wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



floyd && azariah



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: floyd && azariah Kedd Nov. 22, 2016 5:07 pm

floyd & azariah
fuck me like you hate me
Az éjszaka csendes, puha sötétséggel köszöntött a városra; Azariah Coltrane minden potenciálisan fennálló közlekedési szabályt megszegve hajtott a városon keresztül, merev, kifejezéstelen pillantással figyelve az út szélén elsuhanó fákat, épületeket, embereket, akik mellett elhaladt. Csupán a szeme sarkából látta őket, de ez is bőven elég volt neki ahhoz, hogy elhúzza a száját és undorodva szusszanjon egyet, ahogy lefékezett a piros lámpán, idegesen dobolva ujjaival a jobb napokat is látott chevrolet impala kormányán. A megkopott műszerfalon is végigvezette a tekintetét, ott nem lévő vérfoltokat keresve rajta, de semmit nem látott, még annak ellenére sem, hogy szemei kifejezetten a sötétséghez alkalmazkodtak, olyan látással megáldva őt, amit még egy macska is megirigyelhetett volna tőle. Anyai ágról volt a hagyatéka; ami kifejezetten jól jött, amikor a város üres, éjszakai utcáit és sikátorait járta, információk és ismeretlenül ismerős arcok után kutatva, esetleg az elfeledés nyomában űzve, tudatmódosító szerekre költve a kétes forrásokból szerzett pénzét. Űzte elfeledésének vadját, a névtelen arcokat a sötétben, hogy végül lehúzhassa őket arról a metaforikus listáról az elméjében, ami egy fél évszázaddal korábban vésődött fel elméjének falára, az egyetlen olyan nőnek a vérével, akit szeretett.
Tudta magáról, hogy a viselkedése szánalmas volt; hiszen a szentimentumokat a sors a gyengéknek találta ki, és ő nem tartotta magát gyengének, de erre minden alkalommal rácáfolt a saját viselkedésével, amikor újra és újra felidézte magában annak a bizonyos estének az eseményeit, minden egyes szót és tettet, abban a reményben, hogy rátalál még valamire, amit annak idején nem vett észre, hogy felidéz magában még egy arcot, még egy nevet, még egy részletet... De nem történt semmi.
Hangos fékcsikorgás kíséretében indult el, mikor a lámpa végre zöldre váltott; jóformán nem is figyelte, merre hajt, csak engedte, hogy ösztönei vezessék, kanyarban balra, útkereszteződésnél jobbra, míg végül lefékezett jóformán a semmi közepén, a külváros egy rosszabbik negyedében, egy sikátorban; még az autójának bezárt ablakain át is hallotta a pocsék gépzenét, ami a környező szórakozóhelyekből szólt, eltorzítva az olcsó, jobb napokat is látott hangfalak által, de Azariah Coltrane igazából nem is azért célozta meg ezek egyikét, hogy zenét hallgasson, hanem azért, hogy az alkohol édes mámorába küldje a gondolatait, amik az utóbbi időben túlságosan felhalmozódtak az elméjében.
Viszont az elvárásaival ellentétben az alkohol sem hozta el neki a megváltást gondolatainak tömegeitől; hiába nyelte le a hetedik pohár whiskyjének utolsó kortyát is, még mindig nem érezte az ital bódító hatását; talán csak valamivel volt ellazultabb és könnyedebb a gondolkodása, mint általában és már nem kereste a potenciális áldozatait az árnyak rejtekében; valamiért hirtelen már az ócska gépzene sem zavarta és mire jobban meggondolhatta volna, hogy talán nem a legcélszerűbb tett magára hagyni az asztalát, amit így is csak nagy nehézségek árán tudott lefoglalni magának, hogy ne kelljen egész este a bárpultot támasztania. Ennek ellenére vonzotta a táncparkett; és bár nem volt az a tipikusan társasági lény, sőt, kifejezetten gyűlölte az efféle tömegeket, az egymásnak simuló, izzadt testek érzését maga mellett, ezúttal egyenesen a parkett közepére ment ki, lassú, kimért léptekkel; hagyta, hogy a zene, vagy legalábbis az annak csúfolt, dobhártyaszaggatóan üvöltő vacak vegye át az uralmat a teste fölött és a zene ritmusára mozdult, nem törődve azzal, mennyien bámulhatják meg. Valaki kezei a derekára simultak, de nem figyelt oda erre különösebben; szemeit lehunyva próbálta kizárni a külvilágot az elméjéből, igyekezett az árnyakba kapaszkodva orientálódni abban, mi történik körülötte, de ezt hamar feladta; csupán elméjének falán kapaszkodtak meg a Sötétség apró karmai, gyengén, bizonytalanul, kapcsolatban tartva őt a külvilággal, míg táncolt, megfeledkezve a tömegről és az asztaláról, amit hátrahagyott. Igen, így határozottan könnyebb volt elfeledni mindent; azzal együtt, hogy nem sokkal korábban még valami azt súgta neki, hogy nincs egyedül, mert figyelik, mert valaki itt van, aki őt akarja... Valaki, aki ott volt a tömegben, elrejtőzve előle.


el inferno ▲ lesz ez még jobb is, csak várd ki ▲ ty<3
Vissza az elejére Go down

it's my own design

avatar
Human



Tárgy: Re: floyd && azariah Pént. Dec. 02, 2016 8:42 pm


Azariah & Floyd
Even though it's dark I'll find the light. I'm going to smile. I'll keep smiling. I'm a fighter.  I never give up. I keep on flying.

Az emberek többség észre se veszi, mi történik körülöttük. Csak élik az életüket, apró dolgokat nagy problémaként kezelve és azt sóhajtozva milyen nehéz is az élet. Pedig még semmit se láttak igazán. Floyd Acelynn McNair is tartozna inkább ezekhez az emberekhez, akkor talán kevesebb gondja lenne. De neki nem adták meg ezt a lehetőséget, valahogy mindig vissza rángatták a sötétbe. Annak viszont jobban örülne, ha legalább a feje rendbe lenne. Úgy érzi nincs meg minden emléke. Néhol csak pár apró folt, máshol egész nagy sötétséget találni, pár igen fontos emléknél. Vagy is hiszi, hogy fontos dolgokról van szó. Csak egy embert ismer, aki segíthetne rajta, ha nem is önmagától, de mi nagy meglepetés, a szellemekkel nem képes kommunikálni. Nem mintha az illető olyan nagy segítséget nyújtana.
Az viszont nem hagyja nyugton, hogy valaki gyorsabb volt nála. Már egy ideje sok embernek szálka a szemében az öreg, még is most jutottak el odáig, hogy eltöröljék a felszínről. És ez idegesíti a legjobban, hogy nem is hamarabb nem is később, pont most mire szüksége lenne rá. Le sem tagadhatja, mennyire is fúrja az oldalát, hogy ki lehet a tettes. Pechére a kamerából nem látszik túl sok az illető képéből, így nem kis munkájába került, mire meg tudta a kellő dolgokat. Azóta viszont megszállottan keresi, habár pontosan még maga sem tudja mit fog csinálni, ha előtte fog állni az illető. Van pár ötlete, de előbb még jöjjön el a találkozás ideje.
Este van és szokásához hűen egy üres biliárdteremben az egyik asztalon támasztja fejét, kedvenc whiskyjének társaságában egy köteg papír felett, mikor megszólal a telefonja. Morogva veszi fel, mikor meglátja a kijelzőn a számot. Kedve se volt most a társasághoz, erre mehet be a klubba. De sikeresen felkeltették érdeklődését, így egy percet sem akar elvesztegetni. Még megissza az utolsó kortyot poharából, majd sebesen kivágtat motorjához. Nem zavartatja magát, mintha az előbb csak pár korty víz csúszott volna le torkán, a kocsik között szlalomozva próbálja utolérni magát. Már nem ki ideje várt rá, természetes, hát, hogy nem akarja elszalasztani. A sors viszont szerette húzni az agyát, ez meglátszik abból is, hogy szinte az összes piros lámpát kifogta, ami csak létezik a környéken.
Egy örökkévalóságnak tűnt számára megérkezni, de végre itt van és még így is csúcsidőt futott. Habár a hely az ő tulajdonába áll, kedve ritkán van ide tévedni, valahogy nem szimpatizál ezzel a környékkel, s inkább van mindig a város túlsó felén jó barátja játéktermében. Mivel fogalma sincs miért ette ide a fene keresett vadját, így biztosabbnak látja ellenőrizni fegyvereit. Hiába tartja értéktelennek életét, azért még nem most szeretne kipurcanni.
Felsőjét megigazítva lép be a fülledt, alkoholtól és izzadságtól enyhén bűzölgő területre. Szemeivel szorgosan keresve áldozatát a sok ismeretlen arc között. Hamar rá jön, hogy nem a bejárat felé kell keresni, így buldózerként törve az utat maga előtt határozott léptekkel indul meg a pult felé. Tudta már kit kell keresni, csak éppen nem találta. Ledobta magát egy még szerencsére üres asztalhoz és onnan bámulta a tömeget. Aztán, mintha csak valaki fülébe súgta volna a választ kapta fel fejét és a táncolókra vitte figyelmét. Így mintha már pontosan tudta volna, melyik pontra kell néznie, egyenesen Ő ugrott elébe. Tudta, érezte, hogy nem csal a szeme. Szeme felcsillant és arcára egy elégedett, sunyi mosoly kúszott.
Egy ideig csak távolról nézte, ahogy mozog, de aztán kedvet kapott egy kis játékhoz. Ugyan nem tudhatja, hogy ő a kivégezendők listáján van e, de még messziről nézve is látszik, hogy annyira nem jelent nagy veszélyt jelen pillanatban. Kockáztatni meg sosem árt. Egy ideig még a tömegbe olvadva bámulja, majd gondolván egyet, mikor szabadnak látja a pályát, mögé lopódzik és kezeit finoman csípőjére rakva, veszi fel a ritmust, ahogy óvatosan füléhez hajol és finoman beleharap ezzel megpróbálva magára vonni figyelmét.

ígérem lesz majd jobb is Rolling Eyes  B.T. 620 ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

floyd && azariah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-