HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
*****
írta: Admin
Szomb. Nov. 10, 2018 5:25 pm

Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am


Share | 
 

 Vamos mi amor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Vamos mi amor   Szer. Nov. 16, 2016 9:10 pm

Lilith & Abahin
A demon's heaven | 16+
Hosszú pillanatok óta képtelen vagyok másra koncentrálni, kizárólag az előttem ide-oda ringatózó csípőre, amelyhez formás, kerekded hátsó társul. Szemeim kitartóan ingáznak jobbra-balra, követve a finom mozdulatokat, gondolatban persze már arról fantáziálok, miképpen sajátítanám ki magamnak a domborulatokat.
Sajnos a táncos még nem fedezte fel a jelenlétemet, révén, éppen, hogy csak leültem hozzá, kezemben egy whiskyvel, ő pedig mindvégig háttal helyezkedett nekem, ám nem aggódok amiatt, ínyemre való nem lenne a cicababa, hiszen itt csak full-extrás nőket foglalkoztatnak. Nem hiába a kedvenc sztriptízbárom, azon aprócska plusz mellett, hogy az egyik imádnivaló démon az elsők közül is itt szokta munka címén elütni az idejét.
Ezúttal is hozzá jöttem tulajdonképpen, de első szemrevételezésre nem tűnt ki a tömegből, talán még itt sincs, addig meg hülye leszek ácsorogni a bárpultnál, mint jó néhány töketlen barom, akik jóformán ránézni sem mernek a nőkre, nemhogy közvetlen közelről élvezzék a látványukat.
Na mindegy, nem is ők a lényegesek, szóval ismét a táncosra koncentrálok, aki végre méltóztatik felém fordulni, és bár a meglepetés kölcsönös egymás láttán, az örömben már nem annyira osztozunk. Krystal… Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán fogadott a szívébe a többi hölggyel ellentétben, és a kis mocsok ezúttal is illanna tovább, ha nem simítanám combjára a kezemet, mintegy maradásra bírva kívánatos voltát.
- Hova sietsz ennyire? Tudod, hogy fizetek - villantok felé egy teljes fogsoros vigyort, ám nem kapok mást, mint a kezem lesöprését magáról, és sűrű átkozódást, amelyeknek középpontjában meglepő mód az én nevem áll. - Ugyan már, Krystal, miért vagy ilyen? - pillantok utána csalódottságot mímelve, azonban a mai éjjelen nincs kedvem összebalhézni a biztonságiakkal, így egy halk sóhajt követően visszavágom magamat a székre. - Amúgy is rohadtul elcsépelt neved van - dünnyögöm, mielőtt kortyolnék egy öblöset a whiskymből.
Azért a kedvemet nem szegi a kis vörös utálata, hamar visszakanyarodik kaján vigyorom az ábrázatomra, miközben a szomszédos emelvényeken táncoló, latin-amerikai macákat figyelem. Ó igen, a spanyol éjszakák a kedvenceim…

Szószám: 315 | Te Quiero Puta
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Csüt. Nov. 17, 2016 8:05 am

Lilith & Abahin





Ma este újra itt vagyok, ebben a bárban és mondhatnánk úgy is, hogy dolgozom, bár fizetséget valójában nem kapok érte. A hely tulajdonosa ember és egy apró szívességért cserébe bármikor beugorhatok, és ha úgy tartja kedvem, akkor a közönségnek táncolhatok, na meg persze néha egy-egy kuncsaftot eltűntetek, de így is bőven marad elég, szóval aggodalomra nincs ok.
Bár akár lehetnék első a táncosok között, aki ki megy a porondra és bemutatja mit tud, de szeretem megváratni a népet. Jól tudják, hogy ma este fogok táncolni, elvégre a főnök nem rest kitenni erről a táblákat, én pedig szeretem megváratni őket, szeretem, ha izzik a levegő a feszültségtől, na meg persze a vágytól.
Végül eljön az idő és az előttem lévő utolsó lány is elindul a porondra, ami arra sarkal engem, hogy hamar összekapjam magamat. Tudjátok ez egy kissé most nevetségesnek tűnhet, tekintettbe véve, hogy egy kivételével minden férfit szívből gyűlölök a földkerekségen, mégis vágyom valamilyen szinten a figyelmükre, arról nem is beszélve, hogy élvezem a táncot.
Ha egy pszichológusnak lenne lehetősége beszélni velem, akkor biztosan azt mondaná, hogy apakomplexusos vagyok, ami kizárt, tekintettbe véve, hogy agyagból lettem megformálva sok ezer évvel ezelőtt.
Végül aztán hallom a nézők tapsviharát, amit az előttem lévő táncos kap száma befejeztével, én pedig nem várom meg, míg visszaér a színfalak mögé, hanem hozzám illő kecses léptekkel indulok meg a már jól ismert rúd felé, így egy pár másodperc erejéig kettőnket egyszerre csodálhat a nézőközönség.
A rúdhoz érve, egy pillanatra csupán, de végighordozom a tekintetem a nézőkön, aztán belekezdek a műsorba, amikor már biztos vagyok abban, hogy minden szem rám szegeződik. Hiába, volt időm tökéletesre fejleszteni a sztriptíz tudásomat, így nem esik nehezemre magamra vonni a tömeg figyelmét, bár tudom én, hogy fenntartani az érdeklődésüket már annál nehezebb feladat lesz.
Érzékien vonaglok a rúdon, minden egyes mozdulatom szinte tökéletes pontossággal követi a másikat, azonban soha nem lehet tudni, hogy épp mi fog következni, elvégre minden egyes alkalommal, kisebb-nagyobb mértékben változtatok rajta.
Amikor végül véget ér a tánc, lefogok sétálni a tömegbe és magammal fogom vinni az egyik szerencsés vagy éppen szerencsétlen flótást a saját kis öltözőmbe, egyfajta magán számra. Hogy ki lesz az, azt még nem tudom, elvégre van pár helyes pofi ma itt.


megjegyzés • szószám •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Csüt. Nov. 17, 2016 7:18 pm

Lilith & Abahin
A demon's heaven | 16+
Legnagyobb pechemre hiába várok lelkesen a következő hölgyeményre az egyik mellék emelvénynél, nem jön senki, vélhetően azért, mert nemsokára elkezdődnek a fő műsorszámok a „nagy” színpadnál, ahova így elnézve már egy kisebb tömeg is összegyűlt. Nos, nem szeretek alkoholbűzös, izzadt és kanos pasasok közé szorulva nőket bámulni, szóval ezúttal is kihagynám az élményt, helyette felkelve a székemből, lehúzom a maradék whiskymet, és tisztes távolságba andalgok a színpad köré. A poharamat valamelyik idióta kamaszkölyök kezébe nyomom, hogy kezdjen vele, amit szeretne, majd karba téve kezeimet, figyelem a profi táncosok sorát, akik közül jó néhánynak bekéredzkedtem már az ágyába. Hehe, eleinte mindig vonakodnak, játsszák a tisztes lánykát, akik a táncnál tovább soha nem mennének, de mindenki tudja, hogy miért éppen itt kötöttek ki, és nem a balett egyesületnél. Na jó, nem mondom, hogy nem akadt olyan, aki tényleg faképnél hagyott, ott van kapásból a drága Krystal, azonban még jobban is járok, ha nem kell ilyen begyöpösödött nőkkel vesződnöm. Persze megoldhatnám egy kis démoni ráhatással a problémát, de idáig még én sem süllyednék. Akinek már abrakadabra kell a nőzéshez, keresztet is vethet magára.
Felettébb magasröptű gondolataim közül az est fénypontja ránt ki, akinek bár jó néhány előadását volt lehetőségem átélni, sohasem tudnám őket megunni. Egyrészt csak rá kell nézni, az Ördög bizony nem aprózta el a megformálását, másrészt tényleg érti a dolgát. Én, aki már számolni sem tudja, hány nőt látott rúdon vonaglani, sem tudom unalommal szemlélni a mozdulatait, mindig belecsempészik valami ravasz csavart, ami egyéb testi reakciók mellett széles vigyort kanyarint a képemre. Ó igen, remélem, hogy ma jó kedvében lesz a drága démon, és nem fog elhajtani valami sokadrangú áldozat végett, akikre a helyében én már réges-rég ráuntam volna. De hát ki vagyok én, hogy kritizáljak egy démont az elsők közül? Ha mindenáron kell valaki a fogára, én szívesen asszisztálok a szórakozása mellé.
A fellépése végeztével sok egyéb férfitársammal egyetemben tapsra fakadok, ezzel párhuzamban pedig a színpad lejáró felé indulok, jól ismerve módszereit és megszokásait. Ilyenkor szokott kinézni magának egy szerencsétlent, mielőtt azonban erre esélye lehetne, mellélépve gyengéden végigsimítom a felkarját. Amikor legutóbb többel próbálkoztam, jöttek azok a majomképű biztonságiak, Lilith meg biztosra veszem, hogy jót mulatott az eseten. Ez viszont nem az az este.
- A legkedvencebb démonom - szólítom meg, nem igazán tartva a lebukás veszélyétől, révén, itt minden pasinak „démon” vagy „angyalom” a szembe jövő nőszemély. - Remélem ma engem is beveszel a privát kis szórakozásodba - húzom ajkaimat féloldalas mosolyra, enyhén a szemöldökömet is felvonva közben.

Szószám: 409 | Te Quiero Puta
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Pént. Nov. 18, 2016 2:31 am

Lilith & Abahin




Kevesen képesek ekkora tömeg elé kiállni és úgy sztriptízelni, mintha senki más nem lenne ott és csak magának táncolna az illető, de nekem soha nem volt gond a magabiztosságommal, mindig is tisztában voltam azzal, hogy mennyit érek.
A szám alatt egészen befelé fordultam, a külvilágra eléggé keveset figyelmet, még abban sem vagyok biztos, hogy ment e valamiféle zeneszám a háttérben vagy sem. Azonban a szám végével megkapom a kissé túlságosan is áhított tapsvihart, ami az igazat megvallva jól esik a lelkemnek, már ha van persze. Erről megoszlanak a vélemények.
Természetesen ezután a színpad lejáró felé indulok, ahol hamarosan egy kellemetlen alakba futok, akit sajnálatosan jobban ismerek, mint amit én örömmel veszek. Nem lépek el vagy ütöm el a kezét, amikor közelebb lép és megérinti a felkarom.
Hiába, férfi, ezzel nagyjából mindent el is mondtam. Mindegyik azt hiszi, hogy birtokolhatják a nőket, mint egy tárgyat, azonban Abahin még az átlagnál is ostobább, ha azt gondolja, hogy ily könnyedén megkaphat engem.
Na nem mintha én annyira szűzies típus lennék, még véletlenül sem, elvégre mindig is szerettem kiélvezni az életet, de nem is engedem meg mindenféle jöttmentnek, hogy a magáévá tegyen.
A háta mögött közben már mozdulnak az izomkolosszusnak is gond nélkül beillő örök, én azonban egy apró biccentéssel a helyükre parancsolom őket. Egyelőre még szórakoztatónak találom a férfi próbálkozását, de kitudja meddig lesz ez így. A megnevezését pedig inkább csak szó nélkül hagyom.
- Úgy gondolod, hogy kiérdemelted ezt a „kiváltságot”? – Lépek annyira közel hozzá, hogy testünk már szinte egymásénak simul, miközben búgó hangon súgom fülébe a kérdést, jól megnyomva az utolsó szavacskát. Végül visszalépek arra a helyre, ahol nem régiben álltam, ezzel egy időben pedig le is szedem magamról a mancsát, ezzel jelezvén, hogy szerény véleményem szerint még nem érdemelte ki.
- Kezdésnek mondjuk, szerezhetnél nekem két játékszert. Egy nőt és egy férfit, aztán hozd őket az öltözőmbe. Na és persze egy jó kis pezsgőt. – Adok lehetőséget neki a bizonyításra, azonban válaszát meg sem várva indulok el az öltözőm felé. Meg van rá a lehetősége, hogy az ajánlatomat elutasítva elmenjen, de nem hinném, hogy megtenné. Akar engem, ez tény és való, de ha nem siet eléggé, akkor talán elmegy a kedvem az egésztől.




megjegyzés • szószám •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Pént. Nov. 18, 2016 7:35 pm

Lilith & Abahin
A demon's heaven | 16+
Csupán a szemeimet forgatom, tudva, hogy legjobb barátaim már mozgolódnak is a háttérben. Úgy csinálnak, mintha nem járnék ide állandó jelleggel, és nem ismerne a fele társaság nos… igen csak behatóan, de hát megértem én, ha fontosnak akarják érezni magukat. Lilith drága mindenesetre tesz arról, hogy békében maradjanak, noha az Első démon tekintetében rejlő lesajnálást nem tudom közben szem elől téveszteni. Ez már nem jelent jót.
Egyelőre nem mutatok hajlandóságot arra, hogy visszavonuljak, s bizony örömmel veszem, hogy a fúria is inkább közelít hozzám, semmint, hogy eltávolodjon. Az érzékeimet simogató hangja hamar bizsergést hoz testemnek legapróbb porcikáiba is, de hiába a csábítás, ha közben méreg ömlik a szájából. Komolyan ezt akarja játszani?
- Ugyan már, egy tőről fakadunk - jegyzem meg egy moderált mosoly kíséretében, magam mellé engedve lesöpört kezemet. Azért a fejemet, vagy egyéb becses részemet nem akarom letépetni a nőszeméllyel, viszont az idegnyúzáshoz sincsen ma hangulatom. Úgy fest, erről neki teljesen más elképzelések keringenek a kobakjában, de még így is felkészületlenül ér az ugráltatása. Szó se róla, szeretem a parancsolgatós nőket az ágyban, ám a pincsi bűvészmutatványokért már kevéssé fűlik a fogam, révén, mikor legutoljára néztem, nem avanzsáltam papucsállattá. Mégsem játszhatok primadonnát, a menekülés nem az én stílusom.
- Csokoládét nem kérsz hozzá? - kérdezem pimaszan, megvonva közben szemöldökeimet s figyelve, amint nyugodtan elandalog az öltözője felé. Aztán sóhajtva fordulok egyet, hogy kiválasszak két nyomorultat. Amúgy nem is értem, mi a probléma ezekkel a mai démonokkal. Nem kellene egymás kezére dolgoznunk? Ki húzza a száját egy jó kis szex, meg közös vérengzés miatt? Ha az unalmas talpnyalásra vágyik, inkább küldjön el, viszont ha azt várja, hogy végig kiszolgálom őméltóságát, akkor nem ismer még elég behatóan. Remélem, erre a kis kellemetlenségre nem kerül sor, szóval elkapom az egyik nyálát csorgató fajankó grabancát, tudatva vele, hogy a mai a szerencse éjjele, s végül nőt sem nehéz hozzá találnom. Igaz, csöppet már be van csípve, valószínűleg, ha azt kérném tőle, ugorjon fejest az egyik emelvényről, azt is megtenné, de nem volt kikötve, hogy józanok legyenek a vacsira valók. Út közben beizzítom az egyik pultost is ital ügyben.
- Remélem, hogy nem vagy válogatós - terelgetem be magam előtt a két jószágot az öltözőbe, akik közül a női egyed rögvest leomlik az első fotelbe vagy székre, amit meglát, míg fiatal, nyurga barátunk szinte remegő lábakkal méregeti végig bizonyára sok fantáziájában megforduló démonunkat. - A pezsgődet majd hozza valamelyik igazi pincsi - jelentem ki, megpaskolva Betoji hátát, hogy ne stresszeljen szegény annyira egy nő láttán.
- Szóval? Minek köszönhetem a hűvös fogadtatást? Krystaltól már megszoktam, de tőled? Szíven ütött - kapok a mellkasomhoz színpadiasan.

Szószám: 431 | Te Quiero Puta
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Szer. Nov. 23, 2016 5:32 pm

Lilith & Abahin




Néha azért egy kissé elfelejtem, hogy a külvilág, mármint az emberek hogyan is tekintenek rám. Példának okáért az örök azért indultak a segítségemre, amikor Abahin volt olyan szemérmetlen és megérintett, mert azt hitték, hogy csak egy védtelen nő vagyok, aki nem képes megvédeni magát ettől a férfitól.
Szegény párák, ha csak a pillanat egy részéig láthatnák valódi énemet, nos, akkor mindent és mindenkit magukra hagyva menekülnének, nagy eséllyel egész életükre diliházba vagy hasonló helyre bekerülve. Azonban még sem őrjítem meg őket, bármennyire is találnám mulattatónak a helyzetet, elvégre jelenleg még hasznosnak vélem őket, a maguk ostoba módján.
- És az mit számít? – Kérdezem egy jó öreg szemforgatás mellett, mert ezt mindig is idegesítőnek tartottam. Miért kellene nekem vele vagy éppen bármelyik más démonnal közösködnöm, csak azért mert egy faj tagjai vagyunk?
Ostobaság a köbön, nem egy ilyen alantas férfi démon fogja nekem megmondani, hogy mit is tegyek vagy mit ne. Végül azonban nem tépem le a fejét vagy hasonló kedvességek, hanem inkább adok neki egy feladatot, amit talán még ő is képes lesz helyrehozni.
Az elején még arra gondoltam, hogy írok egy kritérium listát, amely lehetőleg segíteni fog abban, hogy ne bányarémeket hozzon be az öltözőmbe, de végül rájöttem, hogy ők is ugyanúgy megfelelnek a célomnak. Hiába, szeretem a szépséget és valamiért a szebb áldozatot élvezetesebb számomra kínozni.
Végül aztán elindulok az öltözöm felé, ahol remélhetőleg hamarosan egy kissé véres szórakozásban lehet részem, miközben szándékosan figyelmen kívül hagyom a démon utolsó szavait. Óh pedig milyen finom is lenne egy kis csokoládéval, de nem vagyok ostoba, kiérzem az ironizálást a szavaiból.
Az öltözőmbe érve rögtön az eléggé méretes szoba közepén lévő franciaágyra fekszem, amit még mielőtt valaki rákérdezne, nem én hozattam be ide, bár az kétségtelen tény, hogy az elmúlt években sokszor használtam. Közben pedig egy újabb, itt-ott alig valami fedőt ruhakölteményt öltök magamra….talán hogy kissé felcsigázzam Abahint.
A percek telnek lassan, és már éppen kezdeném azt hinni, hogy a démonkám még se tér vissza és fülét-farkát behúzva elmenekült, amikor betoppan az ajtón a két várva várt áldozatommal. A franc, tényleg kellett volna az a kritérium lista, na mindegy, késő ezen már problémázni.
- Nos, ha rajtam múlt volna, akkor biztosan nem őket választom, de azért a célnak biztosan meg fognak felelni. – Épp hogy csak kimondom e szavakat, és máris kopogás hallatszik, aztán egy fiatal csinos lány - aki valószínűleg még a húszas évei elején járhat – betoppan egy tálcával, rajta a remélt pezsgővel és pár hozzá való pohárkával.
Először kissé megtorpan a látványomtól, jól láthatóan felkeltettem benne valamit a dögös szerkómmal, aztán az egyik kis asztal felé intek, aminek hála visszatér a valóságba, és gyorsan el is tűnik, becsukva maga mögött az ajtót.
- Tán nem voltam lelkes? - Kérdezek rá kuncogva – Mit kellett volna tennem még? Talán térden csúszva megközelíteni téged, miközben hálát rebegtem volna a mi urunknak, hogy egy ilyen fess démonkát küldött az utamban?
Mondom én, férfiak. Mégis mit képzelnek magukról? Hogy a nőknek nincs jobb dolga, mint őket ajnározni? Ennek ellenére mégsem dühítettem fel magam ezen, hanem inkább a kissé részeg állapotban lévő férfihoz léptem, fülébe súgva pár szót, mire az ruháit gyors iramban kezdi levenni, hogy aztán az ágyon várja a folytatást.
Hát, biztosan valami olyasmit mondhattam, ami felkeltette vágyát, erre a legjobb tanúbizonyságot már a ruha se rejti tovább.
- Hogy lásd milyen jó házigazda is vagyok, így hagyom neked, hogy bemutatót tarts. Az eszközök ott vannak a komód felső fiókjában. – Nem panaszkodhat amiatt, hogy nem hagyom őt érvényesülni, elvégre ha benyúl a komodba, akkor megláthatja a bőrbe csavart, kínzásra használt eszközeim.
Eddig keveseknek adtam meg azt a kegyet, hogy az ÉN eszközeimmel kínozzon meg valakit. Azonban közben sem tétlenkedek, hanem a pezsgőt felbontva kitöltöm azt az arra a célra hozott poharakba, amelyből kettőt el is viszek, egyet magamnak, a másikat meg az eddig magányosan üldögélő hölgynek, elvégre ráfér egy ital a mai este előtt, talán ez lesz neki az utolsó.




megjegyzés • 643 •
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   Vas. Dec. 04, 2016 10:32 pm

Lilith & Abahin
A demon's heaven | 18+
- Számítania kellene - felelem, számat pimasz, féloldalas mosolyra húzva, miközben türelmetlen szemforgatását figyelem és vélhetően bosszús gondolatait tükröző íriszeit. - Vagy nem szórakoztál még más démonokkal? Persze, vannak felejthető példányok, de lásd be, legalább tudod, hogy mire számíthatsz - villantom meg szemeimet izgatottan, bár azt az aprócska tényt, miszerint én sem társulok gyakran ezekkel az anyaszomorítókkal, könnyedén elkendőzöm. Hiába a pokol szülöttei, a kreativitást nem verik beléjük odalent, de azért Lilith már ismerhetne annyira, hogy ne keverjen össze a mezei ölebeivel. Azért picsogni még nem fogok, hagyom, hogy eltipegjen a csinoska, és óhajának eleget téve szerzek magunknak két nyomorultat. Attól tartok, ez a szó szoros értelmében vehető, s arra, hogy könnyelműségem vélhetően nem fogja megköszönni magát, csupán akkor jövök rá, amikor már az öltöző díszes falai között ácsorgunk.
Érthető mód az Elsőnek is szemet szúr a mai termés gyér volta, de ha úgy ítéli, a célnak megfelelnek, eszem ágában sincs loholni újak után. Ó dehogy, helyette higgadt tempóban, kiélvezve minden részletet, végigsimítom pillantásomat a lenge ruházatba bújt démonon, amannak formás idomain, amelyek szinte ordítanak a figyelmemért. Nem vagyok az a fajta, aki magába fojtja a vágyait, nem is egészséges az ilyesmi, viszont nem is szoktam ilyen hamar hangulatba kerülni. A nők többsége unalmas, szende, vagy éppen már kiélt, netán közönséges, esetleg túlzottan kötődő, a többségben van valami defekt, ami beárnyékolja a felhőtlen szórakozás ígéretét, de Lilith… A démonokkal nem lehet mellé lőni nagyon, ám ad valami ízt az egésznek, hogy az elsővel fogok szórakozni, aki véletlenül sem becsmérelhető az átlagos, mindennapi jelzőkkel.
- Ohh, csak gondolj bele, azt hiszik, hogy életük legnagyobb fogása az övéjük. Ízletesek lesznek - vigyorodok el aljas mód, mondjuk a pokoli lény látványa még mindig jobban leköt, mint ez a két palimadár, akik nemsoká a fúria vacsorájává avanzsálnak. Szemérmetlen bámulásomból csupán az ajtó nyílása szakíthat ki, ahol egy szintén csak szemrevaló jószág állapodik meg. Ugyan megvonom a szemöldökömet, és tetszésem jeléül biccentek neki, ám a szöszit inkább leköti az ágyon lusta tigris módjára terpeszkedő nőszemély. Ahh, el tudnám nézni kettejüket is, de sajnálatos hamar köddé lesz pincérnőnk, jelenlétét pedig egyedül az asztalon elhelyezett ital s poharak tanúsítják.
- Ugh, hova gondolsz? - fintorodok el cinizmustól tocsogó kérdését hallva. - Az olyan nőket messzire kerülöm, bár ha már térden csúszik… - pillantok oldalra egy röpke momentum erejéig, mielőtt megköszörülném torkomat, visszarántva önmagamat a valóság talajára. - Mindegy - legyintek egyet, azt sem boncolgatva, miért is találtam hűvösnek a fogadtatását. Ő is tisztában van vele, tudom nagyon jól, ahhoz meg tényleg nem fűlik a fogam, hogy savanyúnak nevezzem szentségét, mert a csomagomat még megtartanám altájékon. És ha már itt tartunk, komoly mértékben megcsapolja fellángolásomat a vetkőzésnek indult Betoji, aki még az izmokkal sincs köszönőviszonyban. Testi reakcióiról pedig ne is beszéljünk, az ilyen ferde műveletekhez minimum seggrészegnek kell lennem, máskülönben hányingerrel küzdve kell nyugalmat erőltetnem magamra, mint jelen esetünkben is teszem.
- Elengedhetetlen, hogy pucér legyen? Még ha kinézne valahogy - fintorgok kelletlenül, bár tudom, az én saram mindez. Mondjuk ha előre szól, hogy ruha nélküli móka lesz, keresek valami szemrevalóbb halandót, na de ezúttal sem kezdek lázas nyafogásba, ajánlata amúgy is megcsillantja bennem a reményt. Ha valamihez jól értek, az a kínzás, remélhetőleg még Lilithnek is tudok mutatni valami újat.
- Lekötelezel - vonogatom meg a szemöldökeimet, mielőtt a komódhoz lépnék, és felső fiókjából elő nem szedném a bőrbe gondosan csavart eszközöket. Révén, az ágytól nincs messze a bútor, és tetején hely is akad, oda terítem ki a repertoárt, nehogy látványuktól még szívrohamot kapjon ez a félkegyelmű fazon.
- Szóval? Minden estédet ezzel ütöd el? Keresel néhány félnótást, aztán felkoncolod őket? Ne sértődj meg, de én biztos hamar beleunnék - magyarázom, miközben egy mezei szikét veszek elő. Az ágyon fetrengő bizonyára megneszel valamit, mert ábrázata kezd kétségbeesettbe fordulni, mondjuk tény is való, nem köntörfalazunk túl sokat beszéd közben. - Nem kell félned, csak szórakozunk - mosolygok rá nyugtatóul, mialatt az ágyhoz lépek, és feltérdelek rá. Első, veszett gondolatként férfiúi nemének lenyisszantása fogan meg bennem, viszont a súlyos vérzés elég kellemetlen következménye volna drasztikus beavatkozásomnak, így néhány ártalmatlan böködést leszámítva a penge hegyével, oldalával, többet nem művelek vágyakozásával. Higgye csak azt, ez tényleg valami izgalmas és számára felejthetetlenül csodás élmény lesz, pedig eszem ágában sincs kielégíteni a mocskos kis fantáziáit.
- Sokan az arccal kezdik az ilyesmit, vagy az ujjakkal, mellkassal, kis karistolásokkal a bőrön. De vannak ám egészen izgalmas technikák is - avatom be, töretlen mosollyal az ábrázatomon, amint a vézna lábához araszolok. - Ez egy kicsit csípni fog, de ne aggódj, az előjáték része - tekintek ismét a nyomorultra, igyekezve bizalmába férkőzni, míg vádlijának oldalán ejtek egy nem túl mély, ám felületesnek kevésbé nevezhető vágást. Elfojtott szisszenése arról árulkodik, a fájdalom nem maradt el, kitartása azonban töretlen, révén, még mindig reméli a jutalmát. Ostoba halandó. - A vágás után szépen benyúlok az ujjammal, így - kommentálom tetteimet, s csakugyan, mutatóujjamat a sérülésbe nyomom, kitapogatva az egyik nem túl fontos, mégis méretesebb felületes vénáját, aztán a pulzáló eret megkaparintva, szép lassan elkezdem kihúzni. Tetteimnek némi szisszenésnél már hangzatosabb következményeit produkálja a nyurga alak, könyörgéseit a megállításom érdekében úgy ítélem, immáron komoly fájdalmakat él meg, s mielőtt kitépném a csinos vénát a lábából, eleresztem. - Mint a spagetti. Ki szeretnéd próbálni? Ezúttal nem állunk meg - fordulok Lilith és a részeg maca felé, ördögi vigyorral kommentálva elégedettségemet s az eufóriát, ami ettől a csöppnyi bemelegítéstől is eltöltötte porcikáimat.

Szószám: 890 | Te Quiero Puta
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Vamos mi amor   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ