HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

Tristan Thorne
írta: Tristan Thorne
Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm


Share | 
 

 aiden & damien

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: aiden & damien   Szer. Nov. 02, 2016 1:45 pm
aiden & damien
• maybe you don't know yet but i own you  •
New York utcái az esti órákban csak még zsúfoltabbak, mint fényes nappal, azonban ez a legkevésbé sem zavar, sőt élvezem, hogy végre feltűnés nélkül elvegyülhetek a halandók között, akiket eddig csak odafentről bámulhattam. És azt hiszem, felesleges lenne titkolnom, hogy van egy valaki, aki kicsit jobban felkeltette az érdeklődésem, mint kellene. Azonban bármennyire is izgalmas ez az érzelmek nélküli csak szex kapcsolat nem bírok nyugton maradni. Én voltam az, aki már az elején felállította a szabályokat, tehát én leszek az, aki akár meg is szegheti őket. Kettőnk közül én irányítok és ha Aidennek ez nem tetszik, egyszerűen csak megmutatom, merre van az ajtó, elvégre semmi sem kötelező, és amúgy sem én voltam az, aki feltétlenül kereste a másik társaságát. Ráadásul még mindig rólam van szó. Ő veszítene többet.
Bár sosem mondta, nem volt nehéz kideríteni, mégis mi az a munka, ami folyamatosan annyira leköti. Bár a találkozásaink alatt sosem a beszélgetésnek volt nagy szerepe, de azok alapján, amiket elmondott, már tudtam, hogy egy olyan személlyel van dolgom, aki más szemmel látja a világot, mint a többiek. Azt hiszem, ez tetszik. Érdekes és izgalmas. Talán mégsem kellene veszni hagynom ezt a kapcsolatot. Már csak azért sem, mert egy ideje már a fejembe vettem, hogy kigyógyítom a beteges munkamániájából és bebizonyítom, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben – kíváncsi vagyok, ez szavakkal is működik-e.
Ahogy megálltam a galéria ajtaja előtt, pár pillanatig csak a nadrágom zsebeibe dugott kezekkel bámultam befelé a hatalmas ablakon keresztül, s figyeltem, hogy néhány ember megfordul egy-egy kép előtt váltva a mellette lévővel pár szót. Apollón biztos imádná itt tölteni az idejét, gondoltam egy szemforgatás kíséretében. Talán vele is rendbe hozom a kapcsolatom, ha visszatérek az Olümposzra… feltéve, ha hajlandó lesz bocsánatot kérni. Ezekkel a gondolatokkal léptem be végül a szeretőm egyik kiállítására. Borzalmas, hogy még ilyenkor sem tudom magam mögött hagyni az efféle viszályokat, bár nem egyszerű, mikor mindennek megvan a maga istene, évszázadok alatt pedig elég sok minden történt már ahhoz, hogy mindenről valami unalmas (?) történet jusson eszembe.
Sosem rajongtam túlságosan a művészetért. Kedvelem és nyilván megvan a maga varázsa, de nem estem túlzásokba ezzel kapcsolatban, most mégis úgy vettem szemügyre minden egyes képet, mintha hozzáértő lennék – ezzel igazából sokat nem is hazudnék, mivel a minimális tudásom megvan a művészettörténetről, és nem esne nehezemre felsorolni azokat a reneszánsz festőket, akiknek a képei ki vannak állítva Michelangelotól elkezdve Caravaggioig. Végül Albrecht Dürer egyik fametszeténél álltam meg és kissé elgondolkozva döntöttem minimálisan oldalra a fejem, ahogy egyik kezem az államhoz emeltem, melyet meg is támasztottam a másikkal, ahogy mellkasom alatt tartottam.
- Mindig is lenyűgözött ez a fajta káosz és zsúfoltság, ami a képen van. Furcsán nyomasztó hatással van az emberre, mégis csodálatos. Megérte kiállítani – jelentettem ki a mellém érkezőnek, miközben le sem vettem a tekintetem a képről.  – Feszültség, bizonytalanság. Titokzatos kompozíció remek összefüggésekkel. Ráadásul kevesen veszik észre, hogy a jobb felső sarokban a számnégyzeten bizonyos számokat összeadva mindig 34-et kapunk – folytattam egy kisebb pimasz, szemtelen mosollyal az arcomon, mikor végül a mellettem álló galéria tulajdonosra néztem. Pontosan úgy, mint aki tudja magáról, hogy bármit megtehet. A területedre merészkedtem, Aiden. Most mit fogsz csinálni?
- Viszont tudod, mi érdekel leginkább? – Kérdeztem végül kissé összevonva szemöldökeim. – Amikor a szépség istennőjét festették meg a művészek, miért mindig a Vénuszt adták címként? Vénusz születése, Az alvó Vénusz… pedig az Aphrodité mennyivel szebben hangzik, nem igaz? Bár mit is várok, olaszok. – Meg sem várva a válaszát már indultam is tovább, mintha valóban csak a képek miatt jöttem volna a galériába, azonban ő és én pontosan jól tudtuk, hogy nem ezért vagyok itt. Kezdtem úgy érezni, hogy a kis játékunk egyre izgalmasabb lesz. Legfőképp azonban arra voltam kíváncsi, vajon kikerül-e még ma az a zárva tábla korábban a megszokottnál, hogy eltűnjünk hátul szórakozni, vagy átléptem egy határt, ami miatt talán egy ideig nem is fogunk találkozni. Nos, igazán kár lenne érte…

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: aiden & damien   Pént. Nov. 04, 2016 11:58 pm

from; aiden r. to; damian w.

Nem arról van szó, hogy nem bízok a könyvelőmben. Hanem, hogy jobban bízok magamban. Tehát, igen, kifizetem a világ pénzét Mr. Kylenak, hogy intézze a pénzügyeimet, de az még nem azt jelenti, hogy teljes vak bizalmat nyújtok az állás mellé. Nem mintha életem időtöltése lenne órákig számokat összehasonlítgatni, de inkább unom el magam többször is,
minthogy a későbbiekben legyen bajom belőle. Amúgy is. Nem terveztem semmi izgalmasabbat a mai estére.
Sanda pillantást vetek az asztalomon fekvő telefonra, ami minden tíz percben villan egyet az új értesítéstől – 6 nem fogadott hívás, 10 üzenet, meg a többi szociális média hülyeség – de egyik se olyan feladótól, ami mondjuk elérné, hogy lerakjam a kezemből az iratokat és feloldjam a telefonomat. A munka az első, aztán a többi. Jó, igaz, a fejem hátsó felébe megfordul, hogy talán megejtek egy hívást Damien felé, ha esetleg korán végzek ma, mert ez a hét már maga volt a pokol – és még csak csütörtök van – de aztán Carla felhívta a figyelmemet a hónap végi könyvelésre. Én pedig nem választom az élvezeteket a munka helyett. Ha így lenne, most nem lenne az enyém New York egyik legjobban keresett galériája.
Nem mintha bármivel is tartoznék neki. Ami köztünk van, az csak szex, állandó lehetőség arra, hogy ne kelljen a hosszú utat járni, elmenni szórakozóhelyekre, szép szavakkal felszedni valakit a testi szükségletekért. Nem kérdez sokat, nem kell fecsegni, és nem kell elvonási tünetekkel szenvednem, mint a többi béna szingli pasinak, mert az ágytorna mindenért kárpótol. Még csak az kéne, hogy valaki meg akarjon ismerni – főleg, hogy én sem szeretnék tudni magamról mindent.
Fáradtan sóhajtottam egyet, becsuktam a mappát, majd egy nagy lendülettel dobtam az asztalra, és csak hátradőltem egy pillanatra. Ez mind szép és jó, én pedig nagy rajongója vagyok a szabályoknak. Azoknak a szabályoknak leginkább, amiket Damien állított fel. Egyszerű, és érthető. Kölcsönösen kihasználjuk egymás testét, anélkül, hogy bármi kötöttség lenne. Akkor mégis mi a fenéért kapom magam egyre többet azon, hogy teljesen random pillanatokba az agyam erőszakosan csak emlékeztet rá, hogy milyen jó kinézetű testet szereztem magamnak. Hogy milyen pezsdítő érzés mikor az ajka az enyémhez ér, majd ahogy a bőrömhöz ér, végigfut rajtam a libabőr? Vonzalom az megvan, persze. Amiatt kár is panaszkodni. De én a koncentrálás embere vagyok, akinek szüksége van a gondolataira a munkájához, és előbb őrülök meg, minthogy hagyjam, hogy a személyi dolgaim befolyásolják azt, amiért annyit dolgoztam, vagy bármilyen módón is gátolják, hogy száz százalékot nyújtsak.
Az órára pillantottam. Három óra zárásig. Egy sóhaj közepette az alsó fiókba nyúltam, elővettem egy üveg pezsgőt, és öntöttem magamnak egy pohárral. Az irodámból kilépve rögtön az egyik kisegítőlányhoz fordultam, és felé nyújtottam az üveget, hogy ossza ki a maradékot a nézelődök között. Nem volt kedvem hazamenni – mily meglepő, Carla, a titkárnőm már forgatná a szemét, ha nem engedtem volna el órákkal ezelőtt, a jó szívemet – a fejem pedig továbbra is zúgott a zavaró gondolatoktól, tehát azt tettem amint általában mindig, ha el akarok menekülni egy kicsit a jelenből. Valami rejtélyt, megfejtést, elmondásra való történetet keresek keretbe zárva.
Tiziano Vecellio egyik művébe vesztem el teljesen, amikor olyan történt, ami majdnem sose – valami megzavarta elmélkedésemet, és teljesen kizökkentett a koncentrációmból. Valami? Úgy értettem egy 190 cm magas, szexi pofátlanság.
Több kérdés is átfutott a fejemben, de ami a legrosszabb egyik se uralkodott az önuralomról, amihez hozzászoktam. Mit keres itt. Mit akar. Nem ebben egyeztünk meg. Ez itt az életem – a személyiségem legintimebb darabja. Valami, amihez semmi köze sincsen. Miféle veszélyes játékot játszik itt most, lényegében a megállapodásunk össze pontját felhágva egyszerre?
Ahogy viszont lassú, szinte lusta léptekkel megközelítettem, ügyelek rá, hogy az arcom semmit se áruljon el arról, mennyire zavarónak tartottam a jelenlétét. Főleg azért, mert nem kifejezetten idegesítő értelemben.
Oldalra pillantottam rá mikor beszélt, de csak futólag, mielőtt újra magam elé meredtem volna. Legszívesebben fújtattam volna egyet, mert alig kellett kétszer megszólalnia elég gyorsan leesett – játszani jött. Viszont én nem voltam egyszerű hangulatba ahhoz, arról pedig ne is beszéljük, hogy eleve csalással indított.
Én viszont, bolond módjára, követtem.
- Talán csak a tiszteletet akarták megadni. - értem végül utol. - Inkább kapott egy címet, ami istennőhöz való. Itt nem a hangzásról van szó. A szépség megjelenik magában a műben. A cím viszont egy esély, hogy kellően ünnepeljék azt, aki az emberek számára a szerelem megtestesült képe volt. - fejeztem be kissé monoton hangon, majd rápillantottam. Bár legszívesebben nem vettem fel volna a fonalat, túl gyenge voltam, hogy ellenálljak – pedig mesterien játszik a saját terepemen ellenem. Mégis mit képzel?
- Engem tudod, mi érdekel viszont? - szólaltam meg újra, immáron teljes testemmel felé fordulva, összehúzott szemekkel. - Mégis mióta számít kimondottan szakmai kapcsolatnak egy, ha a másik hívatlanul felbukkan a másik munkahelyén. Főleg. - léptem egy lépés közelebb, tartva a szemkontaktust, és alig látható szórakozottság jelent meg az ajkaimon. Kíváncsiságom, ami azért dörömbölt a fejemben, hogy választ kapjon a miért és hogy és mi okból kérdésekre erősebb volt, mint a zavartságom, hogy nem tudom mire vélni ez a fordulatot. - Ha a másik még egyszer se említette, hogy mit és hol dolgozik. - fontam össze a kezemet a mellkasom alatt, és csak felvontam a szemöldökömet várakozóan. Nem vettem észre, hogy a körülöttünk lévő emberek lassan felszívódtak, ahogy a galéria egyik szélső részébe értünk.
Az pedig még annyira se tűnt fel, hogy már egy üres pezsgőspoharat szorongatok a kezemben.

a hozzászólás 870 szavat tartalmaz, valamiért kuss csöndbe írtam meg, és ahogy mondtam, béna lett. legközelebb jobb lesz. <3
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: aiden & damien   Vas. Nov. 06, 2016 7:01 pm
aiden & damien
• maybe you don't know yet but i own you  •
Amint beléptem az ajtón, megszegtem az egyezségünk, átléptem egy határt és belemásztam Aiden magánéletébe. Valami olyasmit tettem, ami nem volt fair vele szemben, elvégre ő semmit sem tudott rólam. Nem vártam, hogy szó nélkül hagyja a dolgot, vagy ugyanúgy viselkedjen, mint máskor, de bíztam benne, hogy hamar meg tudom változtatni a kedvét, s ez által a hozzáállását is a dolgokhoz.
Mikor mellém lépett, egy pillantást sem vetettem rá, csak magamra öltöttem egy művészetkedvelő szerepét és minden figyelmemmel a képekre összpontosítottam.
- Inkább a szépségé. A művészek is ezért szerették lefesteni – vágtam rá kissé szem forgatva, miközben továbbra is csak a képeket figyelve haladtam előre lassan. – A szerelem megtestesítője Cupido – tettem még hozzá kissé duzzogva, ezt persze nem mutattam ki inkább. Nem tehetek róla, az efféle dolgokat nagyon a szívemre veszem.
Kissé érdektelenül sétálgattam a képek előtt egészen addig, amíg elém nem vágott ezzel megállítva engem is, s kényszerítve, hogy végre egyenesen rá nézzek.
- Szakmai kapcsolat? – Vontam fel a szemöldököm hirtelen, az helyett, hogy válaszoltam volna. – Jól hallottam, hogy szakmai kapcsolatot mondtál? – Igen, biztos voltam benne, hogy jól hallottam, de meg akartam adni az esélyt, hogy kijavítsa ezt a kis nyelvbotlását. – Úgy gondolod, hogy az érzéseid és a vágyaid pusztán szakmai kapcsolaton alapulnak? Édesem, nem minden csak a munkáról szól, vagy arról a körforgásról, amiben élsz – pillantottam körbe, majd ahogy újra a tekintetébe fúrtam az enyémet, közelebb léptem hozzá és az egyik kezem felcsúsztattam lassan a mellkasára és a szívéhez közelítettem, hogy aztán ott pihentessem a kézfejem. Tisztán éreztem a szívverését, ami kivételesen zaklatottan vert a mellkasában, egyenetlenül és gyorsan. Ez azt jelentette, hogy a hirtelen, váratlan felbukkanásommal elértem a várt hatást. – Ez sokkal többről szól. Ez szenvedély. Művészet. És tudod, mit gondolok? – Kicsit közelebb hajoltam a füléhez, miközben már eleve is szinte csak suttogtam a szavakat. – Többre lenne szükséged. Valamire, ami nem csak a munkáról szól. Ami nem csak „szakmai”. – Miközben ismét ránéztem hagytam, hogy a kezem visszazuhanjon magam mellé. – Persze a belenyugvás is lehet a boldogság egyik formája. Belenyugvás a magányba, a felszínes kapcsolatokba, az érdekbarátokba, hogy senkinek sem vagy igazán fontos, hogy csak a munkádnak élsz. Belenyugvás az örök egyedüllétbe. – Mondandóm közben lassú léptekkel körbesétáltam és a kezeimmel gesztikulálva figyeltem Aiden minden egyes mozzanatát egészen addig, amíg újra vissza nem értem vele szembe. – De nem hiszem, hogy bárkinek is erre a fajta „boldogságra” lenne szüksége – zártam le végül egyszerűen.
Hosszú pillanatokig csak bámultam a szemeibe ott állva, mintha csak ketten maradtunk volna az egész teremben. Csak ő volt és én. Talán nem ismerem még igazán Aident, talán nem tudok róla eleget ahhoz, hogy ítélkezzek, vagy eldöntsem, milyen ember. Abban azonban biztos vagyok, hogy akárhogy is hiszi, nem élet az, amit él. Elvégre mi értelme szerelem nélkül élni? Mi értelme a sikernek, és mindannak, amije van, ha nincs kivel megosztania?
Kissé szomorúan sütöttem le tekintetem, ahogy elmerültem gondolataim garmadájába. Ambivalens érzések járták végig egész lényem, ahogy ráeszméltem, mekkora szerencse, hogy épp engem szemelt ki magának, elvégre én vagyok az egyetlen, aki kirángathatja a szürke hétköznapokból, aki elérheti, hogy nyisson mások felé – ha máshogy nem is, tettekkel. Aiden nem tartozik azok közé, akik a magányt érdemlik, vagy hogy összetörjék a szívüket. Tudom, hogy hatalmas lelke van és azt is tudom, hogy valójában szüksége van egy társra. Megérdemelné a boldogságot. Mindez azonban azzal jár, hogy én lemondok róla. A közös estékről, a látványáról, a társaságáról, mindenről. Hogy zavar-e ez a fajta veszteség? Hogy hiányozni fog-e? Nem tudom. Ő csak egy ember. Utoljára is csak a csalódás ért. Nem bízom bennük.
Erőt vettem magamon, hogy eltüntessem az érzelmeim az arcomról, miközben ismét felnéztem. Egy gyors, mégis alapos pillantást vetettem körbe, hogy felmérjem, mégis mennyien maradtak, s azok mivel vannak leginkább elfoglalva. Egy hirtelen mozdulattal megragadtam a karját és behúztam az irodájába, hogy kint hagyhassunk mindenkit és csak kettesben maradhassunk.
Kitűztem magam elé egy célt vele kapcsolatban, de ameddig el nem érem, amit akarok, miért ne lehetnék vele?
Finoman, gyengéden az íróasztalának löktem és fél kézzel a csípőjére markoltam, miközben hozzásimultam és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. Aztán még egyet, még egyet és még egyet…
Bár ezelőtt megkerültem a kérdését, de mégis mit kellett volna mondanom neki? Hogy nem láttam már napok óta és hiányoltam a mosolyát, ami miatt a mennyekben érzem magam? Hogy a szabályaim, feltételeim ellenére is hajtott a kíváncsiság annyira, hogy megkeressem? Nem. Ilyeneket mégsem vághatok a fejéhez. Amúgy is félreérthető.
- Túl sokat dolgozol, lazítanod kéne – suttogtam ajkai közé, miközben kigomboltam a nadrágját, mit sem törődve azzal, hogy odakint vendégek és dolgozók mászkálnak fel-alá, vagy azzal, hogy az ajtót sem zártuk be magunk után.
Ó, Zeuszra! Biztosan megőrültem.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: aiden & damien   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Action - Judith & Damien

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ