HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

Tristan Thorne
írta: Tristan Thorne
Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm


Share | 
 

 Bia & Tommy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Bia & Tommy   Vas. Okt. 30, 2016 10:17 pm
i have to tell you something
but please don't hate me
Halántékomat erősen nyomom, próbálok összpontosítani valamire, de egyszerűen nem megy. Emlékek csapódnak be elém, olyan emlékek, amiket nem akarok, elakarom rejteni mélyen belülre, mert tudom, hogy semmi jó nem származik abból, amit bennem fognak kelteni. Bosszút akarok, arra szomjazom, de nem tudom kin álljak bosszút, nem tudom ki vette el tőlem, de ha van Isten és ezt ő tette, megölöm, meg fogja bánni, hogy elvette tőlem őt. Szemeimet összeszorítom, nem hagyom, hogy az érzelmeim eltérítsenek, sosem voltam érzelmes ember, az erőszak, és a félelem, volt az, ami mindig felépített engem, mert érezni nem akartam. Az érzelmek oly múlandóak, mint az emberek, és pont ez történt velem, elvesztettem valakit, és érzem, hogy nem kellett volna ilyen közel engednem magamhoz. Senkit sem kellene közel engednem magamhoz. Most pedig három közeli emberből, már csak kettő él, és őket is el fogom veszíteni. Ez biztosan a karma, ebben sosem hittem igazán, pedig én voltam a karma egyik végrehajtója, én büntettem a gyerekeket, akik tiszteletlenek és gonoszak voltak. Most pedig engem büntet a sors, vagy mi a fasz, de az igazat megvallva, nem tudom miért kellett pont őt elvenni. Jó anya volt, és nem ezt érdemelte.
Holt fáradtan esek be a lakásba, egy mormogással köszönök csak, nem tudok ránézni Bia-ra, annyira hasonlítanak egymásra, nehéz elkülönítenem a két embert, pedig teljesen mások lelkileg, és a személyiségüket szét lehet választani, azt szét is tudom, de az arcvonásai, és a mozdulatai, annyira hasonlóak.
Szavaira bólogatok, igaza van, én is hiányolom, de nem tudok mit tenni, valakinek dolgoznia kell, és nekem meg le kell foglalnom magam. Ha a fiammal, vagy Bia-val vagyok, akkor csak azt érzem, hogy elvesztettem őt, akkor is, ha soha nem akartam megengedni magamnak azt, hogy az érzéseim vezessenek.
- Akkor megyek mesélek neki. - megint csak bólogatok, mint valami kutya, amiket a szélvédőhöz szoktak tenni. Elindulok a szobája felé, de elhaladva a nő mellett, megfordulok, felé, hogy szembe legyek vele. Nem tudok szó nélkül elhaladni mellette, mivel annyit segít nekem, én pedig nem teszek semmit, hogy ez változzon. - Köszönöm, hogy ennyit segítesz. Nélküled ez nem menne, lehet még Seth-et is elveszíteném. - mosolygok rá, igazán hálás vagyok neki, és nélküle tényleg nem menne, de ezt még sosem köszöntem meg neki. Csak most lett világos, hogy tényleg elvesznék nélküle, akármilyen nehéz is az, ha a közelemben van. Meg akarom ölelni, de valami rossz érzés fog el, amit először arra fogok, hogy azért jön, mert valami olyat akarok tenni, amit nem szabadna, de aztán Seth kiáltása kikergeti ezt a gondolatot, és a szobája felé rohanok. A fényben azonnal meglátom azt amit ő látott, és tudom mi az, azt is tudom, hogy a fiam miatt van itt, az ilyen gyermekek túlságosan is értékesek a számunkra. Szerintem arra nem számított, hogy én is itt leszek, mert látom a meglepettséget rajta, majd egyik pillanatról a másikra eltűnik, nem volt még rám felkészülve, de én sem rá, at hittem, még van időm. A picsába!
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bia & Tommy   Szer. Nov. 02, 2016 3:57 pm



Tommy @ Bius
my gosh, what the..

Pár hónapja olyan az életem, mintha csak félig élnék. Elmegyek dolgozni, haza megyek, lefekszem. Vagy, még beiktatódik, hogy elmegyek Seth-ért és akkor Tommy lakásán játszok vele, megvárom, míg az apja haza esik és elmegyek. Szinte nem is beszélünk csak pár szót, amit az illem megkíván, mellesleg Seth pedig nem fogja még fel, hogy mennyire kínos, vagy épp kellemetlen a helyzet.
Pont, mint most. Itt állok szét sminkelve, a nevetéstől szét folyt az arcomon és feszengve nézek rá.
De szerencsére, mint eddig is, próbált semminek nézni és elmenni mellettem, hogy végre a fiával legyen.
Már mozdultam is, hogy szépen kiosonjak az ajtón, csak a táskámat kellet volna megkeresnem, mikor hirtelen megállt mellettem. Mély levegőt kellet vennem, mert annyira sebezhető volt, és furcsa érzések kavarogtak a mellkasomban. Megköszönte. Sosem köszönt meg semmit. Már épp nyitottam volna a számat, hogy megmondjam, hogy semmi szűkség rá, ne is akarja tovább ostorozni magát. Mikor sikítás rázza meg a csendet. Hirtelen megremegtem és elindultam Tommy után. Valami fényesség jelent meg a szobába, és hirtelen ki is aludt.
Seth oda rohant az apjához, én pedig enyhén remegve bámultam magam elé. Ez még is mi a franc volt?! Neki dőltem az ajtónak és mély levegőt véve próbáltam leküzdeni azt, amit láttam. De mit is ért? Azon kívül, hogy a kiakadás szélén voltam. De próbáltam összeszedni magam és letérdeltem a fiúk elé és sírva öleltem magamhoz Seth-et.
-Jól vagy? Kicsim, minden rendben? – kérdeztem miközben végig néztem rajta és próbáltam nem sérülést keresni. De nem ment a szemem cikázott, hol rajta, hol a szobán és végül Tommy-n állt meg a tekintetem. Nem tűnt éppen meglepetnek, vagy megijedtnek. Inkább dühös volt.
- Tommy. – néztem rá és felállva törölgettem meg az így is szétkenődött sminkemet. Felvettem a kölyköt és a hátát simogatva próbáltam megnyugtatni, bár nem sírt, attól még éreztem, hogy csöpp teste remeg és bár az enyém is enyhén rázkódott, úgy éreztem, hogy meg tudom védeni. De ő csak egyre az apjához akart menni, én pedig nem állíthattam meg, csak átadtam neki és a halántékomat megérintve próbáltam felfogni, hogy mi is történt.
- Mi volt ez? Kiégett egy lámpa? Vagy bevilágított egy autó fényszóró? – próbáltam a lehető leglogikusabb történettel előállni, de csak arra jutottam, hogy nem, kizárt dolog, hogy ez történt. Így csak leültem a kölyök ágyára és éreztem, hogy patakban folynak a könnyeim. Nem akarok még egy embert elveszteni. Annyira félelmetes volt.
|words: 392 | ?
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bia & Tommy   Vas. Nov. 06, 2016 6:05 pm
i have to tell you something
but please don't hate me
Nem hiszem el, ami történik a szemem előtt, először még Biának köszönöm meg azt amit értem tesz, mert rohadt sokat köszönhetek neki, a másikban pedig annak örülök, hogy életben van még a fiam. Azt hittem van még időm, hiszen még olyan fiatal, még azt sem tudja mit tudna, ha akarna, nem ismeri a képességeit, még soha nem is használta őket, vagy.... Nem vagyok vele sokat, de erről azért csak tudnék, nem? Bia biztosan szólt volna, vagy nem?  Nem tudom ezt mire vélni, nem szoktam ennyi idősen eljönni a gyerekekért, és nem hinném, hogy pont az én fiam lenne a kivétel. Mondjuk az igaz, hogy erős démon vagyok, így lehet, hogy azért volt ez, hamarabb előjönnek a képességei vagy mi, de akkor sem tetszik ez nekem. Felkészületlenül ért, és nm tudtam volna megvédeni, ha egy kicsit később érek haza, és akkor nem csak a fiam, de Bia-t is elvesztettem volna, és már elég volt a veszteségből, kurvára.
A hirtelen bekövetkezett sokkból, amin próbáltam úrrá lenni, az rántott ki, hogy Bia elhaladt mellettem és Seth-et a karjai közé zárta, előbb, mint ahogy én tehettem volna. Ha olyan lennék, mint régen, már az alak után mentem volna, és meggátolnám, hogy valaha is újra a fiam közelébe kerülhessen, de most... Nem hagyhatom itt őket, a családomtól nem léphetek le, hogy bosszút álljak valakin, aki csak a dolgát akarta végezni. Azt kell elkapnom aki ideküldte, nem lesz könnyű, de megteszem, nem hagyom, hogy bárki is fenyegesse a családomat.
Csak csendben figyeltem a jelenetet, ami Bia, és Seth között ment, és mondani akartam valamit, de elsőre nem tudtam, egy hang se jött ki a torkomon, pedig kinyitottam, és azt is tudtam mit akarok mondani, de valahogy nem ment. Nem hazudhatok neki, annyi éven át hazudtam mindenkinek, belefáradtam, tudnia kell az igazságot, ha fájdalmas, ha nem.
- Nem... Ez annál sokkal bonyolultabb és rosszabb. - kezdek bele a dologba, fiamat jó erősen magamhoz ölelve, érzem kis teste minden rezdülését, és az a baj, hogy az erőt is érzem, ami benne lapul, mélyen, de ott van. Nem akarom, hogy bántódása essen, meg kell védenem mindkettejüket. - Szeretnél itt maradni? - kérdezem Seth-et, de persze ő nem alszik ma ebben a szobában, így elindulok, csak remélem, hogy Bia jön velem. Az ágyamra fektetem, és addig nem szólok semmit, amíg el nem alszik. Nem akarom, hogy tudja mi történt, azt sem, hogy féljen, és ne tudjon visszaaludni, így csak akkor lépek ki a szobából, amikor mélyen, és remélhetőleg békésen alszik.
- Elmondok mindent, amit csak tudok, és amit talán egyszerre meg tudsz emészteni, de ne a kicsi előtt, és ülj le hozzá, jobban jársz, hidd el. - kezdek bele egy hatalmas lélegzet után, és remélem, hogy tényleg leül, nem akarom, hogy elájuljon, összeessen, aztán neki is valami baja essen. Nem tudnám azt már elviselni.
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bia & Tommy   Szomb. Nov. 12, 2016 7:07 pm



Tommy @ Bius
my gosh, what the..

Ott álltam a szoba közepén. Úgy éreztem, hogy a lelkem kiszakadt, a félelem felemészt. Őt akarom fogni. De persze én csak a nénikéje vagyok, nem az anyja. Az anyja meghalt. A szám remeg, és nem akarom, hogy elmenjen tőlem, hogy egyedül maradhassak. Kicsit furcsa érzések kavarogtak bennem, de persze megértem, hogy Tommy feldúlt, de a szavai még inkább zavarnak.
Bólintok. Ha elmondja, mondja. Míg ő kicsit lefekteti, én a konyhába megyek, és minden ajtót kinyitok, ami létezik, és ekkor megpillantom a vodkát.
Több hete nem ittam alkoholt, de most úgy érzem, hogy talán jól esne. De viszont azt is tudom, hogy mivel jár. Talán megint nem tudom letenni. Meg fognak utálni és eltiltják tőlem a kisembert. Tommy szava megráznak, és lassan fordulok felé. Nem nyúltam az üveghez, csak a kezem remeg.
- Tehát tudod mi történt? Meg mi az, hogy ne a gyerek előtt? – kérdezem, miközben érzem, hogy széthullok, darabokra fogok törni, és itt már semmi nem segít.
Ezért is inkább elindulok a konyha asztal felé, hogy eleget tegyek a kérésének. Persze fura látni így. Mert eddig is meggyötört volt, most inkább félelmet érzek. Nem tudom, mivel tudnám megkönnyebbíteni az életét, így is sokat segítek. De mikor rám sem bír nézni?
- Én.. Tommy. Előbb én szeretnék mondani valamit. – állok meg előtte. Össze kell szednem magam, vagy még ez az érzés is szét fogja marni az életemet.
- Szóval, tudom, hogy nem én szültem Seth-et, meg, hogy nem vagyok a feleséged. Legfőképp azt tudom, hogy nem vagyok Blanca. De ha kerülöd, hogy rám néz nem lesz jobb. Csak rosszabb. Hidd el, hogy nekem is fáj, hogy ennyire is hasonlítok rá, de nem azért vagyok itt, hogy kínozzalak, vagy a fiadat. – megrázom a fejem, mert igen, talán előfordult, hogy rossz voltam, de néha kell az, hogy valaki visszarántson az életbe és megmutassa miről maradtam le. Mert ha nem a unkámnak élnék, akkor talán már nekem is lenne egy gyerekem és egy férjem. Helyette maradt az ikrem férje és fia. Mintha valami pótlék lennék.
- És megértem, ha vannak félelmeid, de igényeid is. Ne nyomd el magadba. Engem nem zavar, ha ismerkedsz. Majd vigyázok addig a gyerekre. Blanca is ezt szeretné. – megremegtek az ajkaim. Mert titkon attól féltem, hogy ezzel fog előállni. Hogy valami hibbant csaj akarja elrabolni a gyereket, mert szerelmes belé. Aztán vettem egy mély levegőt és leültem, nem néztem rá. Nem akartam őt nézni. Essünk túl rajta és fájjon az igazság.
- Most már befogtam. – mutogatva teszem e a fenekem a székre és az asztal mintáját kezdem el rajzolgatni.
Egy valamit senki nem tud, de kiskorom óta szerelmes voltam belé. De sosem volt merszem elmondani, de aztán jött Blanca és közölte, hogy mennyire oda van érte, aztán egyik esemény a másik után. Most már félig én nevelem a közös gyereküket. Nincs ennél nagyobb fájdalom. Talán ezért is nem tudok a szemébe nézni.
- Ne kímélj. – próbálok poénosra venni a dolgokat, hogy ne zakatoljanak a gondolataim továbbra is.
|words: 392 | ?
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bia & Tommy   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ