. 28, 2016 9:47 am

Davina & Bethany



- Korán egy italhoz? Az szerintem lehetetlen. – Na persze félreértés ne essék, nem vagyok én alkoholista vagy hasonlók, most sem terveztem tat részegre inni magam, de egy reggeli szíverősítő nem árthat néha egy főnixnek se. Bár rám jobban hatással van az emberi alkohol, mint az istenekre, de engem se könnyű azért leitatni.
- Velem gyakran, másokkal ritkán. – mondom egy ravaszkás kis mosoly kíséretében – Az igazat megvallva nem igazán, bár nem lett volna ellenemre az édes hármas, az tény, de örültem ennek a kevéske szabadidőnek, amit egymagamban tölthettem. Néha ez is kell. Ami pedig a lányt illeti, ő még az én fantáziámat is felkeltette, hiába, fiatal és gyönyörű. -
Az igazság az, hogy már olyan régóta vagyunk ebben a furcsa kapcsolatban a gazdámmal, hogy ha véget érne, akkor valószínűleg hiányozna. Félreértés ne essék, soha nem éreztem irányában többet, mint fizikai vonzalom, ennek ellenére ez már szerves részéve vált az életemnek és talán még az énemnek is.
Emlékszem még az első alkalomra, anno még a jó öreg Rómában. Na azok aztán tudták, hogy kell szórakozni, annyi orgián vettünk részt együtt és külön is a gazdámmal, hogy összeszámolni is lehetetlen. Voltak olyan hónapjaink, amik abból teltek, hogy reggel hazaértünk egy orgiáról és este mentünk egy másikba. Hiába, régi szép idők, manapság már ez nem annyira divat, bár ez a klub talán segít feleleveníti ezeket a régi emlékeket.
- Találjuk ki együtt, úgy mégis csak érdekesebb. Nem gondolod? – Nem vagyok az a típus, aki visszariadna egy kis kihívástól, főleg hogy ilyenkor érzem azt, hogy igazán élek. Pezseg a vérem és vágyom a kalandra. Közben pedig viszonzom a mosolyát, ártatlan képet vágva, mintha csak nem is tudnám, hogy miről van szó éppen.
Az itallal kapcsolatosan bólintok, el is kezdem kitölteni azt egy pohárba, miközben tekintetem még véletlenül sem veszem le egy pillanatra se a vízből kiemelkedő testről. Valószínűleg a hithű emberek ilyenkor mondanák azt, hogy „Ne vigyél engem a kísértésbe” meg hasonlók, de ellenben velük én tárt karokkal fogadom azt, elvégre mi értelme ennek a hosszú létnek, ha közben egy kicsit nem élvezzük az életet, nem de?
- Kezdhetjük?! – kérdezek rá egyszerűen, és közelebb húzódok hozzá, miután megkaptam az igenlő választ, akár szóban, akár egy apró biccentéssel csupán. Szinte csak milliméterek választják el kettőnk testét, még a kissé forró leheletemet is érezheti a veszettül hívogató bőrén, miközben én lassan, de biztosan elkezdem a szájába önteni az édes nedűt.
- Egy cseppnek sem szabad kárba vesznie. – mondom neki, miközben megpróbálom megállítani egy a nyakán lefelé csurgó pezsgő cseppet, amely minden igyekezetem ellenére rossz irányba indult. Végül sikerül is elkapnom, éppen akkor amikor a két szép domborulat között vágna át, a pezsgő cseppben fürdő ujjamat pedig rögvest a szájához emelem, miközben a poharat kissé arrébb teszem, hogy lenyalhassa róla a finom nedűt, már persze, ha csak akarja.

megjegyzés • 447 •


Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Szomb. Dec. 03, 2016 9:12 pm
Az úr - szolga, szolgáló viszony sosem annyira fekete vagy fehér mint amilyennek tűnik. Nyíltsága meglepő, egyszersmind üdítő. Az alakoskodáshoz, hazugságokhoz és leplezett szavakhoz jobban hozzá vagyok szokva mint az egyenes, nyílt beszédhez. Talán főnix volta mondatja el mindezeket, talán alapból ilyen személyiség. Mindenesetre a gazdájának biztosan nem lehetett egyszerű ezt kezelni. Egy istenség csak elvárja az őszinteséget, de soha nem szereti. Kivétel egyesek, akik az igazságért teremtettek, az eskük betartásáért. De hajaj, a drága Zeusz az, kit legelőször elő lehetne ilyesmikért venni. Én pedig? Ó, nos lapozzunk inkább.
- Tudod, szórakoztat az őszinteséged. Sok mindennel indokolhattál volna, vagy egyszerűen eltitkolhattad volna mivel foglalatoskodik a gazdád. - mosolygok rá - Ezt most netán úgyis kellene értenem, hogy tönkre tettem az oly ritka szabadidődet? - ugyan kérdő hangsúly van a mondatom végén, inkább állítom mint kérdezem tőle, ha már ilyen őszinte.
A szexualitása pedig mondhatnám sugárzik belőle, de lehet csak számomra, no meg a hozzám hasonlók számára ennyire egyértelmű.
Biccentek, dehogynem könnyebb csupán egyik oldalam szereti mások vágyait hallgatni, akár egy esti rádióműsort, valamint sokaknál ott kezdődik, hogy még maguknak sem, nemhogy hangosan. Pedig olyan izgató tud lenni, amikor a másik elmondja, mit szeretne, mire vágyik. És itt most nem egy motoros fűkaszára gondolok.
- Megvan a maga érdekessége, ebben igazad van. Akkor találjuk ki együtt. - harapok az alsó ajkamba, míg tekintetem végigszalad testén - Biztos rálelünk.
Várakozó tekintettel nézek rá s a poharában gyöngyöző pezsgőre. Támaszkodom a medence szélén, feltolom magam, hogy közelebb legyünk egymáshoz. A testéből áradó hőt visszaveri a medence hidegétől lehűlt bőröm. Jelzésképp biccentek neki, döntse csak meg a poharat. Jólesőn nyelem cseppenként, kortyonként. Bőrömet is hűsíti, ahogy mellé cseppen ajkamnak, végigszánkázva államon, nyakamon, le a melleim közé, ahol ujjával állítja meg.
- Nem veszhet. - érintem meg nyelvemmel ujjának hegyét, lassan bekapva, ami talán túlzás egyetlen csepp esetén, de én nem szeretek semmit csak egy kicsit csinálni.
Fogva tartom tekintetét, a poharat tartó kezét enyhén magam felé döntöm, milyen kár rám borult némi pezsgő. Cuppanással válok el ujjától, szomorú tekintetem újra ráfüggesztem, miután felmértem a "károkat".
- Szívleld meg a tanácsod, ne hagyd, hogy kárba vesszen egyetlen csepp is. - domborítom felé mellkasom, mely egyszersmind kecsegtető felhívás keringőre, hisz a pezsgő nem csak az enyém, neki is legalább annyi rész jár belőle - Nem harapok.
Lételemem a játék és szeretek flörtölni. Ezt senki nem vetheti a szememre. Örökségem, képességem, tanultam, oly nagyon mindegy. Senki nem bánt érte, senkinek sem fáj. Az apró játékok mindig érdekes fűszereket adnak a nagy egészhez. Várakozó tekintettel figyelem a főnixet. Hagyja kárbaveszni? Magának akarja majd vagy nekem adja? Hmm, hmm.
Akármi is történik adom, fogadom, ám még mielőtt túl végletessé válna a kis jelenet, ellököm magam nevetve a medence szélétől. A hideg víz újra elborítja mindenem, lehűti vérem. Ideje talán menni, menni, had legyen boldog a főnix. Már amennyire hagyom, vagy engedem, hogy az legyen. Nem vagyok sem odaadóbb, sem jobb mint bárki, nem is tartom magam annak. Olykor élek a szeszélyeimnek, megélem és kipróbálom azt, mit pillanatnyilag az agyam vagy épp a vágyaim diktálnak.
Visszaúszom a medence lépcsőjéhez, kisétálok belőle. Kicsavarom hajamból a vizet és a törölközőért nyúlok, hogy a hátamra teríthessem. Visszasétálok hozzá s lenézek rá, sötét fürtjeire, ruganyos testére. Vajon mire vágyhat? Akarom tudni? Azt hiszem utóbbi kérdés már eldőlt. Hacsak a saját clubomban nem történik világrengető probléma, vagy hirtelen Darren nem dönt úgy, hogy márpedig ezt nekem nem szabad, akkor előttünk a mindenség.
- Gyere, gyere. - intek és elindulok előre a zuhanyzók felé.
Ledobom a bikinimet, a szabályokat magam is betartom itt, így egyeztünk meg régen, beállok a zuhany alá, lemosom magamról a medence vizének illatát.
Kilépve elmerengek, hogy alkalmas-e a ruhám a mai estére, ám mindegy. Magassarkúba bújok és megvárom őt, táskámból előhúzok egy kártyapaklit. Enyhén szétnyitom és felé tartom.
- Húzz egy lapot. Amit húzol, azzal fogunk kezdeni. Így sorsod a kezed irányítja, nem pillanatnyi ötletem. - mosolygok rá - Csak tessék.
Kinőhetném a hamiskártyázást, de nincs értelme. Egyébként tényleg mindegy mit fog húzni, az eseményeknek inkább csak helyszínéül fog szolgálni, nem valós történéseként.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   Vas. Dec. 04, 2016 12:50 pm

Davina & Bethany



A gazdám és a köztem lévő furcsa viszony soha nem volt titok, őt nem igazán érdekelte mások véleménye, ahogy az igazat megvallva engem se. Nem tartozik rájuk, ennyi. Sokan a könnyebb utat, a hazugság útját választják és néha még én is rálépek erre az útra, ha a szükség úgy hozza, de ez a mai eset nem olyan, most nyíltan beszélhetek.
- Nem volt okom arra, hogy titkolózzam. A gazdám azért jár ide, hogy ki élvezze az élet apró örömeit, ahogy sokan mások is és ebben nincs semmi szégyellni való. – Viszonzom a kedves mosolyt - Tönkre tenni a pihenésem? Nem. Mondjuk úgy, hogy inkább egy nem várt fordulatot hoztál bele. – Nem lett volna gondom azzal, ha nem jelenik meg, és még egy órácskát ellubickolhatok itt ebben a számomra tökéletes hőfokú vízben, de ha már így hozta a sors, akkor nem kesergek rajta, hanem inkább megpróbálom a magam javára alakítani a helyzetet.
Sok mindenre vágyom én, és valóban vannak olyanok is, amelyeket még magamnak sem igazán merek bevallani. Az egyik ilyen például az átlagos élet, talán család is. Na persze az ilyesmit nem könnyű összeegyeztetni a gazdám szolgálatával, már ha egyáltalán lehetséges.
A jelenlegi pillanatban azonban nem valamire, hanem inkább valakire kezdek el egyre inkább vágyakozni, aki mondjuk úgy, hogy testközelben van.
- Igen, biztosan. – Nehéz nem észrevenni, ahogy tekintete végig szalad rajtam, amit én csak egyszerűen nyugtázok magamban. Jó tudni, hogy a másik fél is érdekelt ebben a kis játékban, na nem mintha eddig nem adta volna ennek jelét. Hogy mi lesz ennek a vége? Fogalmam sincs, de éppen ez az, ami annyira tetszik benne.
Végül eljön a pezsgővel itatás ideje, amibe én talán túlzottan is nagy lelkesedéssel vetem bele magam és véletlenül pár csepp pezsgő rossz útra téved, amit én persze hősiesen feltartoztatok, hogy aztán a vendéglátóm (?) szájához emeljem. Önkéntelenül is bizsergő érzés fut végig a testemen, amikor lenyalja az újamról a pezsgőt, hiába, tudja, hogy kell felizgatni egy főnix lányát.
Az ilyen kis játékok édesítik meg az egészet, mondhatnánk úgy is, hogy ez a mi kis előjátékunk, de vajon hová vezet? Közben pedig a játék részeként „véletlenül” magára önti a pohárba maradt pezsgőt, hogy aztán kihívó szavakkal tettekre sarkaljon.
Én pedig szinte kissé gépiesen, gondolkodás nélkül hajolok oda a kebleihez, hogy lenyaljam az éppen lefolyó cseppet, miközben magamba szívom bőrének finom illatát. Azonban nem sokáig élvezhetem ezt a jelenetet, elvégre nevetve löki el magát a medence szélétől, a lépcsők felé tartva, miközben én nagyjából olyan képet vághatok, mint amit a gyerekek, amikor a szüleik elveszik tőlük az áhított játékot.
Szavaira biccentve bólintok, aztán hozzá hasonlóan a lépcső segítségével mászom ki a medencéből, elmegyek zuhanyozni, ahogy ő tette, bár legnagyobb sajnálatomra külön tesszük, hogy aztán végül felöltözve induljak a keresésére a ruhámban.
- A szabad akarat puszta illúzió. – válaszolom neki mosolyogva, miközben húzok egyet a kártyalapok közül, bár sejtésem sincs róla, hogy mit is jelent majd ez számomra, így hát megmutatom neki. – Nos, hova visz a sorsom? – Tőlem kissé szokatlan, hogy ennyire hagyom magam más által irányítani, de ennek is megvan a maga varázsa, hogy úgy mondjam. Ha elindul én is követem, nem akarok ki maradni még véletlenül sem semmi jóból.

megjegyzés • 517 •


Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Davina & Bethany - Találkozás a medencénél   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ