HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

Tristan Thorne
írta: Tristan Thorne
Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm


Share | 
 

  Roux & Cal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Roux & Cal   Kedd Nov. 08, 2016 10:37 pm

Kristálykék szemeim a felettem elterülő végtelen eget figyelik. Sötétség vesz körbe még, átláthatatlanul sűrű, borzongató. A legközelebbi mesterséges fényt magából árasztó forrás túl messze van, hogy a harcot felvehesse vele, a megváltást hozó hajnal, s köztem pedig hosszú percek állnak sorfalat. Izgatottan fészkelődök, a kiselejtezett, fémszemétből álló kupac csúcsán billegő fél autó tetején egyensúlyozva mélyebbre csúszok egy ismeretlen horpadásban, kitárt szárnyaimmal tartva magamat.
Szűkülésbe kezd a homályban hatalmas méretet öltött pupillám, ahogy a nap lassan, ráérősen felbukkan a horizonton, rákacsintva a világra. Halvány fénye láthatatlan kezdetben, vékony, leheletnyi sugarai érik csak a talajt, de ahogy a percek telnek, kitartása megkapja jutalmát, narancssárgára színezi az ég alját. A világ egy pillanatra elmosódik, elvakít a látomás, összébb húzom hát szemeimet, de pillantásom a jelenségről le nem veszem. Elragadtatott elégedettséggel figyelem az éj vereségét, a sötét kiszorulását, az új nap kezdetét, mi mindenkinek új esélyt ígér. Az égitest fényének útjába nem áll már semmi más, megakaszthatatlanul tör előre, felfedve a környék minden zegzugát.
Ha mondanom kellene valamit, mit az embereknél is jobban szeretek, ez lenne az. A fény hozzám közelebb áll, mint bármi más, s bár a sötétségnek egy ekkora városban nem sok esélye van, legapróbb lehetőségét is kihasználva, megüli hatalmát ott, hol nincs lámpákkal lefedve minden négyzetcentiméter. Ilyen a roncstelep is, ahol most vagyok. Évekkel ezelőtt találtam rá, kaotikus elrendezése, titokzatossága hívott magához, s csendessége tartott meg. Ide jövök, ha a város hangjait tolerálni többé már nem tudom, ha magányra vágyok, vagy csak végignézném a napfelkeltét akként, ki vagyok, s azon aggódás nélkül, jelenlétem kiszúrja, kinek nem kellene rólam tudnia.
Hosszú percekig terpeszkedek még kényelmetlenül kemény helyemen, mozdulatlanul, majd halk sóhajjal szélesebbre tárva szárnyaimat a mélybe vetem magam. Zuhanásom tiszavirág életű, ahogy a felkavart levegő tollaim közé csap, testem lelassul, megtorpan. Ereszkedésem maradékát óvatosabban teszem már meg, végén pedig puhán, hangtalanul landolok. Élvezettel teli, elégedett borzongás száguld keresztül gerincemen, s boldog mosollyal ajkaimon elszakítom a földtől tekintetemet.
Mi a csuda? Elkerekednek szemeim, megrökönyödött meglepettséget kölcsönöznek vonásaim, ahogy észreveszem a hozzám hasonlóan elképedt, ismeretlen fiút, alig néhány méterre tőlem. Fogalmam sincs, hogy, s mikor került ide, hiszen az egyértelmű, érkezésemkor még nem volt a közelemben.
- Helló - zavartan próbálkozok könnyed, barátságos köszönéssel meg, nem tudva, mi mást tehetnék ezen kívül még, ahogy tisztában azzal se vagyok, elhiszi-e egyáltalán, amit lát, vagy különös látomásnak gondolja inkább.

 
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Roux & Cal   Vas. Nov. 13, 2016 9:03 pm


Hajnal van, lassan a nap is felkel, de Roux Traithgren Agent még egy szemhunyásnyit sem aludt. Valahogy nem bírta rá venni magát. Csak forgolódott össze-vissza egész este, a megfelelő pont után kutatva, aminek az lett az eredménye, hogy lassan már ideje se maradt tovább próbálkozni, valamit már az ágy is kezdte nyomni. Még egy húsz perc szenvedés után végül feladta a küzdelmet és inkább felkelt. Ahhoz viszont még korainak tartotta az időt, hogy bármit is tudjon csinálni, így jobb ötlet híján, futáshoz készülődött, majd neki indult a városnak.
Nagyon most se figyelte merre megy és egy utcával hamarabb kanyarodott, mint szerette volna, viszont gondolta, ha már itt jár, akkor körbe néz arra is. Ismeretlen utakon suhant keresztül, míg végül megállt pihenni. Térdére támaszkodva fújta ki a levegőt, majd felegyenesedve körbe kémlelt, hogy merre is járhat most. Ekkor jött rá, hogy mennyire is sikerült a város szélére sodródnia. Hátra fordulva nézte végig azt a hosszú távot, amit megtett. Menet közben valahogy rövidebbnek tűnt neki ez az egész. Vissza fordulva egy roncs teleppel találta szembe magát. Amivel nem is lett volna gond, ha nem tűnik fel a semmiből egy tollas idegen.
Homlokát ráncolgatva nézte, hogy tényleg ott van e, vagy csak az alváshiány okozta tünetek jelentkeznek rajta. Közelebb merészkedik és mire az angyal felnéz, már ott áll szembe vele, kissé kikerekedett szemekkel. ~Még ilyet… az angyalok tényleg léteznek?~ című kérdés is végig futott az agyában. Mert jó, ő se a legközönségesebb ember, de azért még sosem gondolkozott el azon, hogy a sok legenda közül melyek is lehetnek igazak. Személy szerint hamarabb gondolta valósnak a vámpírokat és a vérfarkasokat, mint a szárnyas jó lelkű segítőket. Emberként ezután simán várná, hol marad a hófehér szárnyas ló, de nem kisgyerek már, hogy higgyen mindenféle mesének.
Érezte, hogy egyszerre merül fel benne ezer kérdés és sötétül el minden elméjében. Beszédre nyílt a szája, de egy ideig semmi hang nem jött ki rajta, majd nagy nehezen kiköhögte azokat a szavakat, amik még elméjében fellelhetőek voltak. –Mi a…? Ez meg… De, hogy? – zavarodottan nézett hol felfelé, - oda ahonnan jött az illető- hol pedig a tollakra. El se hitte, hogy ez mind igaz lenne, és nem holmi átverés. Nem tudja, hogy csak az agya játszadozik vele és ez csak egy maskarás férfi, aki gyakorol a következő halloween-re, vagy tényleg egy húsvér angyallal áll szemben. Viszont, ha a második feltevés, akkor miért itt futna bele?

szavak száma: 396 || zene: - || megjegyzés: ígérem lesz majd jobb is


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Roux & Cal   Csüt. Dec. 22, 2016 10:45 pm

Szeretem munkám, az életet a Földön, az emberek megfigyelését, társaságát. Különös, érdekes lények, kik újjal szolgálnak, meglepnek mindig, attól független, velük mennyi időt töltöttem már el. Komoly erőfeszítésembe kerül megértésük, akárcsak az, magam hozzájuk hasonlatosnak mutassam, ne téve egyértelművé a közöttünk feszülő különbségeket. S épp ezért szükségem van néhanapján távolságra, csendre, nyugalomra, egy néptelen, néma helyre, hol magamat adhatom, hol angyal lehetek.
Évekkel ezelőtt választottam a roncstelepet. Nappal sincsenek sokan erre, épp csak néhány munkás lődörög az autók között, nagyobb nyüzsgést elvétve tapasztalni csak. Napfelkeltekor pedig épp olyan kietlen a hely, ahogy vágyaimban szerepel. Élvezhetem hát kedvemre a békét, a magasságot, a repülést. Szélesre tárt tollaimba kapó szellő kellemes bizsergetését. Izgatott érdeklődésem nem csappan, a felkelő nap újra és újra ámulatba ejt, nem számít, hányszor van lehetőségem felbukkanása meglesésére.
Úgy teszek ma is mindent, mint mindig, nem is sejtve, nem gondolva arra, talán ez az a nap, mikor valami megváltozik. Megvárom, hogy fény töltse ki a teret, majd szárnyaim kitárva ellököm az autótól magam, hagyva pár másodpercig szabadon zuhanni testem. Sebességem ezután kezdem csak lecsökkenteni, nyugodtan, ráérősen, majd talpaim puhán simulnak a betonnak. Boldog elégedettség kavarog ereimben, úgy érzem egy röpke másodpercig, semmi baj nem történhet velem, s akkor felnézek.
Letükrözve az eddig észre se vett fiú kifejezését utat adok meglepettségemnek. Ha valamire, hát erre nem számítottam. Mióta ide járok, egyetlen másodpercnyi időt se pazaroltam arra, hogy átgondoljam, lebukás esetén mit mondok majd, mivel védem be magam. Fogalmam sincs hát, mihez kezdjek.
Nehéz befejezetlen kérdésekre válaszolni – jegyzem meg csendesen, kiegyenesedve, s összébb húzva szárnyaim közben. Elrejtésüknek értelme már nem lenne, azzal talán csak még inkább megrémiszteném szegényt, szeretett elfoglaltságaim közé pedig nem tartozik a frász hozása a többiekre.
Attól tartok, nincs más választásom, mint megpróbálni elmagyarázni, hogy mit is láttál – sóhajtva mérem végig, azon gondolkozva, mennyire lesz vajon képes megemészteni a hallottakat. Hazudni nem szokásom, nem is tudok igazán, most pedig egyébként is késő lenne rá. Erősen kétlem ugyanis, léteznének olyan műszárnyak, mikkel nem csak repülni lehet, de még tökéletesen imitálják is, egy valódi milyen lehet.
Caliban vagyok, az Úr egyik angyala. Bár nem lett volna szabad, hogy így legyen, örülök a találkozásnak – igyekszem magam annyira barátságosnak, s ártalmatlannak mutatni, amennyire csak lehet, visszavarázsolom hát a szárnyalás hatásaként arcomra kiült felszabadult, elégedett mosolyt.
Benned kit tisztelhetek? – ha mutat hajlandóságot bemutatkozásra, neve elárulására, érdeklődőn hallgatom végig, meg is jegyezve egyből mindent, mi elhangzik. – Mit keresel itt egyébként? – ilyen időintervallumban mostanig nem találkoztam senkivel ezen a helyen, pedig nem a mostani az első alkalom, hogy eltöltöttem pár órát önmagam társaságában.


Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Roux & Cal   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ