wicked games
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Latest topics
» Fabletown
by Vendég Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

» Marvel-Universe Frpg
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

» Superhero Academy
by Alice Murray Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

» Partner kereső
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

» Avatar foglaló
by Ashleigh Murray Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

» Ashleigh Murray
by Heather Keeser Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

» Asgard
by Vendég Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

» Nightmares frpg
by Vendég Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

» Liam Sawyer
by Liam Sawyer Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

» Mavis Riona Hazeldine
by Mavis R. Hazeldine Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

» Connor;
by Shaw Fairley Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

» Mrs. Wilder
by Mason Wilder Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

» Mason.
by Jewel Marano Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

» Szexi tanárbácsi
by Heather Keeser Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

» Tristan Thorne
by Tristan Thorne Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm

© Credit
Szeretnénk megköszönni mindenkinek a szorgos és kemény munkáját az oldal átalakításával. Dzsininek a csodás diziért, Saya-nak pedig a fenomenális fejlécért. A képek a Google keresőjében mind megtalálhatóak. A leírások, és újítások Jewel és Emmet szellemi tulajdona. Amiben még előfordulhat Dwight ötletei is, melyeket tovább vitt a saját oldalára; Ancients' Haven-re.

Share|



Mihály vs. Nemesis



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Mihály vs. Nemesis Kedd Nov. 15, 2016 10:17 pm


Ori and Norine


A fekete selyemszalaggal átkötött meghívó volt azaz ugródeszka, amiért igent mondtam erre a nívós eseményre. Imádtam a középpontban lenni, felhívni magamra a figyelmet, de itt akkora konkurenciával kellett szembenéznem, hogy igazán megdolgoztattak. Melyik őrült, vagy éppen pont ez benne a normális, aki New York közepén megszervez egy télköszöntő álarcos bált, és meginvitálja a legelőkelőbb halandókat, de többek között a természetfelettiek nagyobb halait is? Na, pontosan ezt kívántam kideríteni, de nem tagadtam meg a szórakozás lehetőségét sem magamtól. Lucifer nemet intett, így kísérő nélkül maradtam. Jócskán elhúzódott a jelmezem kölcsönzése, de ha már éppen nagyot akarok mutatni, akkor robbanjon is. A saját terveim szerint varrattam meg a ruhát, melynek szőttese aranyfonalból, és a selyem egy kényesebb anyagából tevődik össze. A fekete és az áttetsző, szinte szikrázó megjelenés még nem lenne túl feltűnő, de a fehér szárnyaim bárkit megvakítanának. Az egész kompozíciót egy fekete fáraó hagyaték teszi különlegessé, a meghívóról elemelt fekete selyemszalaggal. Mit mondhatnék? Nemcsak hiú, de önimádó is vagyok. Nem tudom, hogy éppen miért az egyik halandó mese jut az eszembe, de Hamupipőke bőrébe bújva…eljátszok a gondolattal a fekete limuzin hátuljában, hogy ma este talán nekem is szerencsém lesz, és megismerek valakit. A külváros egyik régen elhagyatott birtokán kerül sor a bálra, ami még inkább felcsigázott. A sofőr finoman fékez le, így előkelően léphetek ki, az előttem kitáró ajtón.
- Jó estét kívánok, üdvözöljük a Winter bálon. Mr. Braxton örömmel fogadja kegyedet is. – a hajlongás, és a kézcsók már sok lesz, de csak egy szende mosolyra telik tőlem, és amint elérek a lépcsősorhoz, azonnal fényárban kezd el úszni a gránitból készült csoda. Már most lúdbőrözöm a luxustól, és ettől az izgalomtól terhes levegőtől. Ott vibrál a titokzatosság, a váratlan ismerkedések lehetősége, és ennek még inkább örülök, bár jobban érdekelne ki is az a Mr. Braxton. Két frakkos úriember tárja ki előttem a kapukat, és beléphetek az óriási előtérbe.
- Elkérhetem a meghívóját hölgyem? – fehér kesztyűbe bújtatott kezével felfelé várja a belépőt a komornyik, amit szívesen nyújtok át, aztán egy egyszerű meghajlás után a bálterem felé veszem az irányt. Odabent a tömeg már most óriási, és először fel se tudom mérni, hogy ki ember, és ki a természetfeletti világ részese. Ez még nekem is új, és ijesztő. Talán csapda az egész helyszín? Világító kék íriszeim az egyik páholy felé siklanak, amikor a közelben egy asztalt veszek észre. Jól esne egy kis puncs. Átverekszem magam a tömegen, és megállok a választék előtt. Egy kisebb poharat emelek el a torony tetejéről, és a merőkanállal öntök bele. Az íze eleinte fura, de édes…mint a nektár. Ez valami vicc? Ki játszadozik velünk? Az egyik sarokban két „rokon” beszélget a trójai háborúról, ami már most untat – jó a nővérem igazán jól szórakozott rajta -, én viszont egyáltalán nem értékeltem, és nem is mozgatott meg. A cseppek megpihennek szív alakú ajkaimon, és szédelegni kezdek, de előfordul az ilyesmi…hogyne, egy istennővel biztosan nem!
- Jó estét kívánok az egybegyűlteknek. – minden elsötétül, és egy férfi kerül a fény közepére.
- Az én jóvoltamból került megrendezésre az első téli köszöntő. Már az őseink is rajongtak a lakomákért, hát miért ne hozhatnánk vissza a régi hagyományokat? Jó szórakozást kívánok a kedves vendégeimnek. – a férfin álarc van, így még esélyem sincs megfejteni, hogy ki lehet az. Az lenne a legjobb, ha kimennék egy kicsit levegőzni, de ekkor felhangzik az első keringő szólama, és egy erős mellkasnak ütközöm neki.
- Elnézést! – támasztom neki a kezemet az ismeretlen kőszikla mellkasának, és lassan emelem rá az íriszeimet. Ójaj, halandó, vagy más lény? Összezavarja valami a fejemet.


A hozzászólást Norine Bell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 19, 2016 7:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Mihály vs. Nemesis Szer. Nov. 16, 2016 7:01 am


Norine
Ori



Három nap… ennyi ideje döntöttem végül úgy, hogy védencem érdekében a szomszédsága költözöm és eddig vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Először is hát hogy is mondjam, a lakás nem igazán teng túl a luxus termékektől, de sajnos nem hívhatom fel magamra a figyelmét, így átlag és még inkább lecsúszott amerikait kell játszanom.
Na mindegy, annyi jó van legalább az egészben, ha mondhatok ilyent, hogy a lakás csak az enyém és remélhetőleg senki fog háborgatni. A háborgatásnál maradva, ma kaptam egy igen csak kicicomázott meghívót, ami már alapjában is furcsa, de az még inkább, hogy nem az álcaként használt nevem volt ráírva, hanem az igazi.
Fogalmam sincs, hogy ki küldhette, arról pedig még kevesebb, hogy mégis hogy a jó életbe tudták meg a címemet ilyen rövid idő alatt. Én legszívesebben ennek ellenére vagy épp emiatt el se mentem volna, de a többi Arkangyal meggyőzött (hogy egye a fene meg őket), hogy mindenképp megéri elmenni. Egyrészt talán sikerül kideríteni a házigazda valós személyét, másrészt talán ennek hála jobbá válhat a kapcsolatunk, más, a földön tartózkodó istenségekkel.
Sajnos ezzel jár, ha egy olyan égi tanács tagja vagy, ahol többségi szavazat dönt a dolgokról. Pedig hát lényegében a négy Arkangyal közül én vagyok a legkevésbé alkalmas erre az egészre, de ők mókásnak találtak a gondolatot, hogy ott kell jó pofiznom.
Mivel soha nem voltam oda az ilyesmiért, így a többiek intéztek lényegében mindent helyettem, beleértve a ruhát és a helyszínre való megérkezést is, ami jelen esetben egy flancos kék limuzint jelentett. Hát ez sem a beolvadásomat segíti elő, annyi szent.
- Jó estét… Mihály úr. – A limuzinból kiszállva én sem tartom már magamnál sokáig a meghívót, hanem  átadom azt az ajtónál álló egyik vendégfogadónak, bár az illető nem kicsit lepődik meg, hogy a meghívón egyetlen név árválkodik csak magában. Szerintem én lehetek az egyetlen, akinek csak egy keresztnév van feltűntetve a meghívóján, de hát ez van, nem én tehetek róla, okolja azt, aki meghívót.
Miután a két ajtónálló végre kitárja előttem az ajtót, én sem vesztegetem az időt, hanem belépek és meg kell hagyni, hogy még én is lenyűgözőnek tartom a fényárban úszó termet, egy kissé talán a mennyekre emlékeztet.
Balszerencsémre még egy italra se marad időm, mielőtt a házigazda előbukkanna és belekezdene a beszédébe, pedig van egy olyan érzésem, hogy az alkohol sokat segítene abban, hogy elviselhető váljon ez az este. A szavai csak igazolják sejtésemet, hogy a meghívottak jó része görög származású lehet és nem, még véletlenül se mondom ki, hogy istenségek. Csak is egyetlen Isten létezik, mondjon nekem bárki bármit.
Az egybegyűltek legnagyobb szerencséjére nem sokáig húzza a szót, de rögvest jön a következő meglepetés számomra, mégpedig az első keringő szólama. Jó, nem ez az első bálom félreértés ne essék és még a testvéreim is azt szokták mondani, hogy elég jó táncos vagyok, de valahogy eddig a pillanatig reménykedtem, hogy erre ma este nem kerül sor.
- Semmiség, meg van bocsátva. – Az igazat megvallva talán még észre se vettem volna azt, hogy nekem jött, ha nem szólal meg, elvégre túlságosan is lekötötte a figyelmemet a házigazda megfigyelése, azonban ez szinte rögvest megváltozott, ahogy egy pillanatra rápillantottam. Kétségkívül vonzó egy teremtés, még az én figyelmemet is felkeltette a szépségével, bár jól tudom, hogy sokszor éppen a szép nők a legveszélyesebbek.
- Felkérhetem egy táncra, Ms…? – Hogy van e kedvem táncolni? Egy fenét, egy kicsit se, azonban úgy érzem, hogy a kelleténél több figyelmet vonnék magamra azzal, ha egyedül ácsorognék a terem közepén, miközben körülöttem mindenki táncol. Így hát a legmegnyerőbb mosolyommal kísérem a felkérést, miközben talán még a szépség nevére is fény derül eközben, bár ez utóbbit már nem is érzem annyira fontosnak.
Ha a felkérést elfogadja, akkor természetesen magától értetődőnek veszem, hogy én vezetek, hiába, egész életemben a vezér szerepét töltöttem be, így nehezemre esik másnak átadni a gyeplőt, de azért nem lehetetlen meggyőzni róla.

Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Mihály vs. Nemesis Szomb. Nov. 19, 2016 7:58 pm


Ori and Norine

Mindig én vagyok az a nő, aki tudja, hogy mit kell tennie, nem ijed meg az ismeretlentől, és bőven kiveszi a szórakozásból is a részét. Nem mondanám, hogy egy visszafogott teremtés lennék, már ha csak abból indulok ki, hogy istenadta képességeim vannak…szó szerint az vagyok. Régen több erővel büszkélkedtem, amíg az emberek imákkal, és egyéb finomságokkal táplálták a lelkemet, de mára ez kezd visszahúzódni, és most ismerkedem önnön korlátaimmal. Luciferrel a legutóbbi találkozóm nagyon jól sült el, és a színházi előadást remekül zártuk (szegény emberek ezt nem mondhatták el magukról). Nem szeretem, ha valaki a szendét játssza előttem, aztán hirtelen vált át. Ma mindenre fel voltam készülve, de arra nem, amit ez az estély jelenthet. Mr. Braxton nevével eddig nem is találkoztam a nagyérdemű előtt, és bármennyire is igyekeztem a múltamban vájkálva rájönni, hogy ki az, egyszerűen nem ment. Bátorságra vall, hogy nyíltan az isteni nevemet vésette a papírra, és nem rettent vissza attól, hogy magára haragítsa a bosszú istennőjét. Lényegében nem jelentene senki veszélyt rám, de ott van az a „ha” szócska, ami kicsit átrendezi az erőviszonyokat. A földi élet nekem is halandó, ha a testem megsérül. Meghalni ugyan nem fogok, hiszen, akkor átvándorlok egy másik porhüvelybe, de mégis kudarcként élném meg, ha valaki kezet emelne rám. Nem szívesen mutatnám meg az igazi énemet.

A bálterem nívós, sok az új arc, így egyből egy kis frissítő után nézek. A puncs a nektárunkra hasonlít, itt már gyanakodnom is kellene elég erősen, mert jól nem jövök ki, ha továbbra is ezt fogom szürcsölni. Az istenek hamar a rabjukká válnak, és ha azt állítom, hogy befolyásolhatóvá válunk, akkor elárulom az egyik gyenge pontomat… ó nekem olyan nincs, vagy mégis? A tömeg nem köt le, azonban a házigazda kiléte igen. A tekintetem a rivaldafényre siklik, és felmérem a terepet. A hangja bársonyos, a fellépése határozott…de még mindig nem tudom, hogy kicsoda. Nemsokára el is tűnik, én meg belevetem magam a nyomozásba, pontosabban belevetném magam, ha nem ütköznék neki egy mellkasnak, és annak tulajdonosának. A pillantásom rávetem, és meg kell hagyni nem rossz parti, de sérti az érzékeimet, hogy nem tudom megmondani róla, hogy természetfeletti, vagy csak egy sima ember. A mosolyától lúdbőrözik a hátam, és a kezem is, de a kesztyű jól elrejti az árulkodó jeleket.
- Felkérhetne, de jobb szeretem megismerni előbb a táncpartnerem, és csak utána igent mondani egy ilyen ajánlatra. – igazítom meg a maszkomat, és a válla felett a lépcső felé tekintek, de elég kitartónak tűnik, és a zene is elindul. Ez az én szerencsém…így ha nem akarok feltűnést kelteni, akkor ehhez most jó képet fogok vágni.
- Elnézést a faragatlanságom miatt, a nevem Norine, de ha úgy tetszik, akkor Mrs. Bell…nemrégen veszítettem el a férjemet. – helyezem az egyik kezemet a vállára, a másikat meg a tenyerébe, ha már úgyis vezetni akar…nagyon remélem nem falábú.
- Megtudhatnám a becses nevét? – villannak meg a kék íriszeim, és hegyezem a fülemet is, hátha valaki tud valamit erről a rejtélyes vendéglátóról. Az első fordulást könnyedén vesszük, és szinte azonnal beleolvadunk a táncolók tömegébe.
- Mi szél hozta erre, vagy miképpen kapott meghívást erre az estére? – kíváncsiskodom tovább, és sikerül kiszúrnom az egyik testőrt…szinte abban a pillanatban meghűl az ereimben a vér. Ez Lucifer egyik magasabb démonja. Mi az isten készül itt?

Vissza az elejére Go down

Vendég
it's my own design


Vendég



Tárgy: Re: Mihály vs. Nemesis Pént. Nov. 25, 2016 6:18 am


Norine
Ori



Kevesen tudják rólam, de az igazat megvallva soha nem voltam oda az emberekért, pedig hát ők elvileg Isten tökéletes művei. Még meg is próbáltam őket szeretni, ahogy az Úr parancsolta ezt nekünk oly sok évvel ezelőtt, de hiábavaló olyasmit erőltetni, ami minden kétséget kizáróan nem fog megtörténni.
Na persze, ennek ellenére én nem gyilkolgatom őket kedvemtől függően, ahogy valószínűleg Lucifer öcsém teszi, kivéve persze, ha erre apánktól parancsot kapok, bár az ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. Az itteni bálteremben lévő társaság nagy része természetfeletti, ennek ellenére így is ott van a levegőben az emberszag, amely úgy lengi körül a termet, mint a döglegyek szokták a trágyát.
Ez pedig nem kicsit nehezíti meg azt, hogy kiszagoljam újdonsült házigazdánk hovatartozását, de nem aggódóm, hosszú még az este és reményeim szerint lesz még rá alkalmam, hogy kiderítem ki is ő.
Én magam először a kisöcsémre tippeltem, de ő nem az a típus, aki álarcok mögé bújik, szereti megmutatni magát, na meg persze a házigazda nektárral kapcsolatos kijelentése is csak megerősíti bennem azt, hogy ebben az öcsémnek nincs bent a keze, vagy legalábbis nem ő a titokzatos Mr. Braxton.
Hamarosan belefutok egy szépséges hölgybe, akiről először nehezemre esik megállapítani, hogy miféle lény is, hála a sok különböző szagnak, amelyek furcsa mód megnehezítik az aurákban való olvasást a részemről, hiába, ez pech. Hamarosan megtudom a drága nevét és azt is hogy özvegy. Nos, az ilyen helyzetekben sosem voltam jó. Mit kéne mondanom? Talán hogy sajnálom, vagy hogy biztos jobb helyen van már?
Az igazság az, hogy az előbbi nem igaz, elvégre nem ismertem őt, míg utóbbiról fogalmam sincs. Természetesen nem emésztené fel sok időmet ezt kideríteni és talán később még sort is keríthetek rá. Azonban jelenleg nincs több időm rá, mert hamarosan egy gyönyörű szép nővel ropom a táncparkettet, aki annak ellenére is kissé megigézett, hogy csak azt a szépséges szempárt látom, hála az álarcnak.
- A nevem Ori, Ori Godfrey… és sajnálom a férjét. – Isten látja lelkemet, már ha persze van valami hozzá hasonlóm, hogy megpróbáltam minél együtt érzőbb arcot vágni, de az igazat megvallva én egy elég szűk érzelmi skálán mozgok, amelyen az együttérzés nincs jelen. Az Úr valamiért úgy érezte, hogy egy harcosnak, egy hadvezérnek nem szükségesek a bonyolultabb érzelmek, én pedig ki vagyok, hogy megkérdőjelezzem a döntését, nem de?
- Kaptam egy flancos levelet, rajta a nevemmel. Gondoltam megnézem, hogy ki küldte. -
A tánccal pedig biztosan nem lesz probléma, elvégre valóban remek vagyok benne. Ezt a testvéreim sohasem értették, pedig a válasz nagyon egyszerű. A tánc sok vonatkozásban hasonlít a harcra, minden mozdulatra van egy tökéletes válasz reakció, amivel a legnagyobb sikert érheted el, így bár talán kissé érzelemmentesek a mozdulataim, de ennek ellenére is tökéletesek.
A démonnal kapcsolatban pedig csupán annyit, hogy egyelőre nem vettem észre, túlságosan is leköt a táncpartnerem. Nos, ezt nevezik taktikai hibának, talán ez lesz az első alkalom, hogy ilyesmit elkövetek.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
it's my own design





Tárgy: Re: Mihály vs. Nemesis

Vissza az elejére Go down

Mihály vs. Nemesis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Amazóniai esőerdő - Myärn és Nemesis

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-