HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (34 fő) Szomb. Okt. 29, 2016 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Fabletown
írta: Vendég
Hétf. Május 01, 2017 1:31 pm

Marvel-Universe Frpg
írta: Vendég
Szomb. Ápr. 15, 2017 12:16 pm

Superhero Academy
írta: Alice Murray
Pént. Ápr. 14, 2017 10:46 am

Partner kereső
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 8:52 pm

Avatar foglaló
írta: Ashleigh Murray
Csüt. Ápr. 13, 2017 4:43 pm

Ashleigh Murray
írta: Heather Keeser
Csüt. Ápr. 13, 2017 3:40 pm

Asgard
írta: Vendég
Hétf. Ápr. 03, 2017 11:12 am

Nightmares frpg
írta: Vendég
Hétf. Márc. 27, 2017 6:18 pm

Liam Sawyer
írta: Liam Sawyer
Vas. Márc. 26, 2017 6:46 pm

Mavis Riona Hazeldine
írta: Mavis R. Hazeldine
Pént. Márc. 24, 2017 8:09 pm

Connor;
írta: Shaw Fairley
Pént. Márc. 24, 2017 7:10 pm

Mrs. Wilder
írta: Mason Wilder
Pént. Márc. 24, 2017 6:59 pm

Mason.
írta: Jewel Marano
Pént. Márc. 24, 2017 6:44 pm

Szexi tanárbácsi
írta: Heather Keeser
Pént. Márc. 24, 2017 11:50 am

Tristan Thorne
írta: Tristan Thorne
Kedd Márc. 21, 2017 8:52 pm


Share | 
 

 Reyes ×× Mackenzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Reyes ×× Mackenzy   Szomb. Okt. 29, 2016 7:50 pm
Reyes & Mackenzy

Itt állok a szakadék szélén kiabálva, még sem hall meg senki
2 hete ebben a hülye poros, hideg pincében, vagy cellában tartanak fogva, fogalmam sincs, hogy minek is nevezzem ezt. Tudom, hogy azt akarják kideríteni, hogy mire vagyok képes, hogy milyen képességem van, hogy egyáltalán milyen fajta avagy kasztba is vagyok besorolható.
Nagyon sok kínzáson kellett keresztül mennem, de én nem fogok megtörni, nem fogom nekik elmondani, hogy mi vagyok és mire is vagyok képes. Nah és, hogy mire vagyok képes és mi is vagyok én pontosan? Nos, ez egy nagyon jó kérdés, látod. Egy nimfa vagyok, de nem is akármilyen. Nem tudok olyan jól bánni a természettel, a fákkal, nem tudom olyan jól irányítani az időjárást, nem tudok játszani a vízzel, nincs kopoltyúm és kérges bőröm vagy hosszú fülem, oohh nem, én egy teljesen másfajta kasztba tartozom. Alvilági volnék. Alsóbbrendű is lennék ezáltal? Nem hiszem, hiszen tudom irányítani a démonokat. Bár az is igaz, hogy egyenlőre még csak a kisebb és közepes méretű, erejű és képességűeket vagyok képes, mert még nem is gyakoroltam ki annyira az erőmet, illetve a korom is még roppant fiatal, így hát nem tudnék uralkodni egy magasabb rangú démon felett, de hát így is elég jól képes vagyok megállni a lábamon.
Az alvilági nimfák nagyon ritkák, pont ezért kaphattak el anno az erdőben is, látták, vagy láthatták ahogyan a természet erejével próbálkozom, mert akármennyire is tagadom, de valamilyen szinten, kicsit zavar az, hogy nem tudom irányítani úgy a természetet, mint a többiek, nem figyeltem. Figyelmetlen voltam, rajta kaptak és hát most itt vagyok. Egy pincében. Hideg, poros cellában.
Nem régiben kínoztak meg ismételten, hogy mondjam meg, hogy hány ilyen lény van még rajtam kívül, hogy mire vagyok képes, hogyan lettem olyan, amilyenné váltam, de nem mondtam semmit így hát eléggé megszenvedtem.
Hátamat a hűvös falnak döntöm ami kivételesen most jól esik. Szemeimet lehunyom és mélyen szívom magamba a levegőt. A pólóm tapad hozzám a vér és az izzadság miatt.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Vas. Okt. 30, 2016 12:48 am
mackenzy and reyes

Kint voltam, mert kiküldtek, azt mondták ma nem szabad bent lennem, vagyis szabadna, csak ők nem akarják, hogy bent legyek, így az egyik vadásszal kiküldtek az utcákra, "járőrözni". Nem az erősségem ez, tudom, hogy találhatok meg olyan lényeket, mint én, vagyis olyanokat, mint az a lány, akit elfogtak. Nem tudja sneki, hogy én milyen is vagyok, nem akarom, hoyg engem is kínozzanak, és kísérletezgessenek, amikor semmi rosszat nem tettem még. Ez a baj, hogy még, azt hiszem képes lennék nagyon sok embernek ártani azzal, ami bennem lakozik. Fogalmam sincs pontosan hogy működik az, amit én rémálomnak neveztem el, hiszen nem beszélgettem még olyanokkal, akiknek lett volna ilyen, vagy ehhez hasonló képességük. Sőt a foglyokkal sem álltam le társalogni, mivel nem nagyon mentem a közelükbe, több okból kifolyólag is. Az első az, hogy nem kedvelem, vagy kedveltem a társaságukat. A másik, hogy talán kisebb félelmet is éreztem, hogy mi ha ők érzékelni tudják az én képességemet, és szólnak a vadászoknak, hogy nem mellettük volna a helyem, hanem a foglyok mellett. Lehet alaptalan félelem, de bennem ez midnig megfordult, így sosem tudtam nyugodtan a közelükbe menni.
Csak Mackenzy az akihez közelebb mentem két méteres távolságnál, sőt, én vagyok az, aki összefoltozza, cask azért, mert senki sem vállalta ezt a feladatot, én viszont igen. Valahogy megesett rajta a szívem, nem gondoltam volna, hogy egyszer egy lényt sajnálok meg, de ő nem tűnik rossznak, gonosznak, aki az embereket veszélyeztetné azzal, hogy él. Azt, hogy idehozták, nekem azzal magyarázták, hogy ritka példánynak tűnik, nimfánk még itt bent nem volt, de őt elvileg könnyebb volt befogni, és hát szerencsétlen a pincei cellákban kötött ki. Ott ha nem tisztogatnám a sebeit, biztosan elfertőződne, kosz van mindenhol, por, és szerintem még a fal is penészedik, de ebben nem vagyok biztos, én ezt nem ismerem fel, pedig lehet jól jönne, egy ilyesfajta képesség.
A pince felé haladva megint csak a képességemen gondolkozom, majd az elsősegély doboz szerűséget felkapva a lány cellájához megyek. - Most kifogom nyitni az ajtót, ahogy mindig, és ne próbálj elszökni, mert ha nem is én, az ajtóban álló őr meg fog állítani, és rosszabb sorsod lesz, mint most. - nem fenyegetem, nincs ilyen él a hangomban, egyszerűen csak elmondom neki, hogy mi lesz a vége annak, hogyha megpróbál kiszökni. Ha valahogy a tudtomra adja, hogy megértette, kinyitom az ajtót, és belépek hozzá, de csak nagyon lassan guggolok le, nem akarom megijeszteni, vagy ilyesmi. - Hol vannak a sebek? - kérdezem tőle, de persze, azokra gondolok, amiket nem láthatok, mert csak észre tudom venni azokat, amik a szemem előtt vannak.

421 || pam || ha elírtam valamit, bocsi, este van

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Vas. Okt. 30, 2016 1:24 am
Reyes & Mackenzy

Itt állok a szakadék szélén kiabálva, még sem hall meg senki
Csöpp, csöpp, csöpp, csöpp... Lehunyt szemmel hallgatom ahogyan messziről egy eltőrt csőből csöpög a víz. Undorító ez a hely, szerintem csak a patkányok érezhetik jól magukat egy ilyen helyen, ilyen körülmények között. Vastagon áll a por mint a falakon, mint magán a földön, bár az szerintem mondható homoknak is. A helyiségben érezhető a penész, a vér és az izzadság szaga. Én sem nézek ki sokkal szebben, a ruhám csupa vér ahogyan a kések és más eszközök által ejtett sebek átáztatják a pólómat. A nadrágom kopott, koszos és jó pár helyen el is van szakadva, cipő már nincs is rajtam, a hajam a vértől és az izzadságtól már össze van tapadva egy-két tincsnél. Kb mindenhol így nézek ki.
Semmi energiám. Halkan felnyögök és a kezemet kicsivel lejjebb mint a mellkasom van, teszem és amilyen szorosan tudom csak fogom, hogy elszorítsam a vérzést. Talán most kaptam a legmélyebb vágást. Kezdem úgy érezni, hogy a vadászoknak, a kísérletező orvosoknak kezd elegük lenni abból, hogy nem beszélek, hogy nem adom ki a társaimat, hogy nem mesélek nekik a képességeimről.
- Picsába már. - káromkodom el magamat amikor a kezemre nézek ami csupa vér. Fejemet ismételten vissza hajtom a hűvös, vizes falnak és mély levegőt veszek. Nem vagyok vámpír, mint a könyvekben avagy a filmekben, hogy gyorsan regenerálódjak, hogy minden sebem begyógyuljon, így van ez most is. Nem tudok rendbe jönni, csak egyre gyengébb vagyok ezektől a szemetektől, és kezd nagyon elegem lenni azokból az emberekből akik fogva tartanak.
- Úgy nézek ki, mint aki bármit tudna csinálni, szerinted? - teszem fel a srácnak gúnyosan a költői kérdést amikor meglátom a cella ajtajában. Fogalmam sincs, hogy miért jön mindig segíteni nekem amikor ő is vadász, és fogadni mernék, hogy ő is szokott másokat, hozzám hasonló lényeket kínozni. Csak tudnám, hogy nekem miért segít. Miért szánt meg engem? Egyáltalán a többi hozzá hasonló vadász tudja, hogy ilyenkor ő itt van és helyre hozza, vagy is próbálja hozni azt amit a társai elkövettek?
Kérdésére felhúzom a pólómat, teljesen a melltartómig, miközben halkan felnyögök mikor megmozdulok, így hát a seb is húzódik. Nagy, vagy is inkább hosszú vágás nyom van a mellkasomtól jó sokáig. Lassan már azon sem csodálkoznék, ha a belső szerveimmel kezdenének el játszadozni. Mindent kinézek ezekből az emberekből.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Vas. Okt. 30, 2016 9:35 pm
mackenzy and reyes

Nem vártam, hogy melegen fog üdvözölni, eszembe sem jutott, hogy a nyakamba fog ugrani, vagy megköszöni, hogy egyáltalán lejöttem hozzá, és segíteni próbálok neki, hogy ne haljon meg, mert nem hiszem, hogy megszeretne halni, akkor sem, ha így bánnak vele. Azért mondjuk jobb lenne, ha nem ilyen rideg lenne, tényleg sokat kockáztatok azzal, hogy segítek neki, amikor nem lenne muszáj, sőt, nem is kellene, de én mégis itt vagyok, minden kínzás után, sőt van, hogy naponta többször is, hogy lecseréljem a kötéseit, mert egy dolog kitisztítani, de a koszos kötés is okozhat fertőzést. Talán az nem is elég kifejező, hogy sokat kockáztatok, szinte mindent kockára teszek, mert tudják, hogy lejövök, de azt nem tudják, hogy miért, azt hiszik, csak azért, hogy ne haljon meg idő előtt, mielőtt mindent ki nem szednek belőle, pedig az Istenek lássák a lelkem nem ez vezet engem, színtiszta segíteni akarás az, ami engem minden nap lekerget a pincébe, na meg persze a kíváncsiság. Nem azt akarom, amit mindenki más, hogy hányan vannak, mi is pontosan, hanem azt akarom tudni, hogy tényleg annyira más-e, mint a többiek akiket behoznak, és, hogy a báránybőrbe nem egy farkas bújt. Más engem nem érdekel, és ha kiderül, hogy tényleg ártatlan... Hát még lehet ki is segítem innen, a franc tudja.
- És én úgy nézek ki, mint aki innen megmondja, hogy a jobb, vagy a bal veséd akar most leszakadni? - pont ugyanabban a stílusban válaszolok, ahogy ő feltette a kérdést, nem bántásból, de azért nem vagyok anyám asszony katonája, engem nem fog ezekkel megfogni, hogy csendben elkullogjak, mint egy jól nevelt kiskutya. Már csak az kellene, nem elég, hogy megesett rajta a szívem, még fülem-farkam behúzva bújjak a sarokba, csak azért, mert megszólalt. Szép is lenne. Akkor aztán még jobban vágnám magam alatt a fát, és a vége az lenne, hogy én könyörgök a lánynak, hogy kimenekíthessem erről a koszfészekről. Engem nem fog irányítani se Ő, se más, ez nem az ellen irányul, hogy nő, vagy természetfeletti, mert, hát ugye én sem vagyok normális ember.
- Csinos darab... - ingatom a fejem a sebet elnézve, majd elő is veszek egy rongyot, amire a fertőtlenítőt öntöm, de még nem közeledek a seb felé vele, hanem szemügyre veszem, hogy mennyire is mély, hiszen azért a belső szerveire nem szeretnék tömény fertőtlenítőt önteni, az nem hiszem, hogy jót tesz, mondjuk a gyomrának. Hosszú a seb, az egész mellkasát érinti, és a hasfalán is húzódik, de nem szakította át teljesen a húst, és az izmokat, így a fertőtlenítő nagyon sokat ártani nem tud. - Fájni fog. - jegyzem meg, választ nem várok, csak a seben húzom végig a rongyot, minden koszt, és felesleges odaszáradt vért letörölve. Ha nem adja jelét, akkor is tudom, hogy fáj neki, megemelni a felsőjét is fájdalommal járt, így igyekszem óvatosan, de annál gyorsabban elvégezni a dolgot. A rongyot hamarosan félredobom, tök mindegy hol ér földet, majd kiviszem magammal, vagy felhasználják, nem érdekel, viszont gézt veszek elő, és fáslit, majd újra Mac felé fordulok. - Ebben kelleni fog a segítséged. Te fogod a gézlapot, én pedig körbetekerem ezt a mellkasodon, úgy jobban véd, és később vérzed át, na meg tartósabb is. - magyarázom el neki, hogy mire is készülök, majd 4 lapocskát egybe fogok, még arra is rakok egy kis fertőtlenítőt, majd a vágás legfelső részéhez rakom, a fásli végével együtt. - Tartsd oda. - utasítoma lányt, majd elkezdem az oldalánál körbe vinni, úgy, hogy a másik oldalon a másik kezemmel előrehúzom, és pont a gézlapnál újrakezdem a mozdulatot, egy újabb lapot helyezve a sebhez.

588 || sucker for pain || ha elírtam valamit, bocsi, este van

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Hétf. Okt. 31, 2016 2:55 pm
Reyes & Mackenzy

Itt állok a szakadék szélén kiabálva, még sem hall meg senki
Epés megjegyzésére csak szemet forgatok egy bólintás kíséretében. Olyan velem, mint amilyen én vagyok vele. Érthető. Viszont nem értem miért segít, hiszen semmivel sem érdemeltem ki azt, hogy megmentse az életemet, mert ezt teszi: minden egyes nap megmenti az életemet. Ha nem jönne le rendbe hozni a sebeimet amiket a drágalátos társai okoznak rajtam, akkor már régen elfertőződtek volna, gennyesek lennének, és már régen halott lennék. Bár körbe nézve és látván ezt a helyzetet és környezetet... Lehet jobb lenne halottnak lenni, főleg, hogy néha már Gabrielt látom amikor már teljesen kómás vagyok. Már képzelődök is! Esküszöm kezdem úgy érezni, hogy bekattanok. Eleve világéletemben nem bírtam a bezártságot, ezt jelképezi a csuklómon lévő tetkó is, mely a freedom felirat. A szabadság híve vagyok, utálom, ha megmondják nekem, hogy mit hogyan miért tegyek, és utálom az újonnan kialakult sziutációt is, de nem tudok mit tenni. Van bennem annyi emberség, becsületesség és hűség, hogy nem adom ki a többieket az életemért, főleg mivel nagyon kevés olyan lény van, mint én, és félek attól, hogy ha ezek a vadászok rájuk bukkannának, akkor megölnék őket. Azt pedig nagyon nem szeretném. Inkább végig szenvedem itt a hátralevő időt, míg meg nem unják, hogy nem szólalok meg és meg nem ölnek.
- A drágalátos társaid művelik ezt, még is lejössz, hogy rendbe hozd amit ők művelnek. - mondom neki a mondatomat érzéstelen hangon, viszont a mondatom nem teljes, hiszen még is kihagytam a bűvös szót, még pedig azt, hogy Miért? Miért segít úgymond nekem? Hiszen ő is ugyan olyan vadász, mint azok az emberek akik fent ott szarrá kínoznak engem csak azért, hogy megtudják milyen is vagyok valójában. Sajnos erőtlen vagyok ahhoz, hogy ide csábítsak egy-két démont, hogy segítsenek kiszabadulni, pedig eléggé sokszor megfordult már ez a fejemben, hogy ezt kéne csinálni, de minden erőmet felemészti az, hogy regenerálódok.
Lehunyom a szememet, kicsit hangosan felszisszenek és össze szorítom a fogamat amikor a fertőtlenítős rongyot végig húzza a sebemen. Enyhez kifejezés az, hogy fáj. Nem csak csíp, hanem a legapróbb érintéstől is bele nyilal a fájdalom, amit mindennap átélek, de szerencsére naponta csak egyszer kínoznak meg, hagyják, hogy másnapra jobban legyek, hogy ismételten bántani tudjanak. Kedvesek, nem de?
Nem szólalok meg, nem akarok és erőm sincs, csak teszem azt amit mond, néha-néha felszisszenve mikor a sebemhez ér.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Vas. Nov. 06, 2016 4:35 pm
mackenzy and reyes

Abszurd ez az egész, mármint én lemegyek hozzá, beszól, én sokszor ugyanolyan stílusban reagálok rá, hiszen nem szeretem, ha úgy beszélnek velem, mint egy szaros ronggyal, így nem hagyom magam. Összefoltozom, aztán isten hírével megyek tovább a dolgomra. Ez egy vadásztól nem meglepő, csak az összefoltozás dolog. Nem kellene nekem segítenem neki, a főnök sem kötelez, de mindent kiakar szedni a lányból, ahhoz képest csúnyán helyben hagyták ma is. Nem mindig bánnak vele olyan csúnyán, de most, valami irdatlan fájdalmakon eshetett át, plusz még mire lehozták fentről... Nem is értem, hogy miért vesződnek vele ennyit, egyszerűbb lenne itt megtenni, amit akarnak, aztán felmenni, vagy fent hagyni, vannak, olyan szobák, ahova minden nehézség nélkül be lehetne zárni, csak akkor mondjuk normálisabb körülmények között lehetne, sőt, talán még matraca is lenne, nem csak az az ócska takaró, amit lecsempésztem neki. Bevallom ebben nem értem azokat, akikkel együtt dolgozom, megbízom bennük, hiszek nekik, de nem teljesen értem a módszereiket. Nem mondom azt sem, hogy szép szavakkal, étellel-itallal, és jó környezettel elérhetnék, amit akarnak, de ez a megkínozlak, megfenyegetlek, aztán ha nem mondasz semmit, megöllek dolog sem túl célravezető. De ez lehet, csak Mac esetében igaz, és egyébként a többi megadja magát, erre szokták idebent azt mondani, hogy szánalmas. Elárulja az övéit, de én kapásból tudnék mondani minimum egy tucat olyan embert, aki mindent elcsicseregne, ha kínozni akarnák.
- Életben akarnak téged látni, máshogy nem vagy a hasznukra, és egyébként sem értek egyet bizonyos módszereikkel. - vonok vállat, mintha ez semmi sem lenne, de ha valaki tudná, hogy nem követem a vezérünket vakon, akkor baszott nagy szarban lennék. A másik ok, amit soha nem fogok ennek a lánynak elmondani, az a rémálom dolog. Ha az kiderülne, akkor lennék igazán nagy szarban, mert akkor fordulna a kocka, és nem én lennék a vadész, hanem a vad lennék, akinek a halálát akarják, és akit üldöznek. Utána kereshetnék menedéket, persze, csakhogy amennyi lény tudja, hogy mi vagyok, annyian akarnák a halálomat, egyedül pedig a vesztembe rohannék odakint. Nem félek a haláltól, sőt, lehet még jól is jöhet az a számomra, de ettől függetlenül, ha nem muszáj, nem szeretnék meghalni. Pont úgy, ahoyg ez a lány sem, vagyis remélem, hogy nem akar meghalni, mert akkor a semmiért jövök le ide minden alkalommal, és próbálom őt meggyógyítani, bár az menne neki magától is. Mégsem gyógyul elég gyorsan, és ez a legnagyobb baj, lehet már megszökött volna ez elől, ha hamarabb gyógyulna, de az nekünk rossz lenne, nagyoooon rossz, nem igaz? Ezt kell gondolnom, szóval ezt is gondolom, kész. Nem fordulhat meg a fejemben, hogy ki kellene szabadulnia, annak meg főképp, hogy segítsek. Nem, nem nem, és nem, kész itt ez le van zárva részemről.
Lassan csinálom, nem azért, hogy még jobban kínozzam, hanem azért, hogy a bőrének legyen ideje megszokni, azt amit csinálok, hiszen ha azonnal leönteném az egészet fertőtlenítővel, szerintem jobban fájna neki, mint így óvatosan kisebb részenként, és mivel nem mondta, hogy hamar essünk túl rajta, így az én tempómban csináljunk. Minden kis részt befedek, hogy véletlenül se tudjon elfertőződni, aztán félre teszem az eszközöket, és kimegyek a cellából, nem messzire, csak az egyik székhez, ahonnan egy tiszta felsőt emelek fel, és megyek vissza be a lányhoz.
- Hoztam egyet, nem tudom leakarod-e cserélni ami most van rajtad, az is biztos, hogy méretben nem jó, de legalább tiszta, ha gondolod. - vonok vállat, de aztán eszembe jut, hogy lehet át se tudja venni a seb miatt. - Ha kell segítség csak szólj. - és ez az a pillanat, amikor csak a válaszára várok, nem megyek ki, hiszen ha segíteni kell, akkor maradok, de nem is tudok jelenleg mit mondani, ami érne is valamit, így inkább a csendet választom.

609 || sucker for pain || ha elírtam valamit, bocsi:o

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   Vas. Nov. 13, 2016 1:53 pm
Reyes & Mackenzy

Itt állok a szakadék szélén kiabálva, még sem hall meg senki
- Nem értem, hogy miért ilyen fontos nektek az, hogy én olyan vagyok, mint amilyen vagyok. Mit csináltok ti valójában? - nézek a srác szemébe, és a tekintetemben most először látszik más és nem csak a nem törődömség, hanem tényleg kíváncsi vagyok a válaszára, tényleg érdekel az, hogy miért vadásszák a fajtámat, miért vagyunk, miért vagyok én olyan fontos, hogy halálra kínozzanak már-már? - Nem mellesleg, miből gondoljátok, vagy gondolják ott fent a fejesek, hogy ha ennyire megkínoznak, akkor bármit is mondok nekik, hah? - dühös volnék? Talán. Sok mindent ellehet mondani rólam, sok mindenkit szúrtam hátba már az életem során, de a saját fajomat, a többieket sosem árulnám el, hiszen az olyanok, mint én, nagyon ritkák, és talán pont ezért kellek annyira a vadászoknak, csak tudnám, hogy mire mennének azzal, ha elmondanám, hogy hol találhatják meg a többieket. Levadásznák őket? Azzal meg mire mennének? Eleve olyan kevesen vagyunk.
A fertőtlenítőszer, amivel Reyes tisztítja le a sebemet, kellemetlenül csíp, de nem adok neki nagyobb lényeget, össze szorítom a fogamat és kibírom, amíg rendbe hozza a sebemet amit a társai okoztak. Ismételten.
Komolyan nem értem őt, miért jön le ide és lát el engem, amikor ő is lehetne ugyan olyan velem, mint amilyenek a többiek, főleg azok után, hogy én eddig egy csöppnyi kedvességet sem mutattam az irányába, csak flegmáztam vele és gunyoros megjegyzéseket tettem, így hát tényleg nem értem a viselkedését, de még is örülök annak, hogy itt van, de ezt nem fogom bevallani neki, még akkor sem, hogy nagyon jól tudom, hogy ha ő nem lenne, akkor én már régen halott lennék.
A fal segítségével sikerül felállnom, de ez is komoly erőfeszítésekbe került, főleg, hogy a seb nagyon fáj minden mozdulatnál.
- Azt hiszem kell a segítség. - mondom mikor elveszem tőle a pólót, de rájövök egy kis idő után, hogy ez pedig egyedül nagyon nem fog menni.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Reyes ×× Mackenzy   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wicked World :: Off topic :: Lezárt játékok-
^
ˇ